HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46825

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KedvesFeltöltés dátuma: 2009-07-07

Mindenkinek a maga keresztje10

Szabadon lélegezni

Ezzel a tragikus eseménnyel, nagyjából le is zárult, a gyermekkor rémes korszaka.
Éltük tovább a békés család életet, rettegés nélkül. A szomszédok elkezdtek hozzánk barátságosabbak, lenni, és időnként már a velem egykorú Kati is játszhatott velem. Sokat csatangoltunk együtt.
Akkor már dolgoztam, és továbbra sem szerettem otthon lenni. Mindig igyekeztem különböző programokkal eltölteni a szabadidőt, és szinte már csak aludni jártam, haza, vagy még azt sem. Mivel már majdnem mindenki dolgozott, ruhára is telt, bár azt mindig kaptunk az ismerősöktől, később a munkatársaimtól.
Két évet dolgoztam iskola után, közben elkezdtem tanulni az angolt. Mikor betöltöttem a 16.-életévemet, jeleztem anyunak, hogy most már szeretnék tovább tanulni. Már nem volt, aki eligya a pénzt, több maradt. Gondoltam, csak nem fog hiányozni, amit én kerestem eddig.
Hát anyu nem épp kitörő örömmel vette az ötletemet. Azt mondta, ha a nagyobbik bátyám aláír egy papírt, hogy nem nősül, meg amíg tanulok, akkor nincs akadálya.
Emlékszem mennyre vártam, hogy Feri haza érjen a munkából, és megbeszéljük. Nem volt semmi gond, csak nem értette, minek kell a papír, hiszen megígérte.
Jelentkeztem a Könyves Kálmán krt-i Csecsemőgondozó, és Gyermekápolónő képzőbe. Ellőtte egy héttel szabadságot vettem ki, és őrült iramban kezdtem feleleveníteni a biológiai tudásomat. Egyébként a kedvenc tantárgyam volt mindig, tehát nem esett nehezemre. Mikor elérkezett a felvételi vizsga, nagyon izgultam, hogy fog sikerülni, hiszen két évet kihagytam. Minden simán ment, fel is vettek. Borzasztóan boldog voltam, a többi osztálytársammal együtt.
Mikor hazafelé mentem, elhatároztam, megtréfálom anyut, és megpróbáltam nagyon szomorú arcot vágni, mikor beléptem a lakásba.
Anyu egyből mondta ugye nem sikerült. Ingattam a fejem, hogy nem, de már nem bírtam ki nevetés nélkül. Bemutatkoztam anyukám itt van a leendő ápolónő lánya, és a nyakába ugrottam boldogan.
Anyu velem együtt örült. Hát nem ment minden simán, mert megint ketten tanultunk, és a tankönyvek drágák voltak.
Nagyon nehéznek tűnt a tananyag, de azt mondtam, csak akkor hagyom abba, ha annyira hülye vagyok, hogy mindig megbuktatnak. Nagyon sok lány otthagyta a sulit. Ők feladták.
Én úgy éreztem, hogy már nem csak magam miatt, hanem a bátyám miatt is el kell végeznem. A kieső iskolatársaimtól fél áron megvettük a tankönyveket, és bele vetettem magam a tanulásba. Eleinte döcögött, később már nem volt gond. Mivel a szociális körülményeim nagyon rosszak voltak, és szorgalmasan tanultam, ezért emelt ösztöndíjat kaptam, és kedvezményes étkezést. Mikor osztály bulik voltak, már én sem maradtam ki. Egy ilyen bulin ismertem meg a későbbi férjemet, de ez egy másik történet.

Vége

2009-04-07

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2010-02-15 16:45:33

A szörnyű emlékek ahelyett hogy megkeserítettek volna nemes lelkű emberré tettek, Ezt kevesen mondhatják el magukról azok közül akiknek ilyen vagy hasonló élményeik vannak.
A szülői brutalitás nagyon is létező dolog, függetlenül attól hogy részegen vagy józanon, testileg vagy lelkileg terrorizálja a szülő a családját...a "tiszteld apád"-ban pedig már rég nem hiszek. Tudom min mentél keresztül mellette.
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-17
Összes értékelés:
479
Időpont: 2010-02-13 21:43:31

Kedves Anikó!

Itt ülök és nem tudok mit írni, talán jobb, ha nem erőltetem. Remélem már boldog életet élsz. Azt hiszem, ilyen gyermekkor után sokan megkeseredtek volna, de Te másokon segítesz nap, mint nap - ez talán azt jelenti, hogy megbékéltél.(?) Remélem így van!

