HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46807

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2009-07-17

Tündérfürt 3.

Reggel ismét előkerült Noémi ruhatárából a konzervatív, angol szabású kosztüm és ezúttal engedelmesen belebújt a fehér blúzba is. A haját azonban most nem tűzte fel. Na és még valami előkerült ismét: egy hajszál a tündérfürtből... Most is azt kívánta, mint tegnap: aznap is minden nagyon jól menjen! Amikor a hajszálat kifújta a tenyeréből a nyitott ablakon, megnyugodott.
Az állásinterjún minden egészen másképp történt, mint tegnap. A cég előcsarnokában a recepciós odaintett egy nyolcfős csapat felé. Csupa öltönyös fiatal férfi, kosztümös fiatal nő üldögélt a kanapékon:
- Ott szíveskedjék várakozni a többiekkel.
Noémi odalépett hozzájuk és mindenkinek egyenként bemutatkozott. Ahogy a kezét nyújtotta feléjük, minden arcon csodálkozást látott és zavart. Elmotyogták a nevüket, aztán lazán, gyorsan megszorították Noémi kezét, mintha gyorsan túl akarnának esni valami kellemetlen feladaton. Noémi magában leszűrte a tanulságot, hogy ő az első, aki bemutatkozik a többieknek. El tudta képzelni, ahogy sorban megérkeztek, leültek szó nélkül egymás mellé és kicsit zavartan, kicsit ellenségesen méregették csendben egymást. Később még érkezett egy negyven körüli férfi, aki a közelükbe sem jött, megállt a recepciós pultnál, ott várakozott.
Már többen türelmetlenül nézegették az órájukat, amikor megjelent egy szemüveges úr és az egész csoportot beterelte egy tárgyalóba. Az asztalon dossziék, papírok, tollak, néhány üveg ásványvíz.
- Tessék hölgyeim és uraim foglaljanak helyet. Pintér Zoltán pszichológus vagyok a "Manager Tanácsadó Kft."- től. A hirdető a cégünket kérte fel, hogy tudományos kiválasztási módszerekkel segítsük a megfelelő személy megtalálását a meghirdetett területre. Pszichológiai tesztek kitöltésére kérem fel Önöket, amik alapján szakvéleményt készítek az Önök tesztben elért eredményei alapján. Ezt a szakvéleményt először Önök fogják látni. Ha engedélyezik ennek kiadását a hirdető részére, szignójukkal kell majd igazolniuk a jóváhagyásukat minden egyes lapján a szakvéleménynek. Felhívom a figyelmüket, hogy joguk van megtagadni a szakvéleményem kiadását a hirdető félnek.
Noémi az arcokat figyelte, amíg helyet foglaltak. Néhányan az órájukra pillantottak és kétségbe esett arcot vágtak. Ők biztosan egy fél órás, személyes állásinterjúra számítottak. Mások idegesen nézegették a dossziékat. Néhányan pedig gyakorlottan kinyitották az odakészített dossziéjukat, és már fogták is a tollat, hogy az első tesztbe fogjanak. Némi tétovázás után a többiek is követték a példájukat.
Noémi kíváncsian fogta a kezébe az első lapot. Még sohasem látott munka alkalmassági tesztet. Elolvasta az első kérdést, aztán elragadta a játékszenvedély, felkapta a tollat és neki gyürkőzött a lapoknak. Az IQ teszttel kezdte, mert tudta, hogy ezekre a kis ravasz kérdésekre kipihenten jobban tud válaszolni, mint később, ha elfárad a többi teszt kitöltésében. A következő lapokkal is gyorsan végzett. Ezeken gyakorlati számolási készséget, elméleti matematikai képességet, az elvonatkoztató képességet, a lényeglátást, az operatív memóriát mérő képességvizsgálatok voltak. Aztán a teljesítmény teszteknél kicsit lelassult. Itt javaslatot kellett készítenie egy probléma megoldására, ezt jól átgondolta, mielőtt papírra vetette. Egy másik feladat döntéshozatali tesz volt. Ennél nem időzött sokat, őszintén leírta, ő hogyan döntene az adott kérdésben. Őszintén válaszolt a személyiség teszt kérdéseire is, amelyik a határozottságot, a felelősség tudatot vizsgálta. Amikor az utolsó lapot is kitöltötte csodálkozva látta, hogy már fél egy van. Jól olvashatóan felírta a nevét a dossziéjára, ugyanúgy, mint minden teszt lapra, aztán átadta az egészet a fejvadász cég emberének. Halkan megköszönte neki, hogy részt vehetett a felmérésen és kisuhant az ajtón, hogy a többieket, akik még elmélyülten dolgoztak, ne zavarja.
