HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 8

Online vendég: 52

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49113

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: SilverFeltöltés dátuma: 2009-07-31

Nagyapáim emlékére

A két nagyapámról



Összeült pár unokatestvér, nem az összes, négyen voltak. A Szarvas családban két idősebb, és két legkisebb. Bár a legkisebb nem hallgatta végig a történetet, de hárman fájdalmasan figyeltek nagymamájukra, ki nagyapjukról kezdett beszélni.

Szarvas János uramnak volt két leánygyermeke, felesége, Erzsébet, harmadik gyermekét hordozta már. S János uram már nem bizakodta el magát, mint második gyermeke születésénél, hogy ez fiú lesz. Nem, már azt se bánta volna, ha lány lesz, el is tervezte, hogy hívják majd.
-Ó, Istenem, csak addig éljek még, míg fiam születik! - mondta János uram.
-Ó, csak azt élhetném meg, hogy fiú unokám szülessék! - mondta Erzsébet asszonyom apja is. Azonban ő decemberben, két hónappal a gyermek születése előtt meghalt. Sajnálták is mindketten, hogy nem láthatta meg a gyermeket.

Eljött hát a február, megszületett a harmadik gyermek. Megérkezett János uramnak a hír, hogy fia született. Elhíresztelte mindenkinek falujában, a kis faluban, Magyarország északkeleti részén. Mindenki boldogan tekintett rá, mert ismerték, s nem volt oly ember, ki haragudna reá. Mily nagy öröme volt ebben Szarvas János uramnak. De értette ezt mindenki.
Eljött a nap, mikor meglátogathatta János uram a kórházat. Korán indult a busz, ő meg még aludt, Ica néném keltette fel.
-Jancsi, Jancsi, kelj fel, ideje menned. - mondta neki.
-Ó, de nem vágyom én most oda. Bármikor máskor, de most nem. - szólt János uram. De csak ment. Vele ment kisebbik lánya Katalin, Erzsébet, idősebbik lánya pedig otthon maradt Ica nénémmel.
-Én csak akkor hiszem el, hogy fiam született, ha megmutatják! - mondta János uram, mikor megérkeztek a kórházba, és már ott álltak a gyermek előtt. Ablakon keresztül hát megmutatták neki a kisfiút. Majd ment feleségéhez. - Ez aztán kiváló gyermek! De ennek kell egy testvér! Ki pártolja bajban! - mondta boldogan. E nap volt Erzsébet néném születésnapja is. Hát János bátyám elindult venni valamit neki születésnapjára. Katika pedig ott maradt édesanyjával addig.
-Hát fiam született, s nem élte meg ezt a jó édesapám. Katikám, ha hazaértek, menj ki a temetőbe, és mond meg neki: Fiam született. - sírva mondta ezt Erzsébet asszonyom, Katikának is kicsordult a könnye, s ekkor lépett be János uram.
-Na, mi a baj? Mi történt? - ijedt meg azonnal.
-Ó, semmi, semmi. - válaszolta Erzsébet néném.
-Csak van valami, mond el hát, hogy mi. - nyaggatta csak azért is János uram, miután átadta a virágot.
-Ó, csak azt mondtam lányomnak, hogy az édesapám nem élhette meg ezt. S hogy menjék ki a temetőbe, s mondja meg neki: Fiam született.
-Egyet se félj Erzsikém, majd megmondom én neki. - felelte János uram.

