HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1826

Írás összesen: 45395

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-11-19 20:37:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / krimi
Szerző: EsselFeltöltés dátuma: 2009-07-25

Vérfolt a keréken II

Két nő és egy férfi halad egymással szemben a többméteres abroncsoszlopok között. Előbbiek mosolya elárulja örömüket. Az utóbbi is vigyorog, de az övén látni az erőltetettséget: tudja, hogy amazok nevetése gúnyos.
- Ferenc, mi már itt végeztünk! Ha nem gond, elvisszük az autót. Ha kész vagy, csörögj ránk, és érted jövünk - szólalt meg elsőként az idősebb szőke.
- Miért is lenne gond, őrmesterasszony? Elvégre én csak egy DNS-szakértő vagyok, semmi különös. Másrészről meg gentleman, így jó modorom arra ösztökél, hogy átengedjem a kényelmet a hölgyeknek.
- Milyen gáláns lépés! - nevetett a másik, fiatalabb nő. - Hogy bírod a szagot -, hogy is szoktad mondani - "rendkívül érzékeny szaglószerveddel"?
- Meglepően jól... - a fiatalember hirtelen elkomolyodott. - Érzitek ezt? - azzal mélyet szippantott a levegőből.
- Nem kell megjátszanod magad, Ferenc! Nehogy azt hidd, hogy megszánunk és segítünk - mondta még mindig gúnyos hangnemben Pál Zsuzsa.
- Ez most nem vicc! - fortyant fel Budai. - Innen jön. - mutatott a mellette lévő ponyvával lefedett abroncsoszlopra. Őrült módjára lerántotta a takarót a kerekekről, mire legyek repültek ki azok közül.
- Mit érzel? - kérdezte most már komolyan az őrmester.
- Ezt! - mutatott a férfi az abroncsok közt fekvő hullára.

Negyed óra sem telt bele, és ugyanaz az öt ember volt az épületben, mint majd' két órával korábban. Ketten guggolnak: az egyik fényképez, a másik a tetemet vizsgálja. Néha-néha beletúr fésületlen hajába és semmitmondóan sóhajt.
- Csinálsz is valamit, vagy csak az időnket pazarolod? - fakadt ki felidegesített főnöke.
- Eszembe se jutna a munkatársaim drága idejét fecsérelni - vágott vissza a megszólított Budai Ferenc. - Az előzetes felméréseim alapján a halál oka szúrt seb közvetlenül a bordák alatt. A kiömlött vérmennyiség alapján a gyilkos fegyver átszúrta a veseartériát, tehát elég hosszú lehetett.
- A halál ideje?
- Hajnal négy és öt között. A tettes valószínűleg a földön vonszolta a testet, így kerülhetett az abroncsra a vérfolt. Ha kinyerem a két DNS-t, bizonyára egyezni fognak. A tetemről többet nem mondhatok, majd Freder.
- Ennyi épp elég, Ferenc. Zoli, Petra, keressetek vérnyomokat a környéken! Ferenc, te bejössz az őrsre, és DNS-mintát veszel a holttestből.

A csapat egy órával később találkozott Szigeti hadnagy földszinti irodájában. A tágas helyiség az ablakok ellenére sötét volt, a lámpák miatt pedig kékes fényben úszott. Közvetlenül az ajtóval szemben egy nagy íróasztal állt. A falak mentén körben szekrények voltak. Szigeti Péter kényelmesen ült a székén, a többiek, Budai Ferenc kivételével álltak.
- Mik a fejlemények? - kérdezte hosszas hallgatás után a csapatfőnök.
- Petrával felmosott vért találtunk a padlón. A gyilkos azt hihette, hogy így megsemmisítheti a nyomokat.
- És az abroncs? Miért nem törölte meg azt is?
- Nem lehetett több ideje. Megérkeztek a munkások, az üzem kinyitott. Bízott a szerencséjében. Azt várta, hogy a dolgozók nem értesítik a rendőrséget.
- Vagyis ismernie kellett az igazgatót - szólt bele az eszmecserébe Pál Zsuzsa. - Elképzelhető, hogy maga is a feldolgozó alkalmazottja. Persze az is meglehet, hogy a Kovács család tagja.
- Bármi megtörténhet, Zsuzsa. Egyelőre fölösleges találgatnunk. Majd ha biztosat tudunk. Ferenc?
- Összehasonlítottam a keréken talált és a holttestből vett vérmintát. 100 százalékos egyezés. Az áldozat bizonyos Molnár Klára, 36 éves, hajadon. Ami az előzetes megállapításaimat illeti, Freder alátámasztotta: szúrt seb közvetlenül a bordák alatt egy hosszú, éles tárggyal. A fegyver éle felsértette a veseartériát, ami aztán elvérzést eredményezett. Az áldozat ruháján kesztyűnyomokat találtam. Olcsó bőrutánzat, ezen a nyomon nem indulhatunk el. A tudományunk kudarcot vallott! -szomorodott el Budai.
- Ahol a tudomány kudarcot vall, ott győzedelmeskedik az ész - mondta vidító szándékkal Szigeti. - Összevetettem a ma reggeli jegyzéket a tegnap estivel, és a Ferenc által készítettel. Minden a legnagyobb rendben, egy abroncsot kivéve. Az NO2457-es sorszámú gumi, ami miatt minket is riasztottak, az éjszaka folyamán áthelyeződött a térben.
- A gyilkos hibázott - állapította meg röviden Fekete Zoltán.
- Zsuzsa és Petra, ti kikérdezitek az éjjeliőröket! Ferenc, te elmész Fredrikhez, és segítesz neki a tetem további vizsgálatában! Zoli, velem jössz! Délután ötkor megbeszélés!

