HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1872

Írás összesen: 48736

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum
Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: antoniusFeltöltés dátuma: 2009-07-04

A kétforintos pofon

Egy napsütéses napon negyvenkilencben, az első osztály gyerekeit egyenként kiállították a Jurisich parkba (akkor még nem így hívták) és a Babai Laci bácsi mindegyikünket lefényképezett.
Szendrő Jani bácsi, az osztályfőnökünk elmondta, hogy Anyák napjára szíveket fogunk készíteni és a fotók azokhoz kellenek.
- Hozzatok otthonról két forintot gyerekek, mert a képek ennyibe kerülnek, de lehetőleg ne áruljátok el, hogy mire kell.

Két forint nekünk akkor még nagy pénz volt, ezért tudtam, hogy ebből baj lesz. Otthon nem is mertem vele egy ideig előhozakodni.
Csaknem mindenki bevitte már a pénzt az iskolába, tudtam, én sem halogathatom tovább.
A belvárosban mentünk anyámmal Kőszegen a Szt. Jakab és Szt. Imre templom között, amikor végre elővezettem a dolgot.
- Mama! Holnapra két forintot kell vinnünk az iskolába.
- Már megint? Mire kell?
- Nem tudom.
- Nem tudod? Mi az, hogy nem tudod?
- Elfelejtettem.

Rossz napja lehetett anyámnak, mert nagy pofont kaptam tőle. Sejtelmem sem volt arról, hogy ezt még hány meg nem érdemelt pofon követi életem során. Az anyámtól kapott, gyönyörű volt. Szemből jött, szép, lendületes jobbkezes volt, az egymástól néhány méterre álló templomok adta csodálatos akusztikával a hatása tetézve.
Egy időben szerettem az ok nélkül kapott pofonokat, mert jó kis verekedések kerekedtek belőle. Aztán jöttek sunyi pofonok is, amiket nem tiszteltem meg válasszal. Mostanában már szinte soha nem ütök vissza. Fanyar mosollyal elfordulok, tovább megyek. A magyarázat sem érdekel...

- Ezt azért kaptad, mert mindent elfelejtesz!

Nem bántam. Túl voltam végre a dolgon. Igaza is volt valamennyire, mert tényleg sok mindent elfelejtettem.
A sarki boltba szokott elszalajtani apróságokért. Kétszáz méterre sem lehetett tőlünk, mégis annyi minden történt az én hatéves fejemben a rövid út alatt, hogy akárhányszor fölléptem a Krimbauerék lépcsőjére, rémülten eszméltem a gondolataimban vívott csatáimból,
(örökké hemzsegtek körülöttem a védelmemre szoruló elemek) hogy már megint elfelejtettem, miért küldtek.
De azért fölmásztam a négy-öt magas lépcsőfokon és határozottan kértem két deka köménymagot, vagy vanília port, éppen azt, ami eszembe jutott. Azt be nem vallottam volna, hogy elfelejtettem, miért küldtek. Úgy gondoltam, rosszul emlékezni valamire, nagyobb tisztesség, mint valamit elfelejteni.
A megszokott szorongással vittem anyámnak a kis csomagjaimat.

- Hát te már megint mit hoztál?

Nem talált! Császkáltam vissza. Krimbauer néni (Úr Isten, a keresztneve már nem jut eszembe, pedig nagyon szerettem.) mosolyogva fogadott, ismert már, kedvesen beszélgetve cserélte ki a tasakjaimat, néha még pénzt is kaptam vissza, egy szem cukorkát pedig mindig nyomott a kezembe.

Anyák napján hatan-heten lehettünk, akik a környéken laktunk, ezért mi az iskolánkból indulva, együtt jártuk végig Kiss Tibor tanár bácsival egymás otthonait.
Amikor a Hegyalja utca 16-os számú kicsi házhoz értünk, kicsit csodálkoztam, hogy anyám valahogy szebbnek tűnt, mint máskor. Nem főzéshez volt öltözve. Nagyon szép fehér kötényke volt rajta, amit csak ritkán hordott. Büszke voltam rá.
Tibi bácsi köszöntötte néhány kedves szóval, aztán én következtem volna.

