Hatvanöt éves lettem én
erről szól most e költemény.
Születtem a háború alatt
emléke bennem megmaradt.

Sok év eltelt azóta
Másként szól már a nóta
Régen dúdolgattam a dalokat
ma már csak hallgatom azokat.

Párommal táncoltunk régen a bálban,
most azt mondja fáj már a lába.
Arcomon ráncok is vannak,
szeretem ha békében hagynak.

Régen szerettem nagyon nevetni,
nem kellett a szavakat keresni.
Ma elfelejtem a tegnapot
előre köszöntöm a holnapot.

Pegig a holnapot meg kell érni,
a lépéseim hosszát ki kell mérni
Aprókat lépek mint egy veréb
az ember így is oda ér.

Némi bölcsesség tán szorult belém,
hogy sok azt nem nagyon hinném.
Maradok hát egyszerű,-csak ennyi,
a hatvanötöt észre kellett venni.