HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47769

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: antoniusFeltöltés dátuma: 2009-07-27

Szabadságérzet

A motorkerékpár nekem mindig a szabadság szimbóluma volt. Rádőlni a mentszélre és húzni neki, a kanyarban megfektetni, félszemmel lesandítani és gyönyörködni az aszfaltot köszörülő kipufogó szikranyalábjában. Nincs ennél szebb dolog. Na jó, van, de nem sok.
Nem voltam még tizenkilenc, amikor szinte nélkülözések árán megvettem első Pannóniámat. Anyám hiába igyekezett lebeszélni róla:
- Egy évig hajtod, aztán be kell vonulnod katonának, a motorod két évig állásban is csak amortizálódik. Várjál vele, amíg leszerelsz, utána vedd meg.

Szinte értetlenül hallgattam anyámat, nem értettem, hogyan is gondolja, hogy huszonkét éves vén marha fejjel fogok én motorozni. Persze, hogy megvettem és bár nem volt kis feladat abban az időben egy Pancsit széthajtani, nekem azért sikerült.

Ahhoz képest, hogy akkor úgy gondoltam, az életnek csak tizennyolc és húsz év között van valami értelme, az első "rendes" motoromat csaknem négy évtizeddel később vettem meg.
Alaposan körbejártam a témát és egy Honda Schadow 750 C2-re esett a választásom, ami valahol a chopper és a túramotor között helyezkedik el, s a 46 LE teljesítményével és 161 km végsebességével megfelelőnek tűnt.

Két hónap várakozás után Zalaegerszegen vehettem át. Kocsival mentem le, amit aztán a fiam hozott vissza. Vagy négy óra tipródás után végre megkaptam a gépet. Két évtizede nem ültem nagy motoron, így elment egy negyed óra az ismerkedéssel: Megkerestem a gyújtáskapcsolót, világításkapcsolót, indexkapcsolót, szivatót, benzincsapot, annak a tartalék állását, kóstolgattam a kuplungot, fékeket, sebváltót, barátkoztam a 247 kg száraz tömegével, aztán végül bőrdzsekit föl, bukósisakot, kesztyűt föl és indulás az első benzinkúthoz. Szokatlan volt. Mindent keresni kellett, semmi nem ment rutinból. Valamikor két keréken komoly nevem volt. Talán a hírhedt helyesebb kifejezés. A tíz évvel fiatalabb sógoromtól tudom, hogy amikor 1962-ben az öreglányok meghallották a városban a motorjaink hangját, (Desicsét és az enyémét) akkor a tíz évnél fiatalabb gyerekeket beterelték az utcákról Kőszegen. Köztük volt ő is, ezért, ha látott, örült is nekem, meg nem is.
Ez a pillanatnyi fél béna állapot megalázó és idegesítő volt, de szerencsére gyorsan oldódott és hamarabb elmúlt, mint gondoltam.

A kúton, bukó le, kesztyű le, tankolás, fizetés, bukó föl és indulás haza. Valami homályos hiányérzetem volt induláskor, de azt hittem, hogy a kocsiban megszokott biztonsági öv bekapcsolásának beidegződött mozdulata hiányzott.
Az első úton nem akartam meghajtani, de azért röviden 120-ig megrángattam, hogy tudja a lelkem, mire számíthat a későbbiekben. Megelégedéssel nyugtáztam, hogy a fiamat, aki az avensissel követett, kétszer is sikerült messzire elhagynom. Apró szépséghibája a dolognak, hogy neki kétszer meg kellett állnia, hogy összeszedje a kesztyűimet, amit a benzinkútnál a hátsó ülésen felejtettem. Húsz kilométer után már néhány dolog nem igazán tetszett. A lábtartóim előbbre voltak, mint kívánatos volt, a felsőtestem természetes kartartással nem volt eléggé dőlt, így 120 km-es sebességnél akkora szelet kaptam, hogy majd elvitte a fejem.

