Öld a Szerelemet!

Mert az öl meg téged.
Felemészt, szétszed,
Kicsavar és üresen dob el.
Kiszívja véred,
Mint egy vámpír.
Az utolsó cseppig.

Szúrd szíven magad!

Még mikor kevésbé fáj,
Ha nem akarod, hogy
Ő szúrjon, csavarva
A hideg pengét.
Mindened odavész
A tátongó seben keresztül.

Védekezz!

Emeld fel pajzsod,
Vagy fogadd csapásait
Széttárt karokkal
Had repedjen vérted
Nyíljon mellkasod
Táruljon elé szíved

Lökd el magadtól!

Mert megragad, követel,
Elvesz könyörtelen.
Esélyed nincs semmi,
Csak ha álnokul megcsalod.
Kihasználva lépsz tovább,
Nevetve a szenvedésén.

Tiporj, hogy ne tiportass!

Tedd, ha mered, ha tudod.
De ha elhiszed, s várod
Csodás fényét, ölelését.
Beleveszel!
Elvesztél, mint nyakörv nélküli, kivert,
kóbor eb a rideg, havas erdő mélyén.

Véged!!!