HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 22 Tagok összesen: 1855 Írás összesen: 47728 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: ArtúrFeltöltés dátuma: 2009-07-28
Rendelőben-2 - Második jelenet - Takarítónő jön. Idős bácsikát rázogatja: Takarítónő: Ébresztő! Maga mit keres még itt? Idős bácsika: Én? Én nem keresek. Én nyugdíjas vagyok. Takarítónő: Ne viccelődjön. El tetszett itt aludni. Tudja hol van egyáltalán? Idős bácsika alaposan végig nézve a takarítónőn: Csak nem a pokolban? Takarítónő: Orvosra vár még, vagy volt már bent nála? Idős bácsika: Azt hiszem, nem kerültem sorra. Takarítónő: Lassan a délutáni rendelés kezdődik. Mióta alszik? Idős bácsika: Én nem aludtam. Takarítónő: Hanem? Idős bácsika: Csak pihentettem a szemem. Takarítónő: Minek? Idős bácsika: Hogy meggyógyítsam. Takarítónő: És? Sikerült? Idős bácsika megint végig néz a takarítónőn: Nem eléggé! Takarítónő: Na, menjen, mert felsöpröm és kidobom a kukába! Idős bácsika: Legalább nem kell gyalogolnom. Középkorú férfi érkezik. Amikor meglátja a takarítónőt, nagy ívben kikerülve őt, megy oda a székekhez, és leül az idős bácsika mellé. Takarítónő: Na, szépen! Már megint jöttél táppénzt csalni? Férfi: Mama! Higgyen nekem! Beteg vagyok! Takarítónő: Hogyne! Nyaktól fölfelé! Amióta megszülettél! Idős bácsika: Milyen szép, hogy még magázza az anyukáját. Takarítónő: Még csak az kéne! Ez a lógós alak itt a vejem. Férfi: Persze, hiszen magasfeszültségű villanyszerelő vagyok. Takarítónő: Lesz majd feszültség, ha találkozunk otthon! Férfi: Azt már én sem bírom el. Idős bácsika: Kicsi az ellenállása? Férfi: Na hallja? A mamának békebeli sodrófája van. Idős bácsika: Ha már így összefutottunk! Engem mindig érdekelt a kérdés, hogy kapjuk meg a 380-at? Férfi: Apróban. Takarítónő: Megyek, mert nekem dolgom van. Hallod? Én dolgozom! De otthon még számolunk! Férfi: Nem vagyok könyvelő. Takarítónő hevesen elindul kifelé, és majdnem fellöki az éppen belépő nőt. Nő körül nézve: Ki volt itt előbb? Férfi: Az anyósom. Nő: Ne gúnyolódjon! Idős bácsika: De, tényleg! Nő észbe kapva: Jaj, nem úgy értettem! Ki lenne az első? Férfi: Miért éppen az első? Nő kissé felemelt fejjel: Mert én időpontra jöttem! Idős bácsika: Én meg pont időre. Nő: A doktor úr úgyis engem fogad elsőnek. Férfi végig nézve a nőn: Nem csodálom. Nő: Engem sürgősen meg kell vizsgálnia. Meg kell néznie a ... a ... bal mellem. Idős bácsika és a férfi vigyorogva összenéznek. Majd a bácsika legyint. Férfi: Mi a baj papa? Idős bácsika: Semmi. Vigyorogni, és legyinteni még tudok, csak arra nem emlékszem már, hogy miért? Nő kicsit távolabb leülve: Szégyelljék magukat! Csúfolódnak egy beteg nővel. Férfi: Egészségesekkel nem tudunk. Azok nem járnak ide. Az ajtó felől érkezik egy nagyon öreg bácsika. Lassan oda csoszog, miközben a botja össze-vissza jár. Majdnem megüti vele a férfit. Férfi: Vigyázzon a botjával, hé! Nagyon öreg: Szépen vagyunk. Már körülnézni sem lehet? Idős bácsika: Bottal? Nagyon öreg: Olcsóbb volt, mint a szemüveg, és így sem megyek neki semminek. Férfi: Olvasni viszont nem tud vele. Nagyon öreg: De igen. Nyomot. Ezzel ütötték az eltűnt húgom lába nyomát. Férfi: Mi történt a húgával? Nagyon öreg: Beteg lett. Valami diszle ... vagy diszel ... meg van! Disszidált! Idős bácsika: Na, üljön le, mert még lever valamit. Nagyon öreg elmerengve: Abban nagyon jó vagyok! Emlékszem, még ötvenhatban levertem a ... a ... Férfi: Mit vert le? Nagyon öreg ijedten körülnézve: Jaj Istenem! Hová tévedtem? Ne faggasson! Nem csináltam semmit! A hurkát ajándékba kaptam! Férfi: Ennek meg mi baja? Idős bácsika: Keveri az éveket, meg az épületeket. Férfi: Miért? Milyen épület volt