HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1875

Írás összesen: 48829

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-15 10:23:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: AliaFeltöltés dátuma: 2009-07-28

Dragon/ CSaládi kapcsolat

Egész nap csak Tomi szavai és Derek kinézete jártak a fejembe. Biztos, hogy a kapitányból Halál Isten lett, de hogy ezt pont az én drága jó macska szellememnek köszönheti, ez hihetetlen. Igaz is, Holdfény többet tud mint amit állatkánosságban elmond. Amióta élek csak vonzom a bajt, de még soha nem éreztem magamban ennyire hatalmas félelmet a jövő iránt. Elfogott egy fajta bizonytalanság a jövőmmel kapcsolatban. Mondjuk még azt sem tudom, hogy mi a múltam de már a jövőmtől félek. Ez szép!
Ahogy haza értem, elkezdtem keresni azt a girhes macskát, aki a barátomnak vallja magát. Felhúztam magam, mert sehol sem találtam és közben szépen lassan átvedlettem. Megjelentek a tökéletes ragadozó fogak, a kicsit szárnyak két oldalt a lapockámon. A szemem is olyan gyíkosabb lett, vagy is olyan sárkányos. Középen egy hatalmas vörös csíkkal és körötte minden fekete. Megjelentek a tetoválások is a bal halántékomon és a szememnél. Hát ez remek! Na mindegy, ha Holdfény nem segít akkor jönnek a jól bevált módszerek.
Ahogy lement a nap, már az utcán is kajtattam. Egyelőre minden nagyon csendes, az emberek maguk elé bámulva lépkednek az utcán. hihetetlen az emberek "nem törődöm" viselkedése. Pedig ha kicsit jobban odafigyelnének akár... Áh, felejtsük is el! Ez tiszta hülyeség! Az embereket nem lehet egyik napról a másikra letámadni, hogy figyeld meg jól a környezeted, csak bele örülnének. Nekem sem könnyű mindent feldolgozni, amit látok nem még egy egyszerű léleknek. Nem tudom egy ember mennyire, tudná elviselni azt, ha látna minden baleset előtt jeleket. Ha pontosan tudná mi fog, történi. Ha látná azt, hogy van ott valaki, vagy is valami, ami épp arra veszi rá az embert, hogy rosszul döntsön. Néha még mi is azt kívánjuk, hogy bár ne látnánk. Bár soha, de soha ne látnánk a Pokol angyalait, akik ráveszik a tiszta lelkeket, hogy hozzanak rossz döntéseket. Nem vagyok szívbajos típus, de egyiktől, másiktól még én is nagyot nyelek.

