Egy kis virág, még gyenge, harmatos,
sáros bakancs, durván rátapos.
Letiporva zsenge szirmai,
hajnali ég harmatot ad neki.

Kisüt a nap, s az eltiport virág,
magához tér, csodás szirmot ád.
Hát higgy benne, hogy megsegít az ég,
erőre kapsz, nincsen vége még!

Ha úgy érzed, minden elveszett,
már mit sem ér az életed neked.
Mindig marad egy reménysugár,
csillagtalan, fekete éjszakán.

E kis reményt az ég küldi neked,
bár szót sem vált, senki már veled.
Hát bízz benne, hogy megsegít az ég,
csak hinned kell, nincsen vége még!

Ha elhagyott mindenki tégedet,
gondolj arra, az Isten még szeret!
Tenyerén hord, minden rendbe jön,
siker vár rád, új társ, nagy öröm...

Hát ne add fel, te csak higgy, szeress,
ne csüggedj el, örüljél, nevess!
Hiszen tudod, hogy megsegít az ég,
boldog leszel, nincsen vége még!