Az út egynegyedénél elkezdett esni az eső. Azonnal tudtam, hogy esőben a sisakom sem megfelelő. Az eső egyre jobban esett. Megálltam, hogy a fiamtól átvegyem a kesztyűmet, amivel már korábban integetett, jelezve, hogy elhagytam.
Lehúzta az ablakot és "mosolyogva" megjegyezte:
- Kezdem érteni, hogy mit értesz a motorozás adta csodálatos, szabadságérzet alatt. Irigyellek! - mondta, és képtelen vagyok szebb szót találni, röhögött. Ült a jól fűtött autómban, ingben, és rádiózott.

Hülye ez a gyerek, gondoltam, nem ért ez a világból semmit. Indultam tovább. Az eső egyre jobban szakadt. Még legalább 40 km volt előttem hazáig. Az eső 80-90 km sebességnél is úgy bökdöste a képem, mintha kötőtűk szálltak volna velem szembe. A sisakomnak nem volt plexi ellenzője, az viszont megnyugtató volt, hogy a mérete akkora volt, hogy ha gondolt volna egyet az 56 éves fejem és úgy dönt, hogy hipp-hopp két számot nő, még akkor sem szorított volna. Ennek következtében minden gödröcske után meg kellett táncoltatnom a fejemen, hogy ne csak egy szemmel lássak ki belőle, vagy az orromról visszatessékeljem a helyére.
Ha meg kellett volna határoznom az arckifejezésem a mosoly és a vicsorgás szavak kizárólagos használhatóságával, hát a mosolyra nem lett volna nagy szükségem.
Hazáig volt időm gondolkodni: A gép kiválasztása előtt bejártam a fél országot, vártam rá két hónapig, kifizettem érte 1,7 millió forintot és most végre megvan, amire vágytam.
Bevallom, azokban a percekben, amikor elnéztem, hogy a gyerek a kocsiban kényelmesen hátradőlve, rádiózva, balkezében a kormány, jobb kezében cigaretta, (már megint elfelejtette, hogy az én gépemben nem dohányozhat senki) kicsit elbizonytalanodtam azt a kérdést illetően, hogy ki itt a hülye valójában.

Aztán haza értünk. Próbáltam felszabadult, vidám képet vágni. Nem biztos, hogy sikerült. Bezzeg a família vidám volt. Nem igazán értettem. Nekem van új motorom, és ők örvendeznek.
Fél órába telt, amíg átöltöztem. Az előszoba tele lett a vizes gönceimmel.
- Na, hogy tetszik a motor? - kérdezték érdeklődve, vihorászva.
- Szuper! Tökéletes kis gép.
- A szabadságérzeted?
- Mi van a szabadságérzetemmel?!
- Érdeklődünk, hogy megfelelő szinten volt-e a semmi mással nem gerjeszthető szabadságérzeted?
- Na befejezni! - mondtam nem túl vidáman és bevallom elég hülyén éreztem magam.
De másnap újra sütött a nap és rendbe jött minden.

Ez az esemény már tíz évvel ezelőtt volt. Időközben végigfertőztem az unokáimat a motorozás talán csak az ejtőernyőzéshez hasonlítható mágiájával.
Már évek óta alig van esélyem arra, hogy egyedül gördüljek ki a kapun. Valamelyik, mint a bogáncs, rendszerint rám akaszkodik.
Ha fölhördül a 46 lóerő és a szokatlanul nagyra méretezett nyomaték, ami a kamiont is arrébb rúgná, s kilő minket a cáki völgyből, s érzem a derekamon a hét közül valamelyik unokám kezének szorítását, el tudom hitetni magammal, hogy csináltam én már nagyobb marhaságokat is az életemben, mint vénségemre ez a motorvétel.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2010-12-04 21:49:39

válasz Reina (2010-12-04 00:54:10) üzenetére
Köszönöm figyelmed, kedves szavaid. a
Alkotó
Reina
Regisztrált:
2010-11-30
Összes értékelés:
12
Időpont: 2010-12-04 00:54:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon jo.Betekintést nyertem egy motorrajzba, egy élménybe és külön tetszik az önironiád.Amugy én is imádom a motrokat, bár nekem nem szabadságot nyújt annál inkább élvezetett.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2010-02-15 09:30:55

válasz Zagyvapart (2010-02-14 19:43:09) üzenetére
Kedves Feri!