Az éjszakai égbolt elvarázsol. Vajon a csillagokon messze is élhetnek? Ha igen remélem soha nem, jönnek ide. Nem akarok még űrlény szellemekkel is küzdeni, bőven elegek a földi szellemek. Most is egy ilyen szellemet keresek. A kedvenc helye minél magasabb épület sarka. Az emberek csak annyit látnak belőle, hogy egy kicsit lerongyolódott vízköpő. Gonoszra húzott, sunyi kis szemei mindent látnak és hegyes kő füleivel mindent tökéletesen hall. Nekem pedig most pontosan ez kell! Ha jól emlékszem mostanság a nagy templom homlokzatán tanyázik. Szerencsétlenségére ismerem annyira, hogy ne nagyon tudjon meglógni előlem, mert nem szívesen adja ki az információit, csak úgy. Nekem viszont ki fogja adni, nem lesz más választása.
Útálom a régi építésű templomokat, a hatalmas festett ablakok alakjai folyton engem bámulnak. Kicsit idegtépő, még akkor is ha csak festve vannak, bár ki tudja. Szóval felmásztam a kőszobor mellé és vártam, hogy hajlandó legyen figyelembe venni. Az idő is lassan egyre rosszabbra fordult. Az eddig csodás csillagos ég, hirtelen elsötétedett. Kellemes őszi zápor! Tényleg szeretem az esőt, de csak a szobából nézni nem pedig egy templom párkányon ülve.
- Nem itt kéne lenned! - szólalt meg végre az ódon vízköpő.
- Hát? - néztem a semmit.
- Otthon. - mondta mindent tudóan. - Aki miatt idejöttél épp feléd tart!
- Ah, - meglepett. - honnan tudja?
- Én küldtem oda! Siess és menj haza!
- De kérdéseim vannak! - tiltakoztam.
- Majd máskor! - nézett rám mindent tudó mosolyával, amitől én a falra másztam.
Éreztem, hogy nem sokat tehetek. Felesleges energia vitázni vele, mert úgy is ő nyerné meg a csatát. Mindig ő nyer! Szenilis, bolond vén vízköpő! Állandóan fel tud húzni valamivel és soha sem mondja el érthetően, amit tudni akarok. Lehet, hogy az öregséggel együtt jár, az hogy, az elkezdünk rébuszokban beszélni? Huh, remélem nekem nem, lesznek majd ilyen rossz szokásaim. Mondjuk az sem biztos, hogy megérem a következő napot, nem hogy az öregkort. Nem is értem minek gondolkodom ilyeneken! Mindig sikerül összezavarnom saját magamat az efféle hülyeségekkel. Szeretnék én is sima ember lenni, akit nem nagyon észleli a természet felettit. Átlagos lány, egy átlagos iskolában, átlagos barátokkal. Nem pedig egy fél szörny, aki valahogy sehova sem illik be. Nem vagyok ember, de démon sem, valahol a kettő között. Egy Dragon vagyok, ami azt jelenti, hogy félig ember és félig sárkány. Igazából tanultam vagy is hallottam arról, hogy ez, hogy lehetséges, de sajnos nem emlékszem rá. Még magam számára is kész rejtély vagyok.
Persze mire haza értem az eső is elállt. Még az időjárás is csak engem tud szívatni. Ahogy beléptem megütötte az orrom egy idegen illat és Holdfény is kedélyesen mesélt valakinek. Vagy is késtem és Derek megérkezett. Sietős léptekkel teremtem a nappaliban.
- Azonnal - Holdfény rám nézett, majd macskaként menekült az emeletre. Dühös voltam és ezt nem is titkoltam.
- Ali! - nézet rám a vendégünk fakó arcával. - Azt ... Azt hiszem... beszélnünk kell! - mondta.
- Igen! - fújtam idegesen. - Csak had vegyek fel valami száraz ruhát.
- Persze! - ült vissza a fotelba.
Holdfény már emberi alakban várt a szobámban egy váltás ruhával a kezében. Morogva mentem be a spanyolfalam mögé és kezdtem az átöltözést.
- Te voltál? - kérdeztem.
- Igen! - vallotta be töredelmesen. - De felsőbb utasítás volt!
- Azt hittem már nem tartozol közéjük. - morogtam.
- Ez igaz, de az erőmet akkor is megtartottam. Eddig! - erre a mondatára lefagytam. Holdfénynek hatalmas shinigami ereje volt. Szinte az egyik legnagyobb és ez most a lent remegő fiú tulajdonában van. Félelmetes. - Most viszont hivatalosan is csak egy alakváltó vagyok.
- Szegény te! - néztem rá. - Mióta van itt?
- Fél órája! - kapcsolt. - Csak magamról beszéltem!
Melegítőben és törölközővel a fejemen mentem le újra, Derek meglepődve nézet végig rajtam. Na igen nem sokszor láthattak citromsárga cuccban feszülni. Egy pillanatra zavarban is éreztem magam, de végül is nem a ruha teszi az embert.
- Szóval - kezdtem ártatlanul. - miben segíthetek?
- MI vagyok? - szegezte nekem a kérdést.
- Shinigami. - ültem le vele szemben a földre.
- Hogy mi?
- Halál Isten! Van hatalmad az emberek és más lények felett is. Jogod van ölni, ha itt az idő, de életet is adhatsz.
- Nem vagyok gyilkos! - kiabálta dühösen.
- Nem! A lényeg az egyensúly. - olyan nehéz ezt neki elmagyarázni. Ő nem ebbe a világba született! - Ha az emberek ideje lejárt, de maradnak az élők között akkor az életet valakitől, éppen elveszik. Ha pedig egy Idő túli itt marad hosszabb időre szörnyeteggé is válhat. Akkor pedig nem lehet megállítani őket. Ölnek és ölnek!
- Hagyd abba! - tébolyultan pattant fel. - Úgy beszélsz, mintha ez természetes lenne!
- Nekem az! - jegyeztem meg halkan. - Sajnálom, hogy belekevertél.
- Nem neked kéne! - rogyott le ismét a fotelba. Szemeiben düh és fájdalom keveredett. - Nagyapám mesélt már ilyenekről. Élménybeszámolók voltak, én meg azt hittem, hogy fikciók.
- A nagyapád is shinigami volt? - kezdtem mindent érteni.
- Ezek szerint! - nézet fel reménytelenül. - Szörny géneket örököltem.
- Nem vagy szörny! Csak más! - vigyorogtam. Nekem is mindig ezt mondta a kezdetekben Holdfény. - Mond mi volt a nagyapád neve?
- Derek Luna! - pont erre a válaszra számítottam.
- Csinálok egy teát. - keltem fel.
A konyhában kicsit elmerültem a gondolataimban. Mindent megváltoztat ez az aprócska tény, hogy Holdfénynek van egy unokája! Kiakasztó, hogy semmit sem tudok a múltjáról. Vajon mit titkolhat még?
A teába tettem egy kis altatót is, hogy legalább az iskolába ne legyen olyan hulla Derek. Bár nem tudom mit aggódóm mikor a változások elkerülhetetlenek!
- Tessék! - nyomtam a vendégem kezébe a csészét. - Ez majd segít elaludni.
- Köszönöm, bár mostanában semmitől sem alszok. - alig hogy kimondta eldőlt a kanapémon. Aludt!
- Ez nem semmi! - mosolyogtam.
Levettem a cipőjét és betakartam egy pléddel. Majd hagytam üzenetet a szüleinek. Bármennyire is szeretnék maradni, hogy beszéljek Holdfénnyel, nem lehet. ÉHES VAGYOK!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Útravaló című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Útravaló című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Miben higgyünk miben ne? Egy beszélgetés apropóján) című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Lovag című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)