Oly sok munka vár még reám,
Az Élet túl sok gondot kreál.
Nézem az Íróasztalon a kupacot,
És azt hiszem, belerokkanok.

Túl sok munka, s nincsen kedvem,
Pedig az idő szorít rendesen:
Körülöttem sorban az elhanyagolt dolgok,
De úgy érzem, többet nem tudok...

Nem tudok, nem akarok,
Szemem előtt lehúzzák az Ablakot.
Tudom, tudom, sokat kéne,
De már meghalok a felébe'!

Valamit kéne t'án kezdeni,
De gondolatomnak más kezd el tetszeni,
Túl sok, túl sok, s egyre csak több lesz
Kétséges tudatban látszólag elvesz'.

A Munkát pedig egyre csak halasztom,
Míg meg nem telik az Asztalom,
Majd nagy lendülettel mindet felfalom,
S egyszerre elfogy az egész halom.