1. Óh, ködbe burkolózó hegycsúcs!
Óh, távoli, titokzatos fellegek!
Mit tudok én rólatok?
E hegytetőről én mit szólhatok?
Csak álmodom róla. Semmibe vesző hegyek!
Egyszer megmászlak. Végre felfedlek.

2. Csendes nyári este. A távolban hegyek.
Az alkonyat ölelve
Simogat és átkarol,
Beburkol, föléd hajol,
Megóv, szeret, csókol, véd.
A csoda tiéd. Ha elhinnéd.

3. A nyár, nyár, mit vársz oly rég,
Itt van. Ne félj. Marad még.
Vörös sugarak ömlenek
Végig a kristálytiszta, sík vízen.
Lágy szellő rád csókot lehel,
A nyári este féltőn átölel.

4. Ah, ez a csendes, csodás,
Szinte csak álmodott borzongás...
Mely végigfut testemen.
Sóhajtok boldogan. Engedem.
Most a lélek visszaszorul,
Várj, óh, várj, lélek, míg végiggurul
Rajtam az ismeretlen. A hihetetlen.
A várva várt. Forró. Talán lehetetlen.

5. Vége. Folyópart. Békák, tücskök dala.
Madarak csicseregnek. A természet szent szava.
Friss levegő. Szerelem.
Szabadság! Ezt szeretem!
Megkönnyebbült boldogság.
Ez nem álom. Valóság.

6. Megérint a hűvös szellő.
Nyugodt, csöndes a levegő.
Kedvesem karjaimban pihen.
Nyári este sosem volt még ilyen.
Susogó nádas. Síró sás.
Az éji hidegért nem a hajnalcsillag hibás.
Csak fekszünk továbbra is. A bizalom átölel.
A csoda elmúlt. De jön még. Hidd el.

7. Köszönöm, hegy, oly hálás vagyok neked.
Felfedezhettelek, de jönnek még más hegyek.
És most, lélek, most visszajöhetsz,
Köszönöm, hogy ily önzetlenül szeretsz.
Köszönöm, hogy hagytál, adtál egy estet,
Boldogságom így tökéletessé tetted.
De csodás este, csodás lélek,
Lélegzem, látok, hallok, élek,
S hogy létemben még teljesebbé legyek,
Élmények! Értékek! Most egyesüljetek.