Lebukás


Rajongva szerettem az apámat. Különleges kapcsolat volt közöttünk. Szabadnak nevelt, soha nem gátolt semmiben. Gátat csak a szeretet jelentett. Nagyon magasra tette az erkölcsi mércét, amin én azért nem léptem túl, mert nem akartam neki fájdalmat okozni.
Elfogadta, de nem szerette a férjemet. Nem mondtam meg neki, de akkor már én sem. Beleszerettem egyik kollégámba, aki régi barátból lépett elő szeretővé.
Karácsony előtt el akartunk tölteni két napot Bécsben. Otthon azt mondtam, hogy üzleti tárgyalásra megyek. Felejthetetlen volt az két nap! A város nem csak az ünnepi fényektől volt tündöklő és elragadó, hanem az engem átkaroló férfi miatt is. Órákig kóvályogtunk az utcákon, kirakatokat bámulva, ajándékokat vásárolva. Szinte fizikai fájdalmat éreztem, amikor a második nap délutánján elhagytuk a szállodát.

A lányok visítozva ugráltak körül. Örültek a hazatérésemnek, az ajándékoknak.
Amikor elcsendesedtek, apa halkan mondta: váratlanul tárgyalásra kellett mennem. Bécsben voltam. Láttam a barátodat. Nem is mondtad, hogy ugyanolyan bundája van a feleségének, mint neked.

Ahogy mondani szokták, köpni, nyelni nem tudtam. Bénultan álltam. Nem bírtam megszólalni akkor sem, mikor apa hátulról átölelt, és a fülembe súgta: szeretlek, kicsim.