Jelenbe kapaszkodik a múlt,
minden emlékem a múltba gyúlt.
Most az időkereket pergetem vissza
az ilyen nap nálam igazán nem ritka.

Múltba kapaszkodik a jelen
az emlékek mind itt vannak velem.
Öcsémmel álltunk a régi háznál
Te Édesanyám , a kapuban álltál...

Házunk előtt a zöld füvön
épp a gyermekálmokat szövöm,
elnyújtózom a hűs fák alatt...
hol van mindez...hol maradt?

Emlék lett mindebből mára.
Gondolatom azért száll előre-hátra...
Mezitláb szaladgálok az út porába
aztán visszatérek hamar a mába.

Kezemben régi képeket tartok,
rajra mind rokonok vagytok...
esküvői csoport mosolyog,
az ijú pár nagyon-nagyon boldog!

Sok éve készítették a képet ,
azóta megéltünk sok szépet,
te vőlegény , én a menyasszony voltam...
a násznép,...már nem beszélnek rólam.

Egy másik képen két kisfiú szalad,
bizony az idő nagyon halad ...
Unokáink ők mind a ketten,
elszállt ennyi év ,...észre sem vettem.

Igy kapaszkodik a múlt a jelenbe,
mi szőttük magunkat bele az életünkbe,
kapaszkodnak a szálak egymásba
így leszünk emlékek egymás gondolatába.