Amikor megnézte a mobilját, látta, hogy kilenc nem fogadott hívása van. Kettő Marától, három Tamástól, egy Gábortól, egy Évitől, egy Győzőtől, egy pedig, egy ismeretlen számról.
Hah, micsoda haladás, gondolta vidáman. Pár nappal ezelőtt még egy hét alatt sem kapott kilenc hívást, nemhogy egy délelőtt! Először az ismeretlen számot hívta vissza. Kicsit elakadt a lélegzete, amikor meghallotta Pálos úr hangját:
- Jó napot Noémi! Mikor jön be?- érdeklődött a főnök.
- Pár perc múlva ott vagyok.- válaszolta Noémi és maga is csodálkozott, hogy milyen nyugodt és vidám a hangja. Pedig belül lelkiismeret-furdalás gyötörte, hogy nem ül a munkahelyén, hanem "teszteli" magát egy olyan álláshirdetés miatt, amire valószínűleg semmi szüksége nem lesz.
- Ha megérkezik, kérem jöjjön fel hozzám! Várom! - hallatszott a telefonból. Noémi első gondolata az volt, hogy most letolja a későn jövésért és visszavonja a tegnapi ajánlatát a kereskedelmi igazgatói állásra.... Magában azt gondolta, hogy meg is érdemelné... Mégis nyugodtan válaszolt:
- Rendben. Mindjárt ott vagyok.
A következő, akit visszahívott Évi volt. Évi kíváncsian kérdezte:
- Tényleg elmentél az állásinterjúra? Na mi volt? Mesélj!
- Persze, hogy elmentem. Most nem tudom elmondani, mert nagyon hosszú, találkozzunk este jó? Ezúttal nálam, hétkor. Mindent elmesélek, ígérem. Rohannom kell, mert a nagyfőnök hivat.
- Rendben, persze, rohanj csak! - búcsúzott Évi.
A következő visszahívás Tamásnak szólt. Valószínűleg dolgozott, mert csak az üzenet rögzítője válaszolt. Noémi rámondta, hogy kereste és megszakította a hívást. Aztán Győzőt hívta vissza.
- Tessék Tassy Győző! - hallotta a mély férfias, zengő hangot. Noémi szinte látta a rászegeződő figyelmes, szürke szempárt, érezte a férfi arcvizének illatát - a hang hallatán.
- Itt Nardai Noémi! Keresett és most visszahívom.- szorította a füléhez a készüléket Noémi.
- Igen, kerestem. Lejárt a határidő, eltelt a két nap.- válaszolta a férfi.
- Sajnálom, hogy még nem hívtam, de még nem tudtam dönteni. Szeretnék még holnap délutánig haladékot kérni. - hallotta Noémi csilingelő hangját Győző. Ez a két nap a férfi számára egy örökké valósággal felért, olyan hosszú volt. Alig várta, hogy lássa újra a lányt.
- Rendben, megkapja a kért haladékot, de holnap személyesen várom a válaszát. Este hatra megfelel? Be tudna jönni az új cégéhez? - csengett biztatóan és játékosan a férfi hangja. Noémi nyelt egyet. Legszívesebben most azonnal elmondta volna Győzőnek, hogy sokkal jobb ajánlata is van, azonban a józan esze nem engedte neki.
- Akkor, holnap hatkor, viszontlátásra! - búcsúzott el.
Közben odaért a munkahelyére, Gábort és Marát nem hívta vissza. Mindjárt személyesen beszélhetnek. Amikor belépett, még le sem vette a kabátját, Mara neki támadt:
- Mi ez? Átjáró ház? Jössz, mész, ahogy neked tetszik? Nem lesz ennek jó vége!- kiabálta. Noémi csak ránézett és közölte:
- Megyek Pálos úrhoz. - Mara azonnal fensőbbségesen közölte:
- Én is megyek! - Noémi nyomába szegődött és ment vele az igazgatói irodába. Pálos úr asszisztense állította meg:
- A főnök úr csak Noémit várja! Ön milyen ügyben keresi? - kérdezte. Mara nem értett semmit.