A kékfényű lámpák alatt négy ember vár türelmetlenül: két férfi és két nő. Felettesük végre előredől székében:
- Szóval, ha jól értem, akkor az éjszaka folyamán 3 őr volt szolgálatban: kettő a bejáratoknál és egy járőr. A vendégkönyv szerint ketten mentek be az üzem területére az éjszaka folyamán. Mindkét férfi tiszta. Kérdem én: melyikük a gyilkos?
- Fogalmam sincs - válaszolt lazán Pál őrmesternő. - A bejárati őrök vallomásában ellentmondás van, úgyhogy mindkettejüket behoztuk. Kihallgattuk őket, de semmi. Ugyanaz: a főbejáratnál őrködő csak kettő látogatóról tud, a másik pedig látott egy sötét alakot a kapu felől jönni. Szólt is a járőrnek, de az senkit nem talált. Mindez kb. 5-kor történt, szóval még elég sötétben.
- Ennek nincs értelme! Egy sötét fazon, aki csak úgy eltűnik?
- Kételkednék ennek a Mihálynak a szavaiban! - szólalt fel Budai. - Priusza van: kocsmai verekedés, ittas vezetés. Nem úgy tűnik, hogy megveti az alkoholt...
- Jó! Tételezzük fel, hogy az öreg rosszul látott! Hol jött be, illetve ment ki a gyilkos? Zolival nem találtunk behatolásra utaló jeleket.
- Kinek van kulcsa az épülethez? - kérdezte Holló Petra.
- Az igazgatónak és a portásnak - válaszolt Fekete. - A portás kulcsa érintetlen. Ferenc nem talált rajta idegen ujjlenyomatot és kesztyűnyomokat sem. Az igazgatóé már más tészta: feleség, gyerekek, munkások. Úgy tűnik, Aladár minden beosztott útjáról tudni akar.
- Az egyetlen nyom, amin elindulhatunk, az őrök. Zsuzsa, hallgasd ki Mihályt, enyém a bejárati őr! Ferenc, megfigyelőként velem jössz! Úgy tűnik, mégsem győzedelmeskedik az ész...

Egy félhomályos helyiségben három férfi ül egy asztal két oldalán. Ketten az egyiken, a harmadik pedig velük szembe. Erősen izeg-mozog, ideges.
- Nyugodjon meg! Ha nem tett semmit, nincs oka aggodalomra, nem igaz? - kezdi az idősebb rendőr. - Mondja el, hogy látott-e valami szokatlant az éjszaka!
- Nem láttam semmit. Este kilenckor vettem fel a munkát, majd háromóránként cseréltem a járőrrel. Ha rám hallgatnak, nem hisznek Mihály bácsi szavaiban: kissé szenilis az öreg.
- Kifejtené bővebben?
- Csak azért nem rúgják ki, mert nincs helyette más. Olcsó munkaerő. A nyugdíj mellett bármilyen pénz jól jön neki. Félre ne értsenek, jó fej, csak hát... Tudják milyen az ilyen: mindenbe beleüti az orrát, mindenkinek segíteni akar.
- Azt mondja, hogy semmi sem történt?
- Igen, azt!
- Senkit sem engedett be, akit kihagyott a vendégkönyvből?
- Dehogyis!
- Maga hazudik! - fortyant fel a fiatalabb rendőr. - Az első kérdés után a kezét az asztal alá dugta, dörzsölni kezdte a szemét, a szája pedig minden mondata után lefelé görbült, kivéve persze az öregről szólókat. Biztosan nem változtatja meg a vallomását? Bűnrészességért elég sok jár... - azzal mélyen a másik szemébe nézett.
- Hát jó! Mennyit engednek el együttműködésért?
- Indítványozzuk, hogy csak a hulla elrejtésében vállalt szerepét vegyék figyelembe, ne gyilkosságban való bűnrészességként kezeljék az ügyét.
- Rendben! Nem sokkal öt előtt megjött Kovács Lajcsi, a főnök idősebb fia. Jófiú ő, csak sötét barátai vannak. Azt mondta, hogy szörnyen rossz dologba keveredett, és ha nem segítek neki, akkor kirúgat! Ráadásul 100 lepedőt ígért! Mit tehettem volna? Lassan 50 vagyok, semmihez sem értek, kinek kell ilyen munkaerő... Megmutatta a hullát, aztán bevittük a gyárba. Ő részeg volt, és feldöntött egy kisebb oszlopot. Mindent összemaszatolt, és meghagyta, hogy töröljem fel a vért. Én engedelmeskedtem neki!
- Egy abroncsot azonban rossz helyre rakott - közölte nyugodtan Szig

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-03-29
Összes értékelés:
26
Időpont: 2009-10-20 19:14:28

Valóban rövidre zártam a történetet, de ezt egy újságba írtam, és közeledett a határidő...
Egyébként kicsit azóta kibővítettem és készítek egy másik, hosszabb kriminovellát, hamarosan azt is felrakom
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-10-20 01:42:11

Kissé rövidre zártad a történetet. A cselekmény nem rossz, viszont bővebben ki lehetett volna fejteni.

Legutóbb történt

Futóinda alkotást töltött fel Hegyeim között címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Habib alkotást töltött fel Te! címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Gondolatok egy vasárnap délután címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Ellopott élet című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Immer wieder címmel

Cselényi P. alkotást töltött fel Az országból való elvándorlás okairól címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Ellopott élet című alkotáshoz

F János alkotást töltött fel A lóápoló 40. fejezet címmel a várólistára

Istefan alkotást töltött fel Mert tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökké címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Karácsonyi hangulat című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Karácsonyi hangulat című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szegénység című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) A dilemma megoldása című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Karácsonyi hangulat címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)