Ugye anyám mindig boldog leszek?
nem ér engem soha semmi baj!
Ugye anyám szerencse kísér majd,
s minden férfi engemet akar!

Nem így van ez, tudd hát kis butám,
az élet néha nehéz is lehet.
De ne szomorkodj ezen gyermekem,
vígan éljed át az életet!

Ha belső derű árad a lényedből,
s gondoskodó, megbocsátó lész.
Meghallgatod, ki panaszra fakad,
akit olykor üldözött a vész...

Akkor téged sok ember szeret,
és sohasem leszel egyedül.
Rád nevetnek majd, s te is nevetsz,
s körötted a világ felderül.

Ugye anyám, ezért vagy te boldog,
mert téged én is így ismertelek?
Haragosod nem volt neked soha,
s nem kerültek el az emberek!

Ha jó szót szólasz, szép napot köszönsz,
már kedve megjött, kivel szóba állsz.
Nem nyomasztja többé rút közöny,
mert hozzá mindig kedves szót találsz.

Ugye anyám nem kell úgy aggódnom,
hogy nem talál meg soha szerelem?
Eljön az, mint tavasz jő a télre,
nem kell arra várnom én nekem!

Úgy van lányom, mindenkinek van,
igaz párja a földön valahol.
Ki nem keresi, könnyen rátalál,
ki kutatja, nem látja sehol...!

Ne keresd hát te a boldogságot,
mert itt van mindig, csak meglátni kell...
Mennyi szépség vehet körül téged,
és bárhol is vagy, ott boldog leszel!