Elindultak Katival haza felé. Már ott jártak a falujuk melletti Balkányba. Három elágazáshoz értek.
-Ó, Katikám, vágyok én haza erre is, arra is, de erre egyenest nem. - mondta János uram, aki ment volna balra is, jobbra is, de egyenest nem. De nem arra ment. Eltért az úttól, merre semmiképp nem vágyott. Már a falu közelébe járt, mikor Katikának meg kellett állnia. Akkor elment mellettük egy falubeli kerékpárral, Simon Jancsi. Köszöntek, majd tova hajtott a falu felé. Katika már kész is volt, mikor hirtelen felsikoltott. Egy motoros elütötte az édesapját. János úrnak a feje a földet súrolta, s még nem állt meg a motor, de elborult, leesett róla a vezető is. Mihálydiból egy autó érkezett, s megállt azonnal. Kiszállt az ember, s felállította a vezetőt, de látta már, hogy az elütötten nem lehet segíteni. A motoros pedig el kezdett futni, ahogy csak bírt, a földeken által, s egyre csak azt kiabálta:
-Elütöttem Szarvas Jancsit, pedig Simon Jancsit akartam! - mert biz' a szomszédjával, Simon Jancsival sehogy nem tudott megbarátkozni. Gyűlölték egymást.
Szavas János uram nem halt azonnal bele sérüléseibe. Fel-felugrált, élni akart még, de az úr, ki az autóval érkezett, látta a reménytelen helyzetet. Hívta a Balkányi orvost, a mentőket, s rendőröket. Simon János úr is visszafordult, mert hallotta a sikítást. Kati csak sírt és sírt. Simon Jancsi felültette a kislányt a kerékpárjára, és hazavitte. Kiment Ica, testvére Erzsébet asszonyomnak és Erzsike.
-Meghalt apa! Meg halt apa! - sírt Kati. János úr mindent elmondott nekik.
-Nem halt ő meg, csak alszik. - próbálták nyugtatni Katit.
-Nem alszik ő! Meghalt. Nem mozdul és vérzik.
Későn érkeztek a mentők, az orvosok még később, pedig közelebb voltak. Elszállították házába az urat.
Később Ica és édesanyja Erzsébetnek elment Erzsébet asszonyomért, aki még semmit nem tudott. Hazahozhatták már ifj. Szarvas Jancsikát.
-Hol van Jancsi? Hisz úgy ígérte, hogy ő fog jönni. Rosszat sejtek. - mondta Erzsébet asszonyom.
-Ő csak elment kerítést venni. - szólt Ica, Erzsébet asszonyomnak testvére. Elhitte. Vitte őket a kocsi, s Balkány után, megmondták az igazat. - Ó, Erzsikém, János... szóval ő... meghalt... - s már vitték is mellettük a koporsót, melyre fel volt írva: "Szarvas János".
-Ó, ez nem lehet! - s Erzsébet asszonyomat el fogta a rosszullét. Az ájulás szélén volt.
-Mikor hazafelé ment, még akkor történt a baleset... - mondta Ica, elmondott mindent, bár ne tette volna, de mégis csak elmondta, mert így volt a helyes.
-Ó, de utálom Bélát, ó, hogy vinné el a ménkű! - szólt Erzsébet.
Hazaértek, s már el is kezdődött a boncolás. Senkit nem engedtek be, bár gyűlt volna a nép, de az orvosok elzavarták őket. Erzsébet asszonyom Ilona asszonyomnál maradt. Egy ház volt csak köztük. Édesanyja nézte a boncolást Icával, Erzsébet testvérével a ház ablakán keresztül. De azt kívánta, bár ne tette volna. S nem is bánta, hogy nem látja fiatalabbik lánya. Persze Erzsébet asszonyom megpróbált a kerten keresztül is átmenni, de két rendőr megállította és visszaküldte.
Temetéskor vitték a koporsót, benne volt Szarvas János uram. Kedves kiskutyája is megbolondult. Megérezte gazdája halálát, s megőrült. Sokan gyűlték össze temetésére. Az orvosok pedig megállapították, hogy a végzetes ütés, a fejsérülés.
Béla, ki elütötte Szarvas János uram, részegen ütötte hát el. De félt a Szarvas családtól, de még a Demenditől is! Kik ott laktak, egy házal arrébb Szarvaséktól, s jóban voltak. Demendi Jóska uram is, egyszer majdnem leütötte sörös üveggel.
-Te ölted meg a keresztapámat? - csak az mentette meg, hogy volt egy kis hátránya Jóska uramnak, s hogy le tudták fogni is.

De ő is megkapta, mit megérdemelt.
35 évvel később, fiát motoros baleset érte. S megtudta családja, milyen érzés az, ha egy tagot elütnek motorral. Bele is halt a fiú is.

35 évesen halt meg Szarvas János. Fia se láthatta. Hát ő mondta meg Erzsébet asszonyom édesapjának, hogy megszületett a fiú unoka. Bár ne tette volna. De megtörtént. S így történt. Abban az évben feleségét még akkor sem hagyta el a balszerencse. Meghalt az édesanyja szeptemberben, akár apja, agyvérzésben. Egy évben három halott. Mily nagy károk...



S szóljak hát a másik nagyapáról is, Demendiről, kiről bár nem tudni oly sokat.
Mezőgazdasággal foglalkozott. Bement a munkahelyre, barátjával, s ajánlotta hát barátja:
-Gyere, Józsikám, igyunk egy kis pályinkát! - s töltött is azonnal. Megittak egy pohárral. S megállt a szívük azonnal. Az italba mérget kevertek. Hogy szándékosan, vagy csak véletlen, azt nem tudni, s már sose tudjuk meg. De az unokák e nagyapát se ismerhették meg. Különöst a Demendi és Szarvas keverékek.

Így történt hát ez, fájdalmas, s ki hinné, hogy így hal meg valaki? Bár sok halott van, ki tragikus halállal vív, de nem oly kis faluban, mint ez, hol én lakom.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2009-08-03 20:19:40

Maga a történet egyszerű, de érdekes fogalmazásával olvasmányos. Azonban arról sosem szabad megfeledkezni, hogy minden munka értékét a benne található hibák, főleg helyesírási hibák lerontják. Íme, én ezeket találtam benne. A