HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 34 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51263 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: José AlvaradoFeltöltés dátuma: 2009-07-16
Hannibál - Kalózrege III. FejezetIII. Fejezet Pár pillanatot vártak, mire sikerült feltörnie a Birodalmi katonáknak a hátsó raktérajtó zárkódját és kinyitották. Ők a raktér alatt várakoztak. Amikor úgy érezték, eleget engedtek már be, felpattantak a padlólemezek és az elitkatonák halomra ölték a birodalmi harcosokat. Esélyük sem volt. Lerohantak a Raktér pallóján és a dokkcsarnokban találták magukat. A hátuk mögött James kiborg karjába épített nagy erejű lézerrel egyből tüzelni kezdett a magasabb szinten álló őrökre. A többiek a padlószinten irtották a katonákat, akiknek nem sikerült időben elmenekülniük. Conner és Kelli átrohantak a csarnokon, és beléptek egy ajtón. James körüljárta a hajót. Nem voltak rajta külsérelmi nyomok, de nem is számított rájuk. Ekkor vett észre valakit. Egy vadászgépből kapaszkodott kifelé, és szájával hangtalanul formálta a "Segítség!" szót. A gép is figyelemre méltó volt. Odalépett hozzá, és ekkor ismerte fel a majd száz éve nem látott arcot. Unokaöccse volt. Jonathan. Gyerekkorában szinte ő nevelte föl. Olyan volt neki, mintha a fia lett volna. A fiú elájult. Vállára vette és becipelte az Excaliburba. Intett Jimmynek, Harrisnek és Franknek, hogy rakják be a vadászt a hajóba. Azok teljesítették a parancsot. Kevin követte a hajó belseje felé. Szerette az öreget, ezért nem akart a kommandósok előtt vitatkozni vele, de volt egy szabály. Nem vesznek fel sebesülteket. Amikor beléptek egy oldalkabinba, rákérdezett. - Mit csinálsz? Ismered a szabályt. Nem? - Erre James ránézett, gépszeme nem tükrözött érzelmeket, Kevin mégis valahogy érezte, ez a pillantás egy ember szeméből jelentene valamit. Az kiborg csöndesen szólalt meg. - Ez itt Jonathan. Már meséltem róla. - Kevin szeme elborult, aztán egyetlen szó nélkül kilépett a kabinból. Mikor kiért a raktérajtóhoz, a kommandósok futva jöttek vissza. Kelli zihálva mondta. - Lezártuk az ajtókat. A dokkjaikhoz nem férhetnek hozzá. A hangárajtó 18 másodperc múlva nyílik, addig ki kell jutnunk erről a hajóról. A vonósugarat tönkretettük, az önmegsemmisítő rendszer egy perc múlva darabokra tépi a hajót. Most viszont siessünk, mert az Equador megsérült. Már nem várhat ránk sokáig. - Felszálltak. Kiröppentek az űrbe. Szabadok voltak. A csatahajó több ezer főnyi legénységét halálra ítélték, de ez volt az Univerzum törvénye. Csak a legerősebb maradhatott életben. James egy pillanatra eltöprengett ezen, de egyetértett a döntéssel. Az anyahajó nem maradhatott életben. A központi számítógépében tárolva voltak az Excalibur adatai. Ha ez tovább jut bármelyik őrjárat tíz parsec távolságból észreveszi őket a hajó nyomjelét ismerve. A kapitányi kabinban három ember állt. Csend volt. Feszült csend. Majd nagy sokára Hannibál szólalt meg. - Mi az hogy nem tudod kinyerni az adatokat a vadászból? - Hitetlenkedő hangjában nem volt vád, csak csalódottság. - A vadász központi számítógépét úgy építették, hogy minden adatot a pilóta agya tárolt, hogy semmiképpen ne juthasson ellenséges kezekbe az információ. - Itt a pilóta. Nem? - Igen, de a vadász megsérült és ezzel a pilótát megkötő biztonsági protokoll törlődött. Minden rendszer átállt alapállapotra. Semmilyen adat nem maradt a flottáról, csak amit a visszatérés közben rögzített. Az anyahajó, aminek a jelét felvette, elpusztult, így nem tudunk vele mit kezdeni. A töredékes jelek, amiket a többi hajótól kapott, ötven százalékos valószínűséggel visszafejthetők. - Szóval van egy sérült vadászunk, amit a pilóta nélkül nem tudunk használni. Van hozzá egy 3 órája ájult pilótánk, és van adatunk 8 anyahajóról, amikkel gyakorlatilag nem tudunk mit kezdeni, mert vagy használhatóak vagy nem. - Foglalta össze a kapott információkat Hannibál. - Gyakorlatilag igen. - Adta az őszinte választ James. - Mi van a flottával? - Fordult most Kevinhez a kapitány. - Vesztettünk. Fatális vereség volt. A felvonult ellenséges erő több mint tizenötszöröse volt a vártnak. Egy anyahajóra számítottunk és helyette kilenc érkezett. Olyan erőket csoportosítottak át, ami a becslések szerint legalább a teljes Birodalmi flotta egytizede. De ehhez képest... - Hannibál közbevágott hideg, metsző hangon. - Ne! Történelem leckékre nincs szükségem. Tisztában vagyok a galaxis erőviszonyaival. A tényeket kérem! Mennyit vesztettünk? - Hétszáznyolcvanhat szövetséges hajó maradt ott a velünk érkezettekből. Az első hullámból tizennyolc erősen sérült bárka érkezett meg a találkozási pontra. Több mint százról tudunk, akik visszatértek az anyavilágaikra. Négyszázharminc hajó az első hullámból a megérkezésünk előtt távozott az ütközetből. Ezek közül egy sem jelent meg itt. Ez azt jelenti, hogy a szövetségeseink mintegy ötvenkét százaléka elpusztult, vagy hajóit vesztette, huszonkét százaléka nem jelent meg a találkozási ponton, róluk lemondhatunk. - Hannibál pillanatokig számolt csak. - Tehát a teljes szövetséges flotta hatszázötven átépített teherhajó egy cirkáló és az Excalibur, ami akármennyi pénzt is öltünk bele, továbbra is egy egyszerű teherhajó maradt jól felfegyverezve. - Hatszázharminckét teherhajó van jelen és a Drénei flottája teljes számban megérkezett, bár két hajójuk olyan sérüléseket szerzett, hogy csak szárazdokkban javíthatók. - Végre egy jó hír. A Drénei még nálam is régebben van a szakmában. Ő egy hűséges parancsnok. Csak kicsit már kiöregedett. - Elrévedt egy pár pillanatra a múltban, majd megszólalt visszatérve a szokásos parancsoló stillusához. - Rendben. Mennyi idő az Equador és az Excalibur javítása? - James ismét elemében volt. - Itt csak jó hírekkel szolgálhatok. A sérülések csúnyák, de nem végzetesek. Huszonkét óra és újra harcképesek leszünk. - Hannibál elgondolkodott. - Húsz órát kaptok. Az Excalibur kapja vissza a térhajtóművét! Több nyílt csatát egyelőre nem vállalhatunk. A vadászokat két óra múlva őrjáraton akarom látni. A parancsnokokat gyűlésre várom három óra múlva. - James és Kevin bólintott, és távozott a kabinból. A nagy Hannibál leült az íróasztalához, utasította a számítógépet hogy zárja le az ajtókat, és kihúzott egy rejtett fiókot. Egy nagyon régi poros kitüntetésgyűjtemény került elő, mely a Birodalmi admirálisáé volt egykor akit George Claystone néven ismertek. Volt ott még valami. A galaxis egyetlen bolygóján sem megtalálható ércből készült apró jelvény. Kisebb volt az arany csillagoknál, melyek az üveg mögé a vitrinbe voltak zárva és számuk az admirálisi rangot mutatta. Az egykori admirális csöndesen könnyezni kezdett. Meglátszottak a ráncok rajta, és látszott, hogy a nagy Hannibál vénségesen vén. Öregebb mindenkinél, aki az emberi bolygók földjét tapodja. 2009 Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
oroszlán bejegyzést írt a(z) Szelek terelnek című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Szelek terelnek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Ivan Bunyin: Hideg tavasz címmel a várólistára Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz zsarátnok alkotást töltött fel Csodabogár címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) Ma még vajúdva című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Ma még vajúdva című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Ma még vajúdva című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |