Eleonora és az ördög

Zoe Wassilko-Serecki szép osztrák grófnő volt, de nem ezért emlékszünk rá, hanem mert nem mindennapi bátorsággal befogadta a lakásába az ördögöt; alaposan megfigyelte, és naplót vezetett a tevékenységéről.

Faustot az ördög egy fekete kutya képében látogatta meg, Zoéhoz egy 12 éves román kislány testébe bújva költözött be, és nagyon leleményesen bosszantotta a környezetét.

Ekkor már egy éve hallatott magáról. Egyszer a kis Eleonora Zugun pénzt talált az út szélén, édességet vett rajta, és megette. Az unokahúga beárulta a 105 éves nagymamának, aki rögtön azt mondta, hogy a gyerek az ördög pénzét vette el, és most már soha nem szabadul meg tőle. 1924-et írtak ekkor, és ezt az egész falu elhitte, annál is inkább, mert Eleonora körül egyre több rejtélyes dolog történt: kövek röpködtek, betörtek az ablakok, egy bögre felugrott a levegőbe, egy vödör víz lebegett, és hasonlók. A kislányt előbb egy kolostorba, aztán a bolondok házába zárták.

Az események felkeltették egy német pszichológus, Fritz Grünewald figyelmét, aki 1925 május 9-18 között vizsgálta a leányzót. Tárgyak jelentek meg a semmiből, titokzatos koppanások hallatszottak, a gyufa magától meggyulladt, Grünewald pedig meghalt szívrohamban; persze hogy azt mondták, ez is az ördög műve.

Ekkor került a képbe a szép grófnő; elutazott a Gorovei kolostorba, jól megnézte magának a kislányt - piszkos volt, ápolatlan, és nagyon-nagyon csúnya - majd elvitte magával Bécsbe. Ha ez az ördög ízlése... Kerek fej, pisze orr, vastag nyak, végtelenül buta és semmitmondó tekintet, és hozzá az ördögi jelenségek - Zoe még nem tudta, mire vállalkozott.

A tárgyak továbbra is repkedtek, időnként eltűntek zárt szekrényekből, lehetetlen helyeken jelentek meg újra, idegen hangok szólaltak meg, értékes vázák törtek össze, Eleonora cipője megtelt vízzel, egy láthatatlan lény tűvel szurkálta a kezeit, és Zoe csak az egymás után megjelenő sebeket látta. Ebben az évben olyan aktív volt az ördög, hogy Zoe nem kevesebb, mint 900 eseményt jegyezhetett fel.

A leányzó a szünetekben normálisan viselkedett, sőt kitanulta a fodrász szakmát.

Zoe cikkei felkeltették Európa figyelmét. Híres kutatók akarták látni, mire képes az ördög. Az angol Harry Price volt az első, akinek az volt a specialitása, hogy szinte bárhol talált egy kísértetet. Előbb Bécsben vizsgálódott, aztán a leányzó és a grófnő mellé csomagolta az ördögöt, és Londonba vitte. Az ördögnek jót tett a környezetváltozás, és előállt egy új műsorszámmal. Mindenki szeme láttára, Eleonora hirtelen feljajdult, arca eltorzult a fájdalomtól, harapások és karmolások nyomai jelentek meg a testén, látszólag a semmiből. Ez sosem fordult elő éjjel, vagy amikor Eleonora egyedül volt; az ördög határozottan ragaszkodott a közönséghez.

Az ördög vagy az akármi ereje gyengült, amikor a leányzó betöltötte a 13. évét, de 1927 januárjában még sikerült elkápráztatni egy nagyon híres kutatót, von Schrenck-Notzing bárót. Ez alkalommal a harapásokat egy nagy csomó nyál kísérte, amit gondosan megvizsgáltak. Idegen eredetű volt, és baktériumokkal erősen fertőzött.

Egy másik kutató, Dr. Hans Rosenbusch csak egyszer látta a lányt Münchenben, és azonnal kijelentette, hogy csaló, sőt a szép grófnő a lánynak nem a pszichológusa, hanem a tettestársa. Telekürtölte a sajtót azzal, hogy rajtakapta őket. Harry Price sértődötten válaszolt: ő mindig gondoskodott a megfelelő ellenőrzésről, Zoe pedig nem vett részt mindegyik kísérleten.

Valószínűleg az történt, hogy Eleonora érezte, az ördög nemsokára el fogja hagyni. Ő viszont jól érezte magát Bécsben; örült, hogy Európában utazhat, és az érdeklődés középpontjában van. Nem lelkesítette a gondolat, hogy hazaküldik a faluba, a családjához, és pszichológiailag érthető, ha megpróbálkozott egy-két trükkel. Kétséges, hogy ebben mennyit segített a grófnő. Tény viszont, hogy Eleonora 14 éves korában menstruált először, és többé nem repkedtek körülötte sem a tükrök, sem a párnák. Az ördög se harapott bele. Hazaküldték Romániába, fodrászüzletet nyitott, és eltűnt a világ szeme elől.

De az ördög azóta sem hagyja nyugodni a közvéleményt. Zoe írt egy könyvet, amelyben a jelenségeket a maga módján magyarázza. Akkoriban Freud volt divatban, ezért nem meglepő, hogy Zoe arra a következtetésre jutott, a hisztis luvnya esetében nagyon erős szexuális vágyak jelentkeztek. Mi több, a leányzó a papájáról fantáziált, mondjuk ki, az apjába volt szerelmes. A tudat alá kényszerített, elfojtott vágyak materializálódtak, ami világos, mert ördög nincs, elfojtott vágyak ellenben vannak.

Sajnos Freud bácsi már nem él, hogy megmagyarázza, miért igényli annyira a szexet egy kislány, aki még csak nem is menstruált; továbbá hogyan materializálódik vagy objektiválódik a vágy olyan formában, hogy egy fiókba zárt dobozból eltüntessen egy fésűt, vagy karmoljon és harapjon.

Egyébként a szép grófnő nem kísérletezett többé az ördöggel. Kitanulta az asztrológiát, az Osztrák Asztrológiai Társaság alelnöke, 1949-ben az elnöke lett. 1978-ban halt meg Bécsben.