- Én is be akarok menni! - követelte. Az asszisztens felvette a telefont és tolmácsolta Pálos úrnak Mara óhaját. Aztán kihangosította a telefonját a főnöke kérésére:
- Mondja meg a kolleganőnek, hogy menjen vissza a helyére és dolgozzon, ha már fizetem! Azt, hogy kivel mikor akarok beszélni: én döntöm el! - aztán kattant a készülék és az asszisztens intett neki:
- Jobb, ha most lemegy. - Mara a dühtől paprika pirosan csapta be maga mögött az ajtót, amikor kiment a titkárságról.
Reggel óta gyűlt benne a méreg. Gábor nem jött be, a mobilja is ki volt kapcsolva. Noémi sem jött be. A telefon egyfolytában csörgött. Németül, angolul, franciául beszélő emberek voltak a hívó felek. Mara nem tudott beszélni velük. Egyre csak azt ismételgették Noemi Nardai please, bitte, ........ Ha magyarul beszéltek, akkor sem tudott felvilágosítást adni, elintézni semmit. Eddig sohasem dolgozott ilyen területen. Gábor, amikor felvette, megnyugtatta: nem kell izgulni, van egy készséges beosztottja, aki majd szép lassan megtanítja mindenre. No hiszen! Itt üldögél napok óta, senki semmit nem mutatott meg neki, legkevésbé Noémi. Vagy benn sincs, vagy elmegy korábban, vagy később jön! Mara minden haragját Noémire zúdította volna, amikor bejött, az meg fogja magát, felmegy az igazgatóhoz! Őt meg kidobják onnan! Egy Dr. Széphalminét! Ezt nem fogja hagyni! Vele senki sem bánhat így!
Az igazgatói irodában Pálos úr hellyel kínálta Noémit és rátért két új céggel kiépítendő kereskedelmi kapcsolat részleteire. Amikor ezt megbeszélték, arra kérte a lányt, hogy gondolkozzon a tegnap látott reklám film helyett, milyen lenne a megfelelő, és szerinte kinek adják a megbízást az elkészítéséhez? Noémi rögtön átlátta, hogy máris úgy tárgyal vele, mint egy kereskedelemi igazgatóval.
- Azon is gondolkozzon el, hogyha elfogadja az ajánlatomat, együtt kíván-e dolgozni a kolleganőjével? Mekkora csapatot képzel el maga mellé? Szeretném, ha reggel válaszolna ezekre a kérdésekre is, bocsátotta el Pálos úr.
Noémi lefelé menet benézett Gábor irodájába, de üres volt. Kötelesség tudóan visszahívta a volt főnökét. Amikor Gábor felvette a telefont, hallani lehetett a hangján, hogy részeg:
- Te kis cafka, belebújtál a tulajdonos ágyába mi? - Noémi undorodva szakította meg a hívást, és nem fogadta, amikor Gábor újra meg újra megpróbálta felhívni.
Marát sajnos azonban nem lehetett kikapcsolni. Amint Noémi belépett az irodába, ott folytatta, ahol abba hagyta:
- Na, kipanaszkodta magát a kisasszony az igazgató bácsinak? - kérdezte gúnyosan. Noémi azonban a torkára forrasztotta a szót:
- Pálos úr felkínálta nekem a kereskedelmi igazgatói állást. Gábor már nem dolgozik nálunk. Szeretném látni a munkaszerződésedet. Ha próbaidős vagy, holnaptól nem tartunk igényt a további jelenlétedre. Azzal fogta a telefont és felhívta a munkaügyis kolleganőt. Szólt, hogy foglalja írásba a kolleganő munkaviszonyának próbaidőn belüli megszűnését és vigye fel az igazgató úrnak aláírni.
Mara teljesen összeomlott. Vele még soha az életben nem bántak így! Gábor! Gábor is jó firma! Felhívhatta volna őt, és elmondhatta volna mi a helyzet! Megkímélhette volna ezektől a megalázásoktól! Na de majd ő elintézi. A férje úgy kivágja Gábor feleségét, ahogy ez a kis hülye tyúk az előbb őt kirúgta! Fogta a személyes holmiját, vette a kabátját és kiszáguldott az ajtón. Noémi szólt a munkaügyis kolleganőnek, hogy Mara lakására postázzák a munkaviszony megszüntetéséről a levelet. Végre nyugalom lett körülötte és belemerült a munkájába, amikor Pálos urat kapcsolták hozzá.
- Látom egy kérdésben már döntött! Reggel kilenckor várom a többi döntését. Minden jót! - mondta vidáman a főnök és letette a telefont.