Kezemben volt valami, amit életemben először én készítettem anyámnak, egy pirosra színezett papír szív, "SZERETLEK ÉDESANYÁM" felirattal, a nyitható ablak mögött egy napfénytől hunyorgó kisfiú képével.
Egy rövid köszöntőt kellett volna mondanom, de nem jött ki szó a torkomon. Aztán nagy sokára valami ilyesmit motyogtam:
- Erre kellett a két forint mama.

Anyám nem szólt, némán magához vont. Örültem, hogy már csak egy gyerek van mögöttem a Tibi bácsival, mert szorosabban és sokkal tovább ölelt magához, mint ahogy én azt, akkor, illendőnek tartottam. Amikor végre elengedett és süteménnyel kínált minket, szokatlanul csengett a hangja és csillogott a szeme...

Aztán suhantak az évek, az évtizedek...

A többi Anyák napjára nem nagyon emlékezem, de ezt soha nem feledem.

Ő korán itt hagyott. Nem adott időt, hogy megköszönjem... de lehet, azt is csak elfelejtettem, mint oly sok mindent.

Vasárnap huszadszor állok oda a sírjához, hogy újra és újra elmotyogjam:
Köszönök mindent. A mosolyod, a könnyeid, a verítéked, a halkan ejtett szavaid, amik fél évszázad multán is a fülembe csengenek és vezetnek. Köszönöm a feddéseid, a simogatásaid, mindent, mindent köszönök.

A kétforintos pofont is, mama.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2011-10-17 06:54:58

válasz Krómer Ágnes (2011-10-17 00:32:35) üzenetére
Ági, Ági! A pofonok terén is leköröztél. :-)
Köszönöm, hogy előbányásztad ezt a régi írásomat.

Üdv. a
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2754
Időpont: 2011-10-17 00:32:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Antonius!

Megható és szép ez a történeted. Egy régi emlék jutott eszembe róla.
Egy kellemes. Talán az idő valóban megszépíti az emlékeket.
Csak az egy húszforintos apai pofon volt. Az egyetlen, de hasznos.
Szép megemlékezést írtál.

Barátsággal : Ági
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2011-06-22 21:03:14

válasz Kis Márta (2011-06-19 07:21:33) üzenetére
Kedves Márta!
Megtisztelő figyelmed köszönöm.
Alkotó
Regisztrált:
2011-06-17
Összes értékelés:
44
Időpont: 2011-06-19 07:21:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Antonius!
Ez nagyon kedves írás, öröm volt olvasnom.
Minden anya szeretné, ha így emlékeznének rá, a tetteire, ilyen szeretettel - azt gondolom.
Üdv:
Márta
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2011-06-03 15:43:58

válasz T. Pandur Judit (2011-05-23 23:02:55) üzenetére

A Te elismerésed nagy érték nekem. Köszönöm. a
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2011-06-03 15:43:29

válasz Zsóka Eliza Wolfbetta (2011-05-14 19:10:02) üzenetére
Köszönöm szépen Zsóka a figyelmed, kedves szavaid. a

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5025
Időpont: 2011-05-23 23:02:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Antonius!
Amikor az IPM-ben elolvastam újra ezt az írásodat, olyan büszke lettem, mintha legalábbis én írtam volna...
Annyira megható, kedves és ugyanakkor mulatságos is. Benne van a gyermeki esetlenség, a szeretet, a megbánás, és az emlékezés.
Nem csodálom, hogy a májusi számba tették - gondolván az anyáknapjára. Nagyon jó választás volt!
Gratulálok újra!

Judit

Szenior tag
Zsóka Eliza Wolfbetta
Regisztrált:
2010-07-26
Összes értékelés:
1891
Időpont: 2011-05-14 19:10:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Antonius!

Szép és megható emlékezés édesanyádról. Rengeteg szeretettel gondolsz Rá. Megkönnyeztem, mire a végére értem. Sajnálom, hogy a Napvilágon nem találkozom új írásoddal, hiányoznak!

Szeretettel: Zsóka
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2010-03-07 20:31:47

válasz Zagyvapart (2010-03-06 11:37:27) üzenetére
Nagyon köszönöm Feri a kedves szavaid, értékelésed.

Üdv. a.
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1542
Időpont: 2010-03-06 11:37:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Antonius!

Nagyon szép és megható történet, elszorult a torkom amikor olvastam, nagyon tetszett.
Van azonban egy baj elfogytak a prózai műveid, illetve elolvastam mindet. Aki ilyen gyönyörűen tud írni, az írjon több novellát, elbeszélést stb.!!!
Vigaszul persze ott vannak a verseid, remélem azok is ennyi örömet szereznek majd.
Üdv.: feri.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-07-23 07:45:59

Hé, Te ruca! Nem mese ez Te!
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-07-15 17:44:49

Kedves Kedveske!

Köszönöm, hogy megtiszteltél látogatásoddal.
Üdv. a.
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-07-15 15:36:51

Kedves Antonius:)

Nagyon kedvesen emlékszel az édesanyádra.
Köszönöm hogy olvashattalak
Szeretettel
Anikó
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-07-14 13:53:00

Kedves napsugárka! Nálunk most 34 fok van árnyékban. Mégis örülök Neked!
Köszönöm kedves szavaid.

Üdvözöllek. a.
Olvasó
Regisztrált:
2009-03-08
Összes értékelés:
128
Időpont: 2009-07-14 10:39:30

Megható gyönyörű írás!
Gratulálok teljes szívemből! napsugárka
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-07-10 12:19:28

Kedves sólyomlány! Köszönöm.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-07-06 16:49:24

Kedves Zsike!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, és a mindig értő hozzászólásoddal megtiszteltél.


Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1524
Időpont: 2009-07-06 13:57:46


Nagyon szépen megírt, gyönyörű történet,.
Édesanyád iránti szereteted , és az Ő hiánya...., s ahogy ezt
leírtad... zokogtam, eszembe jutott az én édesanyám,
aki már sok éve nincs közöttünk, mégis mindég velem van.
Gyönyörű !!!!
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-07-05 21:51:43

Kedves dpanka! Köszönöm, hogy drága idődből rám áldoztál. Kedves Tőled.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-07-05 21:50:12

Barackvirág! Kedves vagy mint mindig.
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5358
Időpont: 2009-07-05 12:40:49

Nagyon szép megható történet. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2009-07-05 08:21:39

Vasárnapi ruhában? :) Nem leptél meg... már akkor örültem annak, hogy újra itt vagy, amikor az első versedhez írtam ("... de igaz lesz"). Kitűnően érzem a "lelkek rezdüléseit" a távolságokon keresztül is :)
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-07-04 23:46:28

Köszönöm John! Az üdvözlést is, bár nem vagyok teljesen új. Korábban a "lánykori nevemen" garázdálkodtam errefelé.
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2009-07-04 23:21:27

Kedves antonius,

Nem bírtam ki könnyek nélkül......az én Édesanyám naponta velem van,s gondolatban minden percben ölelem, sajnos csak gondolatban, mert már én is elveszítettem Őt.

Üdvözöllek az íróklubban,

john
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-07-04 22:37:00

Az én lelkem? Na igen... bár ide csak vasárnapi ruhában járatom.
Köszönöm a kedves figyelmed Barackvirág.
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2009-07-04 21:20:46

Szép írás... szép, mint a Te lelked... antonius :)
Üdv: barackvirág

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) BűvÖlet című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) BűvÖlet című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Találkozás velem-magammal című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Ambivalens címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/6 című alkotáshoz

Meda W. Dark alkotást töltött fel Pitypangmagok címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) játszótér című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) játszótér című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Este van című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Este van című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)