Köszönöm, hogy ismét megtiszteltél és olvastál tőlem. Hogy tetszett, az külön öröm nekem.

Üdv. a.
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2010-02-14 19:43:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Antonius!

Soha nem volt motorom, az autó praktikussága, kényelme miatt, de megértem a motorozás varázsát, és szabadságát. Erről most kitűnő írásodból is megbizonyosodhattam.
A szolíd öniróniád külön is nagyon tetszett. További jó motorozást kívánok.
Zagyvapart.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-08-16 06:13:41

Szasz ruca!
Lesütött szemmel bevallom Neked, hogy nem csak motorral karikázom, hanem még egy Corolla Versó és egy Dethleffs Globetrottler lakóautó van megverve velem. Az első autóm 1968-ban (most figyelj!) egy 1960-as Skoda Felicia (cabrió) volt. Abban az időben az utjainkon az iker karburátoraival szinte verhetetlen volt. Visszagondolva a "szép időkre", kisebb csoda, hogy élek. Nagyon jó kis autó volt. Az "új korban" Toyota Avensiseim, és Hondáim (Civic és HRV) voltak. Mélyen fejet hajtok a Japán munka minősége előtt.
Üdv. a.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-08-15 09:41:38

Szia ruca!
Ja. Volt. Te, én egy irigy dög vagyok, de ez a 110-s skoda valahogy neem...
Amikor "irtózatos büszkeséggel" ülsz benne, akkor a családod nem szokott aggódni érted?
Na és azok a szemét szomszédok, nem fuldokolnak a röhögéstől? :-)

Na, de azért én értelek! Üdv. a.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-08-14 10:04:18

Kedves ruca!
Na igen. De ez a motorozás már nem ugyanaz.
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv. a.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-08-14 10:02:29

Kedves napsugárka!
Köszönöm, hogy (némi bujkálás után) újra rám ragyogtál.
Üdv. a.
Olvasó
Regisztrált:
2009-03-08
Összes értékelés:
128
Időpont: 2009-08-14 05:41:50

Kedves antonius!
Nagyszerű hobby-d van!
Nincs is jobb, mint száguldani ( persze ésszel) és világot látni!
Ne sajnáld, hogy megvetted a motort, mert ezt az örömet
úgysem pótolhatta volna más! :)))))) Gratulálok mindenhez! Motor , hobby, írás! :))))
napsugárka
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-07-31 21:16:43

Kedves Judit!
Köszönöm, hogy időt szakítottál rám. Igen, az egy más világ volt. Nem volt olyan nap, hogy föl ne karikáztam volna a Szabóhegyre, vagy Velembe.
Az erdei tornapályán tanultam, olvastam. A benzin nem volt számottevő költség. Ma annál inkább.
Örültem Neked. a.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4853
Időpont: 2009-07-30 13:06:24

Kedves Antonius!
Milyen érdekes, régebben még autóztunk "csak úgy", az autózás kedvéért. Most már csak akkor ülünk autóba, ha céllal megyünk valahová. Motorozni még mindig motorozunk "csak úgy", a motorozás kedvéért. A motor megadja neked az a fizikai szabadságot, amire vágysz. Olyan, mint régen a lovaglás, csak a motor "engedelmesebb".
Judit
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-07-28 21:37:40

Csilla kedves! Köszönöm, a kedves szavaid és hogy olvastál.
Üdv. a.

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Nyugodt vagyok... címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Élet írta lap (idősekről) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyhangú című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság II. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Közhelyek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ma már, s mégis... című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nincs időm című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Randevúk (I.,II., III.) címmel

alberth bejegyzést írt a(z) Éjjeli hangverseny című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)