Noémi úgy belemerült a munkájába, hogy negyed nyolc lett, mire haza ért. Évi már a lakása ajtajában várta.
- Elkésünk? Elkésünk? - ugratta Évi. Legalább kiraboltad a közértet egy finom vacsiért? - kérdezte tettetett kíváncsisággal a barátnője. Te jó ég! Nem vett semmit! Teljesen elfelejtette. Ezt bűnbánóan rögtön elismerte Évinek. Aki vidáman meglóbált egy terjedelmes szatyrot a kezében:
- Ne félj semmit, amíg engem látsz! - Évi néni mindenről gondoskodott.
A vacsora valóban fenséges volt és egy üveg finom bor is előkerült a szatyorból.
- Na halljuk! Halljuk! Hogy ment a mai állásinterjúd? Már majd kibújok a bőrömből a kíváncsiságtól! - helyezkedett el az asztalnál Évi, ahogy leültek enni.
- Meglepően! A hirdető cégtől csak a recepcióssal találkoztam. Egy fejvadász céget szabadítottak az összes jelentkezőre. - Noémi részletesen elmesélt Évinek mindent, a délelőtti "tesztelésről".
- Ejha! Ezeknek aztán sietős lehet a dolguk! Ennyi tesztet nem szoktak egyszerre rázúdítani a jelentkezőkre. Részletekben szokás tesztelni a csapatot. Nehézségi körönként kiválasztva a legjobbakat. Bár azt mondod, hogy csak tízen voltatok? Vajon ennyi az összes jelentkező, vagy csak tízes csoportokban hívják be őket? - tűnődött Évi.
- Mindenesetre a hirdető nem sajnálja a pénzt! Személyenként kb. 100.000.-Ft egy ilyen teszt sorozat, annyit kér érte egy komolyabb cég.
Noémi azonban legyintett, és elnevette magát:
- Szegények annyira izgultak. Képzeld volt egy srác, aki minden kérdést meg akart vitatni a pszichológussal! Folyton azt vitatta, hogy az a kérdés mennyire fontos a betöltendő állás szempontjából. A fejvadász cég embere nem győzte leállítani.
- Te biztosan nem izgultál. Két remek ajánlattal a tarsolyodban. - szögezte le Évi. Fogadom, hogy az egyik - ha nem a legjobb - teszt éppen ezért a Tiéd lesz!
- Majd elválik, hamarosan megkapom a szakvéleményt.- zárta le a témát Noémi. Tovább mesélte Évinek a napját. A megbeszélést a nagyfőnökkel, a háborút, amit Marával kellett folytatnia. Gábor mocskolódó telefonját. Évi pedig, csak figyelt és csodálkozott. A barátnőjét mintha kicserélték volna. Ez a határozottság, ez a nyugalom, ez az önbizalom.... Mindenesetre irigylésre méltó - gondolta magában.
- Tamás mit szól a fejleményekhez? - kérdezte végül kíváncsian Évi.
- A londoni és a párizsi munkája között csak egy estét volt itthon, még mielőtt Pálos úr felajánlotta a kereskedelmi igazgatói posztot. Gyakorlatilag nem beszéltük meg az első ajánlatot sem.- felelte Noémi. A barátnője nem akart hinni a fülének. Noémi valamit nem mondott el rögtön Tamásnak? Ez olyan hihetetlen volt, mintha űrhajósnak jelentkezett volna a tériszonyával, vagy még annál is hihetetlenebb.
- Na jó! De a telefont már feltalálták. - vágta rá Évi. Aztán ránézett barátnője szép arcára, amin végig suhant egy szomorú árnyék, és rájött, hogy valami baj van Noémiék között.
- Te jó ég, mi a baj? Egyedül akarsz dönteni? Miért mi történt? - hebegett tőle szokatlan módon Évi. El sem tudta képzelni, hogy mi lehet az oka Noémi bánatának, hiszen ezek ketten úgy összeillenek Tamással, és úgy szeretik egymást, mintha egymásnak teremtették volna őket.
Noémi nyelt egyet és elmesélte a barátnőjének Tamás beszólását az esküvőjük dátumáról: "Soha napján, semmikor"- ezt mondta, lábadt könnybe Noémi gyönyörű szeme. Évi megszorította a kezét. Szóval a régi nóta. Az esküvő. Tamás azonban most tényleg túl messzire ment.
- Tudod, amikor még eszméletlenül szerelmes voltam Attilába, én is hozzá akartam menni feleségül. Úgy éreztem, ennek a fiúnak a kezét én soha sem akarom majd elengedni. - kezdte Évi. Minden lélegzet vételét imádtam, mindent megtettem volna érte. Úgy éreztem, ennél jobb dolog nem is történhet velem. Megtaláltam a társam, örökre. Mindjárt habos menyasszonyi ruháról álmodtam. Minden lány várja azt az egy napot, amikor királylánynak öltözhet, és a szerelme, a társa, felvállalja őt a világ előtt, az ő másik felének, a feleségének. Persze Attila túl korainak tartotta. Egy év múlva is túl korinak tartotta. Akkor szépen elmentem az anyukámhoz és tanácsot kértem tőle, mit tegyek?
