HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 112 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51261 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: RoriFeltöltés dátuma: 2009-07-03
HamisKint toporogtam a kapu előtt. Idegesen tördeltem a kezem. Most becsengetek, gondoltam egy határozott pillanatomban, de aztán elvetettem az ötletet. Valahogy mégis a csengőre talált a kezem, arra, hogy mikor nyomtam meg, nem is emlékszem tisztán. Mintha évek teltek volna el, mire kilépett az ajtón. És még most is ő volt, még most is beleremegtem abba, ahogy hátratűrte a haját, ahogy rám nézett, s egy pillanatra talán még úgy is nézett. De azt hiszem, azt csak beleképzeltem. Sokszor eljátszottam már ezzel a jelenettel fejben, hogy elsírom magam vagy összecsuklok a fájdalomtól... de most, itt, a jelenben hirtelen erősebbnek éreztem magam, mint valaha. A kulcs csörögve fordult a zárban. Egy hosszúra nyúlt, kényelmetlen félpercig csak néztük egymást. - Szia - bökte ki végül. - Szia - motyogtam tétován. Na nem, nem most fogunk elgyengülni! - Még mindig nálad van, és szeretném visszakérni. - Mit? - pislogott megjátszott értetlenséggel. Csak én képzeltem tekintete mögé bűntudatot? - Amit elloptál. Éreztem, ahogy pillantásom fagyossá és vádlóvá válik. Felháborodásában vesztett szégyenkezéséből. - Hogy mit loptam el?! Te adtad ide! Dacosan elhúztam a számat. Farkasszemet néztünk egymással. Aztán elfordult, intett, hogy menjek vele. Néma csendben haladtunk tovább. A házba belépve megcsapott az ismerős illat - otthonszag, mindig ez jutott eszembe róla. Nem mertem széjjelnézni, nehogy elöntsenek az emlékek. Inkább megálltam az előszobában. Sokáig vacakolt odabent, pedig már nagyon ki akartam menni. A múlt árnyai körém gyűltek és fojtogatni kezdtek odabenn. Az üresség szorító gombóccá változott. Hányingerem lett. Végre kijött. Egy tál volt a kezében. - Ez mi? - kérdeztem színtelen hangon. A szemem befogta a látványt, de az agyam nem bírta értelmezni, annyira sértő és fájdalmas volt. - A szíved - mormogta ő, felém nyújtotta, hogy elvegyem. - De ez mi? Mit csináltál vele?! - hisztérikussá vált a hangom, de nem nagyon érdekelt. - Összetörtem. Sajnálom. Nagy kedvem lett volna egy akkora pofont adni neki, hogy még hetekig fájjon, ahogy nekem fájt, ahogy nekem fáj. A kezem nem indult el mégsem. - Még van képed...? - felszaladt a mondat végén a hangszínem, könnyek bukkantak elő. Haragudtam magamra, amiért ilyen gyenge vagyok. Nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy vigasztalhasson. - Ne haragudj - mondta, és komolyan a szemembe nézett. Már nyúlt volna hogy megöleljen, de elütöttem a kezét. Elvettem tőle a tálat és magam mögött hagytam. A szív még vérzett. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
sailor bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ma még vajúdva címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) rozsdásan című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel a betűim címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |