Rajzolnék én nagy-nagy tüzet,
Lángot, bármit, nagy szerelmet,
Nagy láng, nagy tűz, várlak régen.
Létezel te? Nem is értem.

Zokognék én karjaidban,
Síró sellő a habokban,
Síró tündér, síró lányka
Belesírhat a magányba.

Szeretnék én, gyűlölnék én,
Nem tudom, hogy ki az enyém,
Imádnék én, mint még senkit,
Sok-sok embert... nem tudom, kit.

Nem szenvednék, de megteszem,
A sors keze játszik velem.
A bizalom mint a mámor,
Reménységem mint a kámfor.

Fehér rózsa a becsület,
Élet sója a szeretet,
Szép igazgyöngy a boldogság,
Tenger mélye az igazság.

Hűvös forrás, erdők, hegyek,
Hazám, szobám, nyarak, telek,
S minden, amit csak szeretek,
Sosem hagylak el titeket.

Rajzolnék és verset írnék,
Csodákat is teremtenék,
Minden embert tanítanék:
Az életből sosem elég.