HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48280

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Berill SheroFeltöltés dátuma: 2009-07-12

Megbocsátás

Az emberek alapvetően jók. Így gondolta. Hinni akarta, hogy így is van. Hogy ami elromlott az megjavítható, hogy aki bántotta a másikat, az majd virágot visz, hogy az emberek megbocsátanak.
Ám tudta, hogy a megbocsátásig nagyon hosszú az út. Az emberek szeretik dédelgetni a sérelmeiket és versenyezni azon, hogy melyikőjüknek fáj jobban. Görcsös egy társadalom ez. - sóhajtott nagyot. Az emberek szeretnek szenvedni. Persze ezt látja mindenütt. Hogy mosoly helyett grimasz van. Pedig példát lehetne venni, mondjuk a brazilokról. Ismert egy srácot, akinek az arcán mindig az őszinte mosoly volt, s a szeme úgy nevetett, ahogy soha senki másé. Tiszta szívből, igazán. Arra nem jött még rá, hogy a saját népe miért nem tud mosolyogni. Miért nem tud megbocsátani? Miért nem tudnak boldogok lenni azzal, ami van?
Miért kell mindig a másét nézni? Miért kell erőn felül teljesíteni, megfelelni? És kinek akarnak állandóan megfelelni?
Akkor lenne itt jó világ, ha az ember ugyan megjegyezné a sérelmeit, de tudná kezelni. Helyén tudná kezelni őket. Tanulna az őt ért traumákból, s felépítene egy jobb, új világot. De ez nem egyszerű, s nem mindenkinek adatott meg a megbocsátás képessége. Sokszor nem is kellene a megbocsátáshoz nagy dolog. Szimplán annyi, hogy megpróbáljunk a másik fejével gondolkodni. Hogy mit, miért tett. Ám ez az elvakult fájdalomban és önzésben ez gyakorta nem megy. Ha már tudunk hinni abban, hogy jobb lesz, hogy az elromlott dolgot nem kidobni akarjuk, hanem megjavítani, talán akkor képesek vagyunk a másik fejével is gondolkodni. Racionálisan. Tudta, hogy ez hideg szó. Süt belőle az érzéketlenség, az a fájó érzés. Maga sem tudta miért ez jutott eszébe. Hiszen a hideg nem éget. És valahol mégis. Ellentét feszül a szóban magában is. Racionális. Ráció. Ész, értelem. Hiszen az értelemben van érzés. Van benne érzékelés. A racionalitás sem hideg többé. Érzékelhető. Az által, hogy minden egészet alkot, hogy a dolgok nem véletlenül történnek. Hogy amit csapásként él meg az ember, az lehet, hogy próba. Próbája annak, hogy vajon a két ember megérdemli-e egymást. Esetleg előjátéka - bár erre gondolni sem szeretett -, valami másnak, nagyobb próbatételnek, amit a sors két emberre mér. S ha a picit nem állják ki, akkor vajon érdemesek lesznek-e a nagyobbra? Hosszú út vezet a megbocsátásig. De ha az ember tudja, hogy mindketten szeretnék, akkor talán könnyebb.
Idő és türelem. Közhelyként hangzik, de az idő annyi mindenre megadja a választ. Ezt is nagyon jól tudta, közben persze az járt az eszében, hogy ma mindenki annyira türelmetlen. Hogy mindent azonnal akar a gyarló ember. A megbocsátást is. Holott a megbocsátás olyan kicsit, mint a halál. Sok türelem, sok sírás, rengeteg düh és kirohanás szegélyezi útját. Párhuzamosan haladnak. - kockáztatta meg magában. A gyászhoz is idő kell, ahhoz, hogy az ember elfogadja, hogy nincs visszaút, hogy ami megtörtént már másképp nem lesz. Idő kell ahhoz, hogy elengedje azt, akit szeretett. A megbocsátás hasonló. Idő kell ahhoz, hogy az ember végigélje a stádiumokat. A fájdalmat, a csalódást, a dühöt. De - és itt szinte hangosan felkiáltott -, de a megbocsátás épp attól másabb a haláltól, hogy van lehetőség mérlegelni, hogy nem egyoldalú, hogy benne van az újrakezdés, a más alapokon nyugvás. Benne van a milyenség megváltoztathatósága. Aki meg tud bocsátani másnak az nagylelkű. Ritka erénnyel felvértezett. Mert nem könnyű és sokszor nem is hálás megbocsátani. Magunknak még csak-csak megy, de másnak?! Mást nehezebb felmenteni a vélt, vagy valós bűne alól, mint magunkat. Gyarlóak vagyunk. - állapította meg már sokadjára. És mégis meg kell tenni! Gyakorolni kell a megbocsátást! Épp úgy, mint a mosolyt. Kis lépésekkel, de annál nagyobb erővel. Türelem, megbocsátás. - mosolygott a szembejövőre. S ez a kis mosoly egy újabbat szült, s észrevette, hogy az emberek szép lassan visszamosolyognak rá, a Nap kisüt, s talán megbocsátani is könnyebb lesz már.



Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2013-06-19 20:49:29

válasz Kőműves Ida (2013-06-18 22:40:31) üzenetére
Köszönöm szépen!
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5737
Időpont: 2013-06-18 22:40:31


Ez igen, ez tetszik! Szép eszmefuttatás, s valahol egyet is értek vele, veled...


Az írás ötös, azonban csillagokat nem szoktam osztogatni, inkább maradok a szóbeli értékelésnél.:)

Majd még böngészek nálad máskor is...
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-29 18:44:01

A megbocsátás nem könnyű, de ha valaki rájön hogy nem hibátlan, talán a másiknak is könnyebben megbocsátja ugyanezt...de semmiképpen nem itt tartanánk.
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2009-08-04 21:21:00

köszönöm kedves Sosem! :)
Alkotó
Regisztrált:
2009-06-13
Összes értékelés:
17
Időpont: 2009-08-03 22:01:35

5öst adtam,hogy segítselek a toplista felé:)
Persze nem csak azért....hanem mert tényleg jól írsz..nagyon jól.. :)

Sosem;)
Alkotó
Lenabuci
Regisztrált:
2009-01-11
Összes értékelés:
259
Időpont: 2009-08-02 14:22:38

Szuper.
Elgondolkodtattál.............
Köszi....


Léna
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2009-07-15 08:16:44

:) köszönöm
Alkotó
Regisztrált:
2009-06-22
Összes értékelés:
96
Időpont: 2009-07-13 00:15:49

teccetös :-) (döntetlent ajánlok )
Tamás
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-07-12 15:31:00

Berill!
Akkor az írásod maximálisan átadja azt, ami miatt megszületett.
Gratulálok!
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2009-07-12 15:26:53

a zaklatottság oké. egy baráti pár ihlette a novellát, akik éppen ott vannak, hogy szeretnének egymásnak megbocsátani, de épp nem tudják hogy kezdjenek hozzá.....
az emberek nagyrésze nem gondolkodik. ezért tartunk ott, ahol.
köszönöm!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-07-12 15:14:37

"Arra nem jött még rá, hogy a saját népe miért nem tud mosolyogni. Miért nem tud megbocsátani? Miért nem tudnak boldogok lenni azzal, ami van?"
Kedves Berill!
Ha minden tizedik értelem feltenné magának ezt a kérdést, vagy csak elgondolkodna a kérdés értelmén, már nem itt tartanánk. Zaklatott írás ez tőled. Érzem benne a bizonytalanságot, a kétségeket, és a stabilitás iránti igényt. Lehet, hogy nem jól érzékelem, de ez legyen az én bajom. A hiányérzettel együtt, vagy éppen azért, de tetszik az írásod nekem.

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dal a háború végéről címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel Variációk egy témára címmel a várólistára

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Félálomban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mindig rossz helyen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy szombati nap 02. címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Visszanéző című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Sakkjátszma című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 1. címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)