HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 32

Tagok összesen: 1898

Írás összesen: 49592

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: RoriFeltöltés dátuma: 2009-07-03

Hamis

Kint toporogtam a kapu előtt. Idegesen tördeltem a kezem. Most becsengetek, gondoltam egy határozott pillanatomban, de aztán elvetettem az ötletet. Valahogy mégis a csengőre talált a kezem, arra, hogy mikor nyomtam meg, nem is emlékszem tisztán.
Mintha évek teltek volna el, mire kilépett az ajtón. És még most is ő volt, még most is beleremegtem abba, ahogy hátratűrte a haját, ahogy rám nézett, s egy pillanatra talán még úgy is nézett. De azt hiszem, azt csak beleképzeltem. Sokszor eljátszottam már ezzel a jelenettel fejben, hogy elsírom magam vagy összecsuklok a fájdalomtól... de most, itt, a jelenben hirtelen erősebbnek éreztem magam, mint valaha.
A kulcs csörögve fordult a zárban. Egy hosszúra nyúlt, kényelmetlen félpercig csak néztük egymást.
- Szia - bökte ki végül.
- Szia - motyogtam tétován. Na nem, nem most fogunk elgyengülni! - Még mindig nálad van, és szeretném visszakérni.
- Mit? - pislogott megjátszott értetlenséggel. Csak én képzeltem tekintete mögé bűntudatot?
- Amit elloptál.
Éreztem, ahogy pillantásom fagyossá és vádlóvá válik. Felháborodásában vesztett szégyenkezéséből.
- Hogy mit loptam el?! Te adtad ide!
Dacosan elhúztam a számat. Farkasszemet néztünk egymással. Aztán elfordult, intett, hogy menjek vele. Néma csendben haladtunk tovább. A házba belépve megcsapott az ismerős illat - otthonszag, mindig ez jutott eszembe róla. Nem mertem széjjelnézni, nehogy elöntsenek az emlékek. Inkább megálltam az előszobában.
Sokáig vacakolt odabent, pedig már nagyon ki akartam menni. A múlt árnyai körém gyűltek és fojtogatni kezdtek odabenn. Az üresség szorító gombóccá változott. Hányingerem lett.
Végre kijött. Egy tál volt a kezében.
- Ez mi? - kérdeztem színtelen hangon. A szemem befogta a látványt, de az agyam nem bírta értelmezni, annyira sértő és fájdalmas volt.
- A szíved - mormogta ő, felém nyújtotta, hogy elvegyem.
- De ez mi? Mit csináltál vele?! - hisztérikussá vált a hangom, de nem nagyon érdekelt.
- Összetörtem. Sajnálom.
Nagy kedvem lett volna egy akkora pofont adni neki, hogy még hetekig fájjon, ahogy nekem fájt, ahogy nekem fáj. A kezem nem indult el mégsem.
- Még van képed...? - felszaladt a mondat végén a hangszínem, könnyek bukkantak elő. Haragudtam magamra, amiért ilyen gyenge vagyok. Nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy vigasztalhasson.
- Ne haragudj - mondta, és komolyan a szemembe nézett. Már nyúlt volna hogy megöleljen, de elütöttem a kezét. Elvettem tőle a tálat és magam mögött hagytam.
A szív még vérzett.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-07-01
Összes értékelés:
7
Időpont: 2009-07-11 20:09:43

Sajnos a valóságban nem mentem vissza érte..
Köszönöm az üdvözlést és hogy időt szántál az elolvasására :)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
Időpont: 2009-07-10 17:55:29

Szépen megírt, de rosszul végződő románc. Ha igaz történet, akkor fájó lehet.
Tetszik a stílusok. Így tovább.
Szeretettel köszöntlek a Napvilágosok közt.
Kata
Alkotó
Regisztrált:
2009-07-01
Összes értékelés:
7
Időpont: 2009-07-05 15:54:37

Köszönöm :)
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5416
Időpont: 2009-07-05 12:50:31

Tetszett az írásod, ötletes és mélyreható! Gratulálok!
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Nincs segítség, van netán? IV. rész címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel kétségtelen címmel a várólistára

zsarátnok bejegyzést írt a(z) Régi utcám című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elmélkedem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) egy tavaszi nap című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli depresszió című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Csak röviden... címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Téli depresszió című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék IX. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Elhajóznék veled című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Elmélkedem című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Ilona napi köszöntő címmel a várólistára

Klára bejegyzést írt a(z) egy tavaszi nap című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Téli depresszió címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)