Kedves olvasó! Ez bizony egy recept. Attól lesz az, hogy lesznek benne hozzávalók, és vannak benne nem hozzávalók. Tehát minden, ami nem odavaló, hanem ide. A gazdasági válság egyik nagy előnye, hogy sorra jelennek meg a cikkek, jó tanácsok abban a témában, miként őrizhetjük meg jelenlegi munkahelyünket? Vagy pedig, hogyan szerezzünk meg egy új, jobb állást? Speciel, én ülni jobban szeretek, mert az nem fáraszt annyira. Ahhoz azonban el kell követni valamit. Viszont, én meglehetősen lusta ember vagyok.

Elgondolkodtam, mi van akkor, ha valaki nem akarja megtartani a munkahelyét? Sőt, újat sem akar? Mit tehetünk ennek érdekében? Hogyan veszítsük el az állásunkat egy nap alatt?
Tegyük fel magunknak a kérdést, mennyi ideje is dolgozunk a jelenlegi pozícióban? Ha a válasz két évnél több, akkor menet közben valahol, valamit nagyon elszúrtunk. Ki képes folyamatosan dolgozni ma már ugyanott két évig? Senki. Tehát mi sem. Akkor ki járt el eddig helyettünk otthonról?

Nos, máris megvan az első szabály. A munkahelyen is legyünk önmagunk! Kizárt dolog, hogy ezt bármelyik főnök elviselje! Első lépésként, munkakezdéskor késsünk. Vigyázat, csak pár percet szabad késni! A nagyobb késést könnyen kimagyarázhatjuk, vagy egyszerűen kiírnak nekünk egy nap szabadságot, és hazaküldenek. Másnap kezdhetjük elölről az eddig jól felépített stratégiánkat. Szóval a legjobb időzítés, ha a főnökünk mögött lépünk be az ajtón. Az sem baj, ha rászólunk, hogy be ne csukja már, mert a sok nyitogatástól elkopik a diópánt, és ebben a nagy válságban egy ekkora kiadást nem bír el most a cég!
Ha ennek ellenére eljutunk a munkaterületünkig, akkor folytatni kell az akciót. Mivel mi jöttünk utoljára, valószínűleg már mindenki benn van. Ne kezdjünk el azonnal dolgozni! Kezdjünk el helyette keresni valamit. A legjobb ha hangosan mondjuk, hogy nem találjuk a rágóguminkat, pedig tuti, hogy itt esett bele valamelyik szék ülőkéjébe. Vagy az is lehet, hogy valamelyik háttámlára ragasztottuk tegnap, amíg a kávét ittuk. Jelentsük ki, hogy anélkül képtelenek vagyunk dolgozni! Megvan az indok, irány a vállalati büfé!
Ha jól időzítünk, akkor itt összefuthatunk a nagyfőnökkel. Könnyed stílusban elcseveghetünk vele. Hívjuk fel a figyelmét arra, hogy tulajdonképpen a közvetlen főnök küldött a szokásos fokhagymás kiflijéért. Szegény nem tud eljönni érte, annyit dolgozik, mi pedig szívesen jöttünk helyette, mert egyrészt ráérünk, másrészt, a munkánk tulajdonképpen nem is fontos a cégnek Ezután kissé felháborodott hangon vonjuk felelősségre a nagyfőnököt! Ő miért nem dolgozik? Miért nem a titkárnőjét küldte ide?
Kényelmesen, nagy késéssel sétáljunk vissza a helyünkre. Ha még mindig nem a felmondólevél fogad, hanem csupán a főnök néz ránk ferde szemmel, akkor vagy nagyon mérges, vagy ...
Tehát mérges. Most jön a következő akció! Kérjünk bocsánatot. Később is. Mindenért. Azért is, amit nem mi, hanem a kollégáink csinálnak. Legjobb, ha akkor is bocsánatot kérünk, amikor a főnök, idegességében elszúr valamit. Amikor már szinte a plafonon van tőlünk, akkor vegyünk egy nagy levegőt, és panaszkodjunk. Ha semmi bajunk nincs, akkor találjunk ki valamit. Minél hosszabb a panasz, annál jobb. A végére hagyjuk a legjobbat. Áruljuk el a főnöknek, mindig is tudtuk, hogy pikkel ránk. Azt is tudjuk, már megfordult a fejében, hogy kirúgjon.
Ennél a pontnál legyen tartásunk. Ereszkedjünk féltérdre, és szenvedő hangon ecseteljük, hogy mennyire a cégért élünk. Kezet csak akkor csókoljunk neki, ha tudjuk, hogy nemrég mosta meg. Ne feledjük! Kirúgatni akarjuk magunkat, nem betegállományba menni. Azalatt nem veszítheti el senki sem az állását.
Ha eddig jól játszottunk, akkor körülbelül ebédidőnél tarthatunk, de el ne menjünk enni! Egy napot kibírunk, különben is, az a cél, hogy ez legyen az utolsó. Ebédidő alatt túlöntözhetjük a dísznövényeket, összeragaszthatunk néhány iratot, leégethetjük a kávéfőzőt, a fénymásolóból kiüríthetjük a papírt, és egyéb kreatív dolgokat tehetünk. Később, mikor mindenki visszajött, büszkén jelentsük ki, hogy megpróbáltuk hasznosan eltölteni az időt, de ez ma nem a mi napunk. A főnök felé külön jegyezzük meg, tisztában vagyunk vele, mennyire pótolhatatlan a munkánk. A legjobb, ha mindezt kissé dülöngélve tesszük, a lényeg, hogy a leheletünk tartalmazzon alkoholos jelleget. Ezt ebédidőben könnyen előkészíthetjük, mivel egyedül vagyunk, és a behozott italt tanúk nélkül elfogyaszthatjuk. Aki nem szeret inni, annak ajánlok egy keveréket. Bármilyen érett gyümölcsöt kell fogyasztani, utána egy szelet csokoládét enni, és bekapni egy sárgadinnyés rágógumit. Tuti, hogy az esetleges szondázás alkalmával is el tudjuk hitetni az alkoholos befolyásoltságot. Ezek után már biztosak lehetünk abban, hogy a nap végére kezünkben lesz a felmondás. Bízhatunk abban, hogy a főnök fog találni olyan dolgot, amit meg kellett volna tennünk, de mivel nem tettük, kárt okoztunk a cégnek, hozzáadva az ittas állapotot, ezért sajnálattal...
Tehát siker! Kapun kívül vagyunk. Igen ám, de csak most jön a neheze!

Van egy mondás, miszerint könnyebb egy munkahelyet megszerezni, mint megtartani. Mivel a dolgok visszafelé is igazak, nehezebb egy állást nem megszerezni, mint a régit elveszíteni.
Mit tegyünk, hogy a közvetítés alkalmával ne legyen sikeres az interjú?

Első az öltözetünk. Most abban a tévhitben lehetünk, hogy slamposan kellene öltözni a siker, illetve a sikertelenség érdekében, de nem! A fontos, hogy tájékozódjunk a cégről, ahová megyünk. Mi a lényeg? Mindenképpen túl kell öltözni az igazgatót, vagy azt, akivel tárgyalni fogunk. A legjobb, ha azonnal veszünk egy legújabb divat szerinti Armani öltönyt, esetleg McGill, de megteszi egy Roberto Lombardi, vagy Pierre Clarence is.
Nyugodtan fektessünk bele, megéri az áldozatot. A segélyből egyébként bőven telik rá. Érkezéskor ne legyünk pontosak. Inkább késsünk, mint várakozzunk feleslegesen. Arra a kérdésre, hogy mi az oka a késésnek? Ne mentegetődzünk! Nyugodtan mondjuk azt, hogy nem vagyunk még a cég alkalmazottja. Bemutatkozáskor egyébként legyünk határozottak. Ha elég erősek vagyunk, kézfogáskor némi mosollyal a szájunk szegletében, ropogtassuk meg jól a kinyújtott kezet. Utána dobjuk le magunkat a legkényelmesebb fotelbe. Tehetünk néhány építő jellegű kritikát a berendezésekre, vagy a fal festésére. Ha dísztárgyak is vannak a tárgyalóban, beszéljünk róluk hozzáértéssel. Megjegyezhetjük azt is, hogy ilyesmiket gyakran látni bolhapiacokon.
Figyelem! Ne felejtsük el a mobiltelefonunkat a tárgyalás ideje alatt is bekapcsolt állapotban hagyni, ugyanis a hatást azzal fokozhatjuk, hogy még előző nap megkérünk egy barátot, az adott időpontban hívjon fel minket telefonon. Akár többször is el lehet játszani ezt a jelenetet, mintha mindig mással beszélnénk. Zsebünkből többször vegyünk elő cigarettát, és öngyújtót. Majd tegyük vissza, megjegyezve, hogy a rabjai vagyunk. Esetleg hozzátehetjük, hogy ezenkívül csak az italnak, és a játékgépeknek nem tudunk ellenállni. Ha ez nincs túl nagy hatással, akkor jobb kezünkkel lassan simítsuk hátra a hajunkat, és mondjuk azt, hogy a nőknek viszont tudunk nemet mondani. Tudományosan bebizonyított tény, hogy az állásinterjúk alkalmával fontos a szemkontaktus, ezért nézzünk bele mélyen az igazgató, az interjúvoló szemébe.
Beszélgetéskor kerüljük a tömör, lényegre törő mondatokat. A kérdésekre mindig hosszú körmondatokban válaszoljunk, az sem baj, ha elfelejtjük közben az elejét. A tárgyalópartner sem fog rá emlékezni. Ha megkérdezik, miért hagytuk ott az előző munkahelyünket, itt használhatunk rövid tömör mondatot. Válaszoljuk azt, hogy nem hagytuk ott. Kirúgtak. Talán ez az egyetlen kérdés, amire mindenhol hosszabb magyarázatra vannak felkészülve. Nem kell idegeskednünk! A rövid válaszunk után kínos csend következik. Ne szólaljunk meg! Nem fogják megkérdezni tőlünk, hogy miért? Ha eddig nem vált nyilvánvalóvá, akkor azért, ha pedig igen, akkor azért. Ezek után a trükkök után már szinte látni, alig várják, hogy távozzunk, de ne siessük el a dolgot. Mi biztosra akarunk menni. Kérdezzük meg, mikor fognak alkalmazni? Ha azt a választ kapjuk, hogy majd telefonon szólnak, akkor kérdezzük meg, mikor fognak felhívni minket? Jegyezzük meg, hogy ez nekünk nagyon fontos, mert akármikor nem érünk rá, és különben is bizalmatlanok vagyunk. A célunkat már elértük, de azért az ajtón kifelé menet jó hangosan kérdezzük meg a titkárnőt, hogy miből főzte a kávét? A válasz hallatára pedig vágjunk egy enyhe fintort, és fejcsóválva, hümmögve lépjünk az utcára.

Remélem, sok praktikus tanáccsal szolgáltam. Ha esetleg valakinek segítettek ezek a trükkök célja elérésében, kérem, jelezzen vissza nekem. Hasznos információ volna a számomra, mert egy hosszabb témán dolgozom, és szeretném lemérni, a gyakorlatban is alkalmazhatóak-e a megfigyeléseim?

Köszönöm!