Szabadon lélegezni

Ezzel a tragikus eseménnyel, nagyjából le is zárult, a gyermekkor rémes korszaka.
Éltük tovább a békés család életet, rettegés nélkül. A szomszédok elkezdtek hozzánk barátságosabbak, lenni, és időnként már a velem egykorú Kati is játszhatott velem. Sokat csatangoltunk együtt.
Akkor már dolgoztam, és továbbra sem szerettem otthon lenni. Mindig igyekeztem különböző programokkal eltölteni a szabadidőt, és szinte már csak aludni jártam, haza, vagy még azt sem. Mivel már majdnem mindenki dolgozott, ruhára is telt, bár azt mindig kaptunk az ismerősöktől, később a munkatársaimtól.
Két évet dolgoztam iskola után, közben elkezdtem tanulni az angolt. Mikor betöltöttem a 16.-életévemet, jeleztem anyunak, hogy most már szeretnék tovább tanulni. Már nem volt, aki eligya a pénzt, több maradt. Gondoltam, csak nem fog hiányozni, amit én kerestem eddig.
Hát anyu nem épp kitörő örömmel vette az ötletemet. Azt mondta, ha a nagyobbik bátyám aláír egy papírt, hogy nem nősül, meg amíg tanulok, akkor nincs akadálya.
Emlékszem mennyre vártam, hogy Feri haza érjen a munkából, és megbeszéljük. Nem volt semmi gond, csak nem értette, minek kell a papír, hiszen megígérte.
Jelentkeztem a Könyves Kálmán krt-i Csecsemőgondozó, és Gyermekápolónő képzőbe. Ellőtte egy héttel szabadságot vettem ki, és őrült iramban kezdtem feleleveníteni a biológiai tudásomat. Egyébként a kedvenc tantárgyam volt mindig, tehát nem esett nehezemre. Mikor elérkezett a felvételi vizsga, nagyon izgultam, hogy fog sikerülni, hiszen két évet kihagytam. Minden simán ment, fel is vettek. Borzasztóan boldog voltam, a többi osztálytársammal együtt.
Mikor hazafelé mentem, elhatároztam, megtréfálom anyut, és megpróbáltam nagyon szomorú arcot vágni, mikor beléptem a lakásba.
Anyu egyből mondta ugye nem sikerült. Ingattam a fejem, hogy nem, de már nem bírtam ki nevetés nélkül. Bemutatkoztam anyukám itt van a leendő ápolónő lánya, és a nyakába ugrottam boldogan.
Anyu velem együtt örült. Hát nem ment minden simán, mert megint ketten tanultunk, és a tankönyvek drágák voltak.
Nagyon nehéznek tűnt a tananyag, de azt mondtam, csak akkor hagyom abba, ha annyira hülye vagyok, hogy mindig megbuktatnak. Nagyon sok lány otthagyta a sulit. Ők feladták.
Én úgy éreztem, hogy már nem csak magam miatt, hanem a bátyám miatt is el kell végeznem. A kieső iskolatársaimtól fél áron megvettük a tankönyveket, és bele vetettem magam a tanulásba. Eleinte döcögött, később már nem volt gond. Mivel a szociális körülményeim nagyon rosszak voltak, és szorgalmasan tanultam, ezért emelt ösztöndíjat kaptam, és kedvezményes étkezést. Mikor osztály bulik voltak, már én sem maradtam ki. Egy ilyen bulin ismertem meg a későbbi férjemet, de ez egy másik történet.

Vége