HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46825

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KedvesFeltöltés dátuma: 2009-07-12

Az én drága nagymamám

A nagymama simogatása.. Meséi... (most is könnyezek, és csak szeretettel tudok rá gondolni).
Ahogy iskolába indított minket, és oltalmába vett. Ellenőrizte, hogy rendben legyen minden, időben legyünk megfürödve, és ágyban legyünk.
Emlékszem egyszer a szomszéd kislánnyal megbeszéltük, hogy átosonok hozzá, miután a mama lefeküdt, mert ő nem velünk lakott, hanem a nagybátyámmal.
Én kimentem, mintha az udvari WC-N lenne dolgom, és átmentem.
Vesztemre, mert túl korán akartam meglógni, és nem nyitottak kaput, hiába jeleztem, hogy ottvagyok. Közben észrevettem, hogy a mama kijön, és keres. Azonnal megkerültem a házat, és észrevétlenül beosontam az udvarba.
Én legalább is azt hittem. Akkor a szomszéd kislány kinézett, és a mamának integetett, hogy fusson. Most csak mosolygok rajta, de akkor nem volt vicces. A mama fogta a botját, és fenyegetően elindult a szomszédba, mikor megköszörültem a torkom mögötte. Na de őt sem ejtették a fejére... meg is kaptam a jussom, a sikertelen kísérletért is.
Aznap éjjel már erősen figyelt, így le kellett mondanom az éjszakai beszélgetésről. (pedig milyen jó lett volna).
Másik alkalommal, mikor a fejem az ölébe hajtva, cirógatta a hajam, és mesélt nekem. Mennyire szerettem!! Mikor tanított főzni, és nem akart a sporheltba meggyulladni a tűz, és olajat öntöttem rá. Kigyulladt a tűzhely platnija! Kaptam akkora pofon, hogy csak csengett a fülem.
Mindezek ellenére, az én drága mamám volt nekem. Nagyon vallásos volt, és mikor valami olyan mondtam, mindig leszidott.
"Megállj csak Annuskám! (mert így hívott) Meglásd, a Jóisten majd megbüntet ezért." Meg amikor vitatkoztam vele.; -Mama! Hogy lehet valaki szűz, ha gyereke van? Ne mondjon már butaságokat!"

Aztán egy szép napon nagymama elment. Akkor már férjnél voltam, és nem otthon laktam. Azt álmodtam, hogy mutatja a lábát, és mondja nekem.
- Nézd kislányom milyen a lábam. Meg fogok halni. Alig vártam a reggelt, szabit vettem ki, és utaztam Érdre a mamámhoz.
Megvettem neki a kedvenc likőrjét, de amint kijöttem a közértből, keresztapámba ütköztem, aki ment Ófaluba a mamámhoz.
Teljesen megdöbbentem, a szívem elkezdett vadul kalapálni, és éreztem, hogy valami nagy baj lehet, mert nem voltak jó viszonyban, és sosem látogatta a mamát. A belső félelmem beigazolódott.
Az én nagymamám az éjjel elment, de előtte álmomban meglátogatott, és elbúcsúzott tőlem..
Akkor már velem nem lehetett beszélni. Zokogtam, mint egy árva gyermek. Nem voltam mellette!!! Messziről hallottam, ahogy a keresztapám a férjemmel beszélget, de lelkem máshol járt. A mai napig is könnyezem, mikor rá gondolok.
Az idő telt, de a szívemben nem halványult a szeretet, és a melegség iránta.
Pár év múlva nagyon beteg lettem, és pontosan két évig nem voltam kint nála a temetőben.
Utána mikor már tudtam, kimentem, de a temető arculata annyira megváltozott, hogy nem találtam a sírját. Nem volt aki megmutassa.
Megint elvesztettem ŐT! Évekig kóboroltam, de nem találtam. Gyertyát gyújtottam otthon, és bocsánatot kértem, amiért nem találtam meg.
Egészen addig, amíg a nagynénémmel nem beszéltünk, és az unokatestvérem megmutatta hol is van az én elveszett MAMÁM!

Nem felejtem el azt a napot. Havas volt minden, hárman mentünk ki a temetőbe, az unokanővérem, a nővérem, és én.
Amikor befordultunk abba a parcellába, ahol a sír volt, hevesen kezdett verni a szívem.
Mikor megláttam messziről a sírt, elkezdtem szaladni, de akkor már a könnyeimtől nem láttam. Mikor odaértem, minden erőm elhagyott, és térdre rogytam a sírhalomra hangosan zokogva simogattam a havas örökzöld leveleit.
Mamám! Édes drága mamám! Itt vagyok! Itt van az én mamám!
Akkor messziről hallottam a nővérem szipogó hangját, és érezem ahogy a hóból fel akartak emelni. Az unokanővérem, aki valami miatt utálta az én mamámat, még ő is könnyezett. A nővérem magához ölelt, és szipogva mondta. Te hülye! Nem csak a te mamád, az enyém is. Azóta rendszeresen látogatom a mamámat.
Egy alkalommal a lányom megjegyezte.
Anyu! Te az anyukád sírjánál csak imádkozol, és szomorú vagy, de csak a nagymamád sírjánál ejtesz könnyeket. Miért?
Mert Ő volt nekem a minden!

2009-07-13

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2010-08-23 07:29:53

válasz Arthemis (2010-02-18 14:02:48) üzenetére
kedves Artemis.
Akarom nem akarom, minden évben, ha nincs rá módom, akkor is eszembe jut. :) és csak szeretettel tudok gondolni rá.
Igazad van ezek azok a sebek, melyek nem gyógyulnak. Köszönöm hogy itt jártál
Szeretettel ölellek
Anikó
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2010-02-18 14:02:48

Felidézted a saját emlékeimet...de én máig nem vagyok képes arra hogy kimenjek a sírjához...Az emlékét a szívemben őrzöm, a sebet pedig nem akarom mélyíteni.
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2010-02-12 21:58:42

feltettem egy verset megemlékezés róla a youtube-ra
A halál országában járva címmel
http://www.youtube.com/watch?v=2e4fqm7meTI
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-07-17 06:02:16

Kedves Panka :)
Mikor ezt az emlékezést írtam, végig bőgtem. ma sem változott semmi. Egyetlen egy képem van róla :)....
majd alkotok valamit vele :)

szeretettel ölellek
Anikó
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5354
Időpont: 2009-07-16 18:05:26

Kedves Anikó!
Nagy szeretettel emlékezel a Mamádról, és nagyon megható az írásod. Én a volt nevelőm sírját keresetem két éve. nekem szerencsém volt megtaláltam. Ő Kriszta néni volt akit anyámként szerettem. együtt érzek Veled!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-07-15 15:40:21

kedves antonius:)
köszönöm:)
szeretettel
Anikó
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-07-15 15:39:12

Kedves Judit:)
Igen..
Nagyon jó, főleg amikor mellette az élet, csak kövekkel dobált...

szeretettel
Anikó
ui:
Olvaslak kedves, :) még nem értem a végére...
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2590
Időpont: 2009-07-15 14:52:44

Kedves írás! Tetszik.
T. Pandur Judit nagymamájának is köszönet...

Gratulálok. a.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4696
Időpont: 2009-07-15 12:42:51

Kedves Anikó!
Szépen írsz arról az asszonyról, aki vigaszt és biztonságot, szeretetet és törődést adott neked gyerekkorodban. Engem is a nagymamám nevelt fel, hat gyereke után, neki én voltam a hetedik. Az unokája.
Nagyon sok apró, kedves emléket őrzök róla én is, amiket az idő megszépített.
Jó, hogy vannak nagymamák...
Szenior tag
Kedves
Regisztrált:
2007-06-22
Összes értékelés:
884
Időpont: 2009-07-15 09:52:52

edves Kata :)
Valóban.. ezt nálam is tapasztaltam...
szeretettel
Anikó
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11933
Időpont: 2009-07-14 19:32:22

Nagyon megható történet, ahogyan leírod nagymamád iránti szeretetedet. És általában úgy igaz, hogy a nagymama-unoka kapcsola talán több is, mint a szülők iránti szeretet. Hogy miért, nem tudom.
Szeretettel: Kata

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) temető című alkotáshoz

Etelvaria alkotást töltött fel A motorosbanda címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) temető című alkotáshoz

Daniel bejegyzést írt a(z) Hangya doktor című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A május megfogant című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Örökre elfáradunk című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A nyár könnyei című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egyszerű mese című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)