- Na és mit mondott? - csillant fel Noémi szeme.
- Hát eléggé meglepő dolgokat. - bólogatott Évi. Elmesélt egy történetet, ami az ő barátnőjével esett meg. A barátnője, akinek már több éves "viszonya" - tudod, anyu egy kicsit régiesen fogalmaz - volt az udvarlójával egyszer csak terhes maradt. Elment anyukámhoz, aki akkor már asszony volt, két gyerekkel és tanácsot kért tőle. Elvetesse, vagy megtartsa a babát. A fiúja nem tudott még arról, hogy terhes lett. Anyukám rábeszélte, hogy tartsa meg, ha valaha gyereket szeretne. Már harminc felé közeledik, és ha ezt a babát elveteti, nem biztos, hogy az életben még egyszer teherbe esik. Megbeszélték, hogy aznap este elmondja az udvarlójának, és másnap újra találkoznak anyuval. Másnap, amikor találkoztak, anyukám megkérdezte a barátnőjét, mit szólt az udvarlója a terhességéhez. "Nagyon örült, aztán belenyugodott." Válaszolta a barátnője és nem vette észre, hogy milyen mókásan és milyen szomorúan foglalta össze a helyzetet. A barátnője összeházasodott a baba miatt az udvarlójával és még azon kívül két gyerekük született, húsz éve házasok. Anyukám pedig, azt mondta: tudod kislányom a férfiak, mindig korainak tartják a házasságot. Ha jön a baba, rendszerint nagyon örülnek, aztán belenyugszanak...
- Anyukád idejében még lehet, hogy működött ez a gyerek dolog. Ma már azonban ez sem működik.- tolta el a tányérját Noémi. A gyerekek egy harmada házasságon kívül születik. Hiába jön a baba. A legtöbb srác a lányra bízza a döntést, hogy megtartja-e. Aztán, ha úgy dönt, hogy megtartja, akkor az ő felelőssége, az ő baja. A srác mossa kezeit, gyerek ide, gyerek oda, ő felelősséget nem vállal. Sem a barátnőjéért, sem a kapcsolatért, sem a gyerekéért.- Noémi észre sem vette, hogy egyre jobban felemeli a hangját, egyre hangosabban és mérgesebben beszél.
- Hát igen, nekem sem volt bátorságom kipróbálni, hogy működik-e még a régi jó férj fogás. Meg olyan megalázónak is tartottam. Én nem kellek neki, csak a gyerek miatt? - szorította össze a száját Évi.
- De tudod mit? Van egy ötletem! Te is kérdezd meg a Te anyukádtól Noémi. Hátha jobb tanácsot tud adni.
- Rendben! Na erre én is kíváncsi vagyok - egyezett bele Noémi. Azután még sokáig beszélgettek arról, hogy Noémi milyen munkaszerződés módosítást kezdeményezzen Pálos úrnál, a reggeli megbeszélésen, ha megegyeznek Noémi előléptetéséről. Már tíz óra is elmúlt, amikor Évi elment. Noémi megfürdött és a zuhany alatt is azon gondolkodott, amit Évi mamája mondott. Amikor megfürdött, a szekrény aljából előszedte az összes levelet, amit Tamás írt neki szerelmük hajnalán és sokáig olvasgatta őket. Egyet, amit többször is el kellett olvasnia, olyan nagyon édes volt, elöl hagyott, amikor visszatette a levél csomagot a helyére. Ezt az egyet betette a fiókba, a tündérfürt mellé. Aztán lassan kihúzott egy hajszálat a tündér fürtből, a tenyerébe tette, kinyitotta az ablakot és azt kívánta:
- Találjon Évi magának egy hozzá illő, őt nagyon szerető, rendes, kedves srácot, aki megszeretteti magát Évivel - kívánta és kifújta a hajszálat a tenyeréből a csillagos ég felé. Aztán elmosolyodott, becsukta az ablakot és lefeküdt. Olyan nagyon sok minden történt aznap, hogy nem tudott elaludni, csak pörgött az agya, csak forgolódott. Az egyik pillanatban szerette volna, ha ott van vele Tamás, a másikban örült, hogy Párizsban van. Egy idő után feladta a küzdelmet az ággyal. Felkelt, elővette a fiókból Tamás levelét és a hátuljára írni kezdett a fiúhoz egy verset, ahogy lassan formálódtak benne szavakká az érzései:
"Ha arcod, arcomra ráhajol: még nem,
ha izzadtságunk cseppjei összekeveredve folynak le a lepedőre: még nem,
ha szívünk dobbanása már egymás halántékában zakatol: még nem,
ha mellkasunk közül már sípolva menekül a levegő: még akkor sem
érezlek egészen, pedig fogam már mélyen húsodban csikorog...."
Aztán kitörölt a szeméből egy könnycseppet, ledőlt az ágyra, még sokáig nézte az ablak világosabb négyszögét és egyszer csak elszunnyadt.