ez korábban? Idős bácsika: Hiába mondanám a nevét. Magának az nem jelentene semmit. Nő: Elnézést, de ez körzeti orvosi rendelő, ugye? Idős bácsika: Csodálkozik, mi? Akadozik az ellátás, na! Nő: Megint félre értett. Arra gondoltam, hogy ugye ez nem egy pszichiátria váróterme? Férfi: Nem. Itt orvos rendel. Idős bácsika a nagyon öreghez: Aztán mi járatban itt? Nagyon öreg: Beutalóért jöttem. Férfi: Milyen beutaló? Nagyon öreg: Sóterápia. Nő: Már megint kezdik? Férfi: Mit? Idős bácsika: Nézze hölgyem. Ez komoly. Modern technológia. Nem ám telefonos távgyógyászat, meg nem is hókusz-pókusz. Nő: Ne is mondja! Tavaly az egyik barátnőm elvitt egyszer egy összejövetelre. Valami gyógyító emberhez. Férfi vigyorogva: Lakásra mentek? Nő: Dehogy! Sokan voltunk. Bementünk egy nagy terembe. Amikor megérkezett az az ember, akkor akik gyógyulni vágytak, előre mentek, és egymás mellé álltak. Szépen, sorban. Idős bácsika: Biciklivel érkezett az illető? Nő: Nem. Szép nagy autóval. Nagyon öreg: Akkor biztosan főorvos. Nő: Ugyan miért lenne főorvos? Mondom, hogy ilyen gyógyító ember. Férfi: Praktikus. Ahhoz nem kell diploma. Idős bácsika: Én nem hiszek az ilyesmiben. Ilyen összejövetelen én is voltam egyszer. Nő: Jaj, de izgalmas! Meséljen, mi volt? Idős bácsika: Minden úgy volt, ahogy mesélni tetszett az imént. Ment végig a gyógyító az emberek előtt. Egyenként rátette a fejekre a kezét. Azok megy egymás után mind eldőltek. Nő: Bizonyára transzban voltak. Idős bácsika: Nem. A szomszéd kisvárosban történt. No, de mondom tovább. Amikor odaért hozzám, megijedtem. Mi lesz, ha én is itt elvágódom? Érzem a fejemen a kezet. Semmi. Vártam. Ő is várt. Semmi. Kicsit feszengtünk páran, de a kéz olyan kellemes volt, gondoltam, viszonozom a kedvességet. Én is rátettem a kezem az ő fejére. Erre elvágódott. Férfi: És mi volt azután? Idős bácsika: Nem tudom, mert hazáig menekültem a többiek elől. Nagyon öreg: Biztosan a piócás ember fia volt a gyógyító. Nő: Miért biztos benne? Nagyon öreg: Annak van szép nagy autója. Idős bácsika: Naná, hiszen teherfuvarozó. A doktor megjelenik az ajtóban. Kezében táska, arcán gondterhelt kifejezés. Doktor: Sajnálom! Legyenek türelemmel. Sietek vissza. Egy súlyos beteghez hívtak ki telefonon. Idős bácsika: Biztosan az öreg Karajhoz. Férfi: Honnan tudja? Ismeri talán? Idős bácsika: Hogyne! Ott van az utcánkban a húsboltja. Nő: És súlyos beteg? Idős bácsika: Bizony! Tudom, hogy meg van fázva, és van vagy százharminc kiló. - Vége a második jelenetnek - Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Tóni alkotást töltött fel Vértesy Gyula: A tó partján / Am Seeufer címmel Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Talapzatán a szónak címmel a várólistára alberth bejegyzést írt a(z) Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem... című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ti égi csillagok! című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szendrey Júlia: Virágokat szedek / Die Blumen pflücke ich címmel ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Ócska forgatókönyv című alkotáshoz ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Átalakulás címmel a várólistára szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 4. című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Egy régi történet 6. címmel a várólistára Finta Kata bejegyzést írt a(z) 4. Novellák, történetek, gondolatok, életemből merítve című al Finta Kata bejegyzést írt a(z) 3. Novellák, történetek, gondolatok, életemből merítve című al Finta Kata bejegyzést írt a(z) Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem... című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |