Egy lángocskát vettem észre.
-Ő fénylénynek nevezi.
Itt lobogott a szívemben.
-Ő tán észre sem veszi.

A láng kiszállt a testemből,
Kint, a szabad levegőn
Jobban érzi talán magát,
Éghet forrón, szeretőn.

Elindult hát vándorútján,
Kint, a szabad ég alatt,
Mosolyogva, egy cél felé
Kitartóan szaladt, haladt.

Látja, látja az ablakát,
Érzi már az illatát,
Látja szemét, látja haját,
Hallja hangját, kacaját.

Nem is kellett biztatnia
Önmagát a kis lángnak,
Égett, lángolt, izzott, fénylett,
Lobogott a világnak.

Mielőtt még elérhetné
Sóvárogva várt célját,
Kit meg nem lát az út közben:
Célunk izzó tűz-mását.

Nem szükséges beszélniük,
Tudják szavak nélkül is,
Mosolyognak, találkoznak,
Nevet még a szívük is.

Összeolvad lánguk- lelkük,
S egy új, nagy tűz kigyullad,
S kéz a kézben, szerelmesen
Többé csak együtt halad.