Reggelre elfújta az álom az esti szomorúságot, vidáman nézett a nap elébe. Ezúttal mellőzte a konzervatív angol szabású kosztümöt, egy kis fekete rövid ujjú ruha mellett döntött, amit egy indigókék kendővel dobott fel. Na igen, és még valami mellett döntött. Egy újabb hajszál mellett a tündérfürtből, hiszen ez a nap nagyon fontos, mindennek nagyon jól kell sikerülnie.
Amikor beért a munkahelyére, első útja Pálos úrhoz vezetett.
- Na jöjjön Noémi! Essünk túl végre a nehezén! - mosolygott rá a nagyfőnök.
Amikor Noémi elővette a jegyzeteit arról, hogy milyen feltétekkel vállalja a kereskedelmi igazgatói poszt betöltését, Pálos úr helyeslően biccentett.
- Látom most is felkészült, mint mindig! De most erre nincs szükség. - felemelt az asztalról néhány összefűzött papírlapot:
- Tessék itt van egy szerződés tervezet, kérem, ezt nézze át. Mondja meg, hogy elfogadhatónak tartja - e. - nyújtotta Noéminek az iratot, aztán türelmesen várta, amíg a lány elolvassa.
Noémi gondosan átolvasta az iratot, az első, megkönnyebbült mosolyt a munkabér összege váltotta ki belőle. A mostani fizetése háromszorosa volt. Megelégedéssel olvasta az éves bónusz feltételeit és összegét, a hűség jutalom összegét, a rendelkezésére bocsátott személygépkocsi típusát / nem Gábor kocsiját kapja meg, hanem egy újat/, a vezetői pótszabadságot, a képzési és egyesületi tagsági díjak költség térítését, az élet és baleset biztosítás cég általi megkötését az ő javára, az egy éves felmondási időt. Átolvasta a felek jogait és kötelezettségeit tartalmazó oldalakat és ragyogó mosollyal felpillantott.
- Aláírjuk? - kérdezte vidáman a tulajdonos.
- Igen - mosolygott vissza Noémi. Azzal fogták a tollat és minden lapot leszignálva, a végén aláírták a szerződést.
- Hű, de megkönnyebbültem! - fújt egyet az igazgató. Aggódtam, hogy milyen ajánlatokat kapott az utóbbi napokban. Nem szerettem volna alul maradni! Örülök, hogy végül a cégem mellett döntött.
Noémi az esti találkozásra gondolt Győzővel és elnyomott egy mosolyt.
- Gondolkodott mekkora csapatot szeretne maga mellé? Mivel reklám - marketinges végzettsége is van, arra gondoltam, hogy saját magunk vesszük kezünkbe ezt a területet, külső partner helyett. - nézett rá kutatóan a tulajdonos.
- Remek ötlet, nagyon örülnék neki. - helyeselt Noémi. Egyelőre két munkatársra gondoltam. Egy kereskedelmi területen jártas és egy reklám területen jártas munkatársra.
- Menjen át a munkaügyre és adassa fel az álláshirdetéseket, amelyik lapban gondolja. Persze az Internetre is tegyék fel.
- Van valami ötlete a reklám filmmel kapcsolatban? - érdeklődött Pálos úr.
- Igen, arra gondoltam, hogy a filmben tokaji szőlő ültetvényeket mutathatnának szüretkor, azután francia szőlőskertek lennének bevágva egy-egy jellegzetes tájjal, amire a nézők többsége ráismer. Talán olasz, vagy portugál szőlészetekről is bevághatnának egy- egy képet. Amikor váltanak a szőlészetek és az országok képei között, mindig az előtérbe úszna egy-egy jellegzetes ottani bornak a palackja, amit mi forgalmazunk. A képek fölött kísérő szövegnek azt gondoltam: "Európa legjobb borait kínáljuk Önnek" Aztán a képek egy ház kis borospincéjét mutatnák, ahonnan a tulajdonos egy ünnepi ebédhez, egy születésnaphoz visz fel egy-egy palack bort, majd egy étterem borpincéjét, ahonnan a szépen terített asztaloknál vacsorázó vendégeknek viszik fel a megrendelt borokat. Közben a szöveg így folytatódna: "Hogy az alkalomhoz, az ételhez, a hangulathoz megfelelő bort tehessen mindig az asztalára". A végén pedig, a cég nevét írnák ki úgy, mint egy szép borcímkét.
- Igen, igen egy, vagy nem is egy több hangulatos éttermet, néhány családi otthont különböző alkalmakkor lehetne bevágni! Persze közben mindig előtérbe kerülnének a boraink! Ezt nagyon szépre, nagyon elegánsra meg lehet csinálni! Mit meg lehet csinálni, meg kell csinálni!- lelkesedett Pálos úr. Nagyon jól kitalálta Noémi! Ennek a leforgatására nem sajnálom a pénzt! - Pálos úr kicsit visszavett a lelkesedéséből és kijelentette:
- Persze ésszerű keretek között. Kérem Noémi, nézzen körül a reklámfilm készítő cégek között, hogy melyikre bízhatnánk ennek a reklámnak az igényes elkészítését. Mit gondol mennyi idő kell hozzá amíg talál egy megfelelőt? Azt szeretném, ha már a turista szezon beindulására adásba kerülhetne a kereskedelmi televíziókban.
- Néhány napon belül felmérem a lehetőségeket és az árakat.- ígérte Noémi.
- Bármikor feljöhet hozzám, nem csak az új reklám anyag miatt, ha úgy érzi, hogy nem tud, vagy nem akar egyedül dönteni valamiben. Tudom, hogy bedobtam magát a mélyvízbe, de nem volt más választásom. - mosolyodott el a tulajdonos. Gábor mesterkedései mindkettőnket válaszút elé állítottak. Tudnia kell, hogy bízom magában és mindig, minden probléma megoldásában számíthat rám. - bocsátotta el Noémit a nagyfőnök.
Noémi átment a munkaügyre, megbeszélte a feladandó álláshirdetéseket a kolleganőkkel, aztán belemélyedt a napi munkába. Délelőtt a vezetőség tagjaival egy rögtönzött értekezleten közölte Pálos úr Noémi kinevezését. Noémi figyelmesen nézte az arcokat, mit szólnak hozzá. Látszott, hogy teljesen váratlanul érte a vezetőséget a kereskedelmi igazgató csere, nem beszélte meg a főnök egyikükkel sem. Jó modorúan gratuláltak neki, de hiába igyekezett kiolvasni a szemükből, hogy mit gondolnak.
Ebédidőben olvasta el a főnök e-mailjét, amiben mindenkivel tudatta, hogy Gábortól megvált a cég, és Noémit nevezte ki kereskedelmi igazgatónak. Noémi annyira belemerült a felhalmozódott munkába, hogy semmit nem vett észre a kollegái örömteli szervezkedéséből, egészen addig, amíg egy óriási virágcsokrot nem tartottak a monitorja elé.
- Csak így tudunk némi figyelmet kapni - nevetett bocsánatkérően a pénzügyes kolleganő.
- Szeretettel gratulálunk az előléptetésedhez.
Mosolygó arcok, vidám tekintetek, cuppanós puszik avatták Noémit kereskedelmi igazgatóvá a beosztottak körében.