Szeretettel Hópihe!
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2009-08-11 14:25:35

Kedves Anikó!
Mielőtt elkezdem olvasni előröl a történetet, tartozom annyival elmondom a kötelesség szólított el innen egy időre.Egy szuszra olvasom az egészet, nem kell várnom az újabb napot a folytatásra.Akkor egy összegzést írok ha megengeded:-)
Szeretettel üdvözöllek:Marietta
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-07-17 22:51:57

Kedves dpanka:)


Igen azt hiszem már azon a szörnyű napon, mikor elszakadtunk az "otthonunktól" önkéntelenül is dajkáltam éjjel a sírós csecsemőt:)
Már akkor éreztem, hogy segitségre szorul.... akkor még csak öt és fél éves voltam :)

szeretettel ölellek
Anikó


Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-07-17 22:47:43

Kedves Judit:)

Köszönöm, hogy figyelemmel kísérted az írásoomat. Valóban jogos a meglátásod, hogy bennünk él a "Tiszteld anyádat, éd apádat".
Bármenyire is nem szép, én szégyelltem az apámat, és a félelem volt az ami tekintélyt váltott ki vele szemben amíg kicsik voltunk.
Csak menekülni, menekülni, nem szembeszállni. Mikor már úgy éreztük nem bírjuk tovább, csak akkor szálltunk vele szembe, és lehetett.......
Kell küzdeni, és védeni a rászorulókat.
Ennek szelemében teszem a dolgom ma is nap mint nap....
Önzetlenúl, ahogy a szívem diktájla.

Szeretettel ölellek
Anikó
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-07-16 21:01:41

Kedves Valéria:)

Igen.. Úgy érzem, kiírtam mindent magamból,, még azt is amiről azt hittem, soha seniknek nem fogom elárulni...

Akartam még írni, de meggondoltam magam.
Azt hiszem a gyermekkor rémes árnyéka, apám halála után megszünt létezni.


Egy nagy lélegzetvétellel, új életet kezdett az egész család:)
Köszönöm a figyelmedet.

Szeretettel ölellek.
Ankó
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2861
Időpont: 2009-07-16 19:25:44

Kedves Anikó!
Szívesebben írnám azt,hogy Kedves,így nagybetűvel.Terád illik ez a név.Az írásodban azt tapasztaltam mintha hamar be akartad volna fejezni már.Soknak találtad a gyötrelmeket amiket visszaidéztél.Gondolom nem volt könnyű leírni,kiírni magadból a dolgokat de talán könnyítettél a lelkeden vele.Azt nem lehet erre a prózára írni,hogy szép ,de azt igen,hogy jól , összeszedetten megírt visszaemlékezés.Nagy dolgot vittél véghez.Akik hasonlót éltek át biztosan másként olvasták mint azok akik szép gyermekkort éltek meg.Amiről Te írtál én csak hallomásból tudok,hála Istennek.Azért együttéreztem azzal a kislánnyal aki voltál.Most pedig tisztellek azért akivé lettél.Amit még szeretnék tudomásodra hozni nagy betűkkel ide írom a végére.SZERETLEK
Gratulálok az írásodhoz szeretettel üdv:hova
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4696
Időpont: 2009-07-15 12:35:25

Kedves Anikó!
Hetekig nem voltam net közelben, így most egyszerre olvastam el az írásaidat. Nagyon megrendítő volt számomra a megírt gyermeki sorsod. Nehéz elképzelni azoknak akik szeretetben és biztonságban nőttek fel, hogymilyen szörnyű ezek nélkül végig élni a gyerekkort! Az intézetben a szeretet hiányzott, otthon meg a biztonság.
Érdekes volt a hozzászólásokat is elolvasni. Amíg az intézetről írtál, egyöntetű és viharos volt a részvétnyilvánítás. Amikor az otthoni szenvedések következtek, már megritkultak és visszafogottak lettek a hozzászólások. A brutális apák témája tabu. Az otthoni kiszolgáltatottság magánügy. A szerencsétlen, kiszolgáltatott, bántalmazott gyereknek még meg kell küzdeni a"Tiszteld apádat és anyádat!" paranccsal is... Pedig mindenkinek, - a szülőknek is - csak az jár vissza, amit ők adnak.
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5354
Időpont: 2009-07-09 15:27:51

Kedves Anikó!
Szép hivatást választottál. Sígiteni másokon a lenemesebb dolog. Várom a folytatást!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-07-08 03:16:57

Kedves Kata:)

Köszönöm, ezeknél én is dilemmában voltam, és ezek szerint roszul döntöttem... amelyiken írtam, nem javít:)

De igyekszem..

szeretettel
Anikó
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11933
Időpont: 2009-07-07 19:11:33

Gondolom, hogy a töréneted egy hosszabb munkának a része. Érdeklődéssel olvastam, és biztosan az előzőeket és a többit is ilyen szabatosan jól írtad meg.
De engedd meg, hogy néhány hibára felhívjam a figyelmedet. Több helyen láttam, hogy az összetett szavakat nem írod egybe, pedig a sz. gépen a hibajelző is aláhúzza. A következőket egybe kell írni, nem külön szóban: továbbtanulni - eligya - hazaérjen - hazafelé, stb. A következő szót pedig nem számkombinációval írjuk, hanem betűkkel: (16.-élet évemet így: tizenhatodik életévemet). Nem bántásból, hanem jó indulattal jegyeztem meg, ki lehet javítani az anyagodan.
Folytasd tovább a történetedet, szívesen elolvasom.
Szeretettel: Kata



űgy éreztem

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) temető című alkotáshoz

Etelvaria alkotást töltött fel A motorosbanda címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) temető című alkotáshoz

Daniel bejegyzést írt a(z) Hangya doktor című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A május megfogant című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Örökre elfáradunk című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A nyár könnyei című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egyszerű mese című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)