Minden író vagy írogató embernek kihívást jelent,hogy írása ne tartalmazzon helyesírási hibákat. "Aki dolgozik,az hibázik"alapon ez szinte lehetetlen főleg hosszabb írásokban. Valahol olvastam,hogy a leggyakorlottabb gépírók is laponként átlagosan 4-5 hibát ejtenek. Az írás elgépiesedése miatt igen neves és színvonalasan szerkesztett, lektorált könyvekben, írásokban is találhatunk, elírásokat, betűcseréket vagy más típusú helyesírási hibákat. Az is baj, hogy ha túlzottan megbízunk a gépi javításban, ami segít, de nem helyettesíti az alapos és gondos helyesírási ellenőrzést. Az iskola sem kezeli elég nagy fontossággal a helyesírás tanítását. Emlékszem iskolás éveimre, a dolgozatok, rögtönzések, a házi füzetek javítása sem sokat segítettek, mert a tanárok kijavították, de szinte sohasem magyarázták meg miért hibásak a pirossal aláhúzott szavak, nem is beszélek, hogy nem gyakoroltuk a hibás szavak helyes írását. Nagyban nehezíti a helyesírásunk korrektségét az szavaink írásbeli és kiejtésbeli eltérései, amit sokan igen nehezen tudnak megszokni, nem kevésbé károsan hatnak csak bizonyos térségekben (régiókban) használt tájszavak, és hasonlóan kártokozó tényező az utódállamokban élő magyarság országainak hivatalos nyelve. Az ott élő magyarok akarva vagy akaratlan kölcsön szavakkal "fertőzik" magyar anyanyelvüket.
Szerintem, a fontosabb helyesírási szabályok ismerete mellett mint a jó zenésznek a dallamot, hallani kell és ezáltal automatikusan tudni megkülönböztetni a helyes formát a helytelen formától. Aki nem rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, bizony egész életében küszködni fog magyar nyelv elég nehéz helyesírásával. Az interneten (chaten), mint divatosabbá váló rövidítések,vagánykodó, zsargonkodó minden helyesírási szabályt figyelmen kívül hagyó helytelen írásformák sem segítik elő a helyesírás javulását.