Pontban este hatkor ott volt Tassy Győzőnél, ahogy előző nap telefonon megbeszélték. Az irodaház már kiürülő félben volt, nem zavarta őket senki a beszélgetésben.
- Hű micsoda pompás csokor! Nekem hozta? - viccelt vele Győző, amint belépett az ajtón a virágokkal a kezében.
- A kollegáimtól kaptam, annak örömére, hogy ma a régi cégemnél a tulajdonos előléptetett kereskedelmi igazgatóvá. - mondta Noémi és a férfinek a szó szoros értelmében leesett az álla. Annyira beleélte magát, hogy Noémi vele fog dolgozni, minden nap látni fogja, minden nap beszél vele, együtt lesznek reggeltől estig, hogy most úgy érezte, ezt a csalódást nem bírja elviselni. Az általa kínált remek pozíció, a magas bér... Mind hiába volt... Noémi kereskedelmi igazgató, mint ő maga.
Noémi meglepődve nézett a férfi szép arcára, amelyre leplezetlenül kiült a csalódás és az elkeseredés. Aztán Győző erőt vett magán és rámosolygott Noémire.
- Gratulálok a világ legcsinosabb kereskedelmi igazgatójának. Jöjjön, ünnepeljük meg! Ne maradjunk itt, meghívom vacsorázni!- invitálta Győző. Mindent el kell mesélnie!
Noémi kicsit tanácstalan volt, hiszen itt csak egy állásajánlatot mondott le, na de egy étteremben... Ez már egy kicsit randevú... Azután belenézett a férfi reménykedő tekintetébe és nem volt szíve nemet mondani neki. Olyan régen néztek már rá így...
Ahogy kifelé mentek az épületből a férfi előre engedte a folyosón, és végre kedvére nézhette Noémi kecses alakját, a vállán lévő indigó kék kendőre omló gyönyörű szőke haját. Elhatározta, hogy ha nem lesznek kollegák, akkor is megpróbálja meghódítani ezt a lányt, akiről azóta álmodik ébren is, amióta csak meglátta.
Az étteremben a pincér kedvesen egy vízzel teli vázát tett az asztalra a virágoknak:
- Tessék beletenni ezt a szép csokrot, el ne hervadjon. Mit hozhatok italnak?
Megrendelték az italokat, aztán a vacsorát és közben Noémi elmesélt az előléptetése történetéből annyit a férfinak, amennyit jónak látott. Azután beszélgettek mindenféle témáról. Noémi élvezte a társalgást. A férfi okos volt, de nem nagyképű. Szellemes volt, de nem erőltette a szellemeskedést. Remekül megértették egymást, egészen a desszertig. Addigra a szomszéd asztalhoz telepedett egy középkorú házaspár és egyszer csak a szomszéd asztalnál ülő asszony hangja hallatszott:
- Micsoda gyönyörű pár! - mondta a férjének. Ezen a korai órán más nem volt az étteremben, így félreérthetetlenül róluk beszélt. Noémi ránézett a partnerére és elpirult. Szótlanul ette a desszertjét és alig várta, hogy véget érjen a vacsora és udvariasan elköszönjenek egymástól. Győző is meghallotta a megjegyzést. Ő teljesen egyet is értett vele, de látva Noémi zavarát csendesen megkérdezte Tőle:
- Mi a baj? A gyönyörű? Vagy a Pár?
- Nem érdekes.- próbált kitérni a személyesre forduló társalgás elől Noémi, de Győző nem hagyta.
- Szeretném, ha máskor is találkoznánk! Ha lehet már holnap. - kérlelte a férfi és szívdobogva várta a választ. Már az első alkalommal jól megnézte Noémi keskeny kezét és nem látott az ujján jegygyűrűt.
- Nem. Az nem lenne jó ötlet. - rázta a fejét Noémi.
- Azért megpróbálhatnánk. - reménykedett Győző. Noémi ránézett és a férfi gyönyörű szürke szeméből csak úgy sugárzott felé a szerelem és a vágy. Noémi a fejét rázta és igyekezett kedvesen mondani:
- Nem, nem lehet.
A férfi olyan szomorúan nézett rá, hogy Noémi attól félt, hogy elgyengül és beleegyezik egy újabb találkozásba. Nem mert többet ránézni amíg Győző fizetett és kimentek az étteremből. Kint az utcán vidám tavaszi szél hozott friss föld szagot valahonnan, az emberek jókedvűen sétáltak. Győző óvatosan és gyengéden megfogta a lány kezét, és azt mondta:
- Nem akarlak megrémiszteni, nem vagyok egy tolakodó alak. De ha most elmész, többé nem látjuk egymást, akkor ez az utolsó esélyem, hogy elmondjam: mindig rád vártam, mindig téged kerestelek, amikor megpillantottalak, beléd szerettem. Tudom, hogy alig ismerjük egymást, de ha nem adsz több lehetőséget, akkor most kell megkérdeznem tőled: hozzám jössz feleségül?
Noémi szinte hinni sem akart a fülének. Az első alig randevúnak nevezhető találkozásukkor ez a fiú megkéri a kezét? Egy gombócot érzett a torkában növekedni, Tamásra gondolt, aki "sohanapján semmikor" fogja őt feleségül venni. Halkan válaszolt és vigyázott, hogy a torkát feszegető könnyek nehogy kicsorduljanak a szemén:
- Nem is ismersz, lehet, hogy egy hárpia vagyok. Vagy három gyerekes családanya.
- Akkor engedd, hogy megismerjelek. Van egy hárpia átnevelő receptem és a három gyereket is vállalom. - válaszolta Győző és a szemén keresztül Noémi a lelkébe látott és tudta, hogy igazat mond.
- Tudod, van egy komoly kapcsolatom már négy éve. - vallott színt Noémi.
- Nem látok rajtad jegygyűrűt, nem vagy még menyasszony sem.- állapította meg Győző.
- Nem, nem vagyok. - ismerte el Noémi. De tudod: szeretem.
Győző lehajtotta a fejét, hogy Noémi ne lássa a kicsordulni készülő könnyeit.
- Az más, azt meg tudom érteni. Azzal gyengéden megszorította Noémi kezét és gyorsan elfordult. Sietős léptekkel elindult az ellenkező irányba, de szinte semmit sem látott a szemét elhomályosító könnyektől.
Noémi lassan elindult haza felé, de egyre csak Győző járt a fejében. Milyen csinos, milyen jóképű. Okos, intelligens, és olyan szerelmes ő belé, hogy már a második találkozásukkor megkéri a kezét. Hirtelen nem is értette, miért utasította el a férfit. Biztosan nem lenne nehéz őt megszeretnie. Egy pillanatra úgy érezte, hogy elvesztett valami fontosat, amire vigyáznia kellett volna.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2018-06-04 16:20:07

