Mikor pillantásunk egymásba ért,
Szikrázott minden, a föld és az ég.
Dühödt pillantások rázták a kék eget
Szemünk csatázott, indulat sistereg.


A tiszta égbolt zengett, a villámok cikáztak
Forró indulatok, az egekbe csaptak
Ha most nincs senki, ki elkapja kezem,
Esküszöm az égre, a gyilkosod leszek!

Vizenyős tekintet, dügös indulat
Kezét emeli, de szemével kutat.
Pillantásom érzi; - Állj meg! Ne tovább!
Ha most anyut bántod, harc lesz! Nincs tovább!

Szemével körbenéz, kezét leengedi
Dühödt tekintete homályos megint.
Nem lát tisztán sosem, részeg tekintete,
Megadja magát, a félelem győzte le.