válasz hundido (2018-05-19 05:57:09) üzenetére
Kedves Katalin!

Mit lehet várni egy romantikus regénytől? ;)
Felnőtt mese. Mi más lenne?

Örülök, hogy tetszik. :)

Judit
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1119
Időpont: 2018-05-19 05:57:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nagyon mesebeli ez a történet. Van ilyen valóban? Van ilyen szerencsesorozat? Nagyon tetszik ez a rész is. üdv hundido
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2018-05-10 14:49:20

válasz Bödön (2018-05-10 08:56:40) üzenetére
Szia Laci!

Nem Noémi a munkáltatója egyik kollégának sem, mindenhez a tulajdonos ügyvezető felhatalmazása kell, mert mindenkinek ő a munkáltatója.
Noéminak eszébe sem jutott volna elküldeni Marát, ha Pálos úr nem hatalmazza fel rá.
Ez egy gesztus volt Pálos úr felé, hogy még ugyan nem beszélték meg a részleteket, de Noémi komolyan gondolja, hogy elvállalja a kereskedelmi igazgatóságot.
Pálos úrnak meg nem kellett azonnal aláírnia Mara felmondását, megvárhatta, amíg tisztázzák a feltételeket.

Judit
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7937
Időpont: 2018-05-10 08:56:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Judit! Jó történet. Izgalmas, leköt! A tündérfürt, az ablakon kifújt hajszálak csodát tett, a legnagyobbat: önbizalmat adott Noéminak! Nem tudom miért, de szurkoltam, h fogadja el a nagyfőnök/tulajdonos ajánlatát. Egy dolgot azért nem értek ennél a résznél: hogy rúghatta ki Marát az előtt, hogy igent mondott Pálos úrnak? Megyek tovább! Üdv: én
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2011-06-19 15:48:22

Kedves Ági!

Nem titkolt célom volt, hogy a "Tündérfürt" ne egy elvont történet legyen, nem létező szereplőkkel, hanem azokról az emberekről szóljon, akik köztünk járnak, köztünk élnek. Róluk is lehet romantikus történetet írni. Így aztán nem csoda, ha ismerjük Gábort, Évit, Pálos urat, és a többieket...
Még tekerem egy kicsit, hamarosan kiderült, hogy mivell! :)
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2010-01-08 13:53:46

Kedves Amanda!

Örülök, hogy még a "foglyom vagy", és olvasod a történetet tovább...

Judit
Alkotó
Amanda Floyd
Regisztrált:
2009-12-17
Összes értékelés:
23
Időpont: 2010-01-06 15:07:37

nagyon jól fogalmazol:D Üdvözlettel: Amanda Floyd!
:D
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2009-07-21 18:21:23

Kedves Virág!
Egy lenyűgözött olvasó..., már ezért érdemes volt megírni :)!
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2009-07-21 13:48:01

Ez a mai vilagunkban zajlo tundermese teljesen lenyugoz!!!!
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2009-07-18 22:50:30

Kedves Csilla!
Köszönöm.
Örülök, hogy élvezettel olvasod a regényemet.
Az olvasmányos, sima felszín alatt ott lapul a mai magyar társadalom egzisztenciális és kapcsolati problémái közül jó néhány. Nade ne vágjunk a dolgok elébe!
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2009-07-18 21:49:05

Kedves Barackvirág!

Nagyon jó érzés, hogy figyelemmel kíséred a történetet és ez után a rész után is jelezted.
Remélem, hogy a folytatást is érdekesnek fogod találni.
Judit
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2009-07-17 21:32:40

Kedves Judit!

Továbbra is nagyon lekötötte a figyelmemet az írásod! Határozottan kíváncsi vagyok arra, hogy a sok pozitív dolog után hogyan fog alakulni Noémi élete; érdekes történet!

Különösen szép az utolsó mondatod!

Üdv: barackvirág

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Heinrich Seidel: Augusztus hóban címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Lin eset című alkotáshoz

majusfa bejegyzést írt a(z) A Lin eset című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Menekülés, V címmel a várólistára

Cipike bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Cipike alkotást töltött fel A jövő illata címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Ernyei Bea alkotást töltött fel Meseszőnyeg címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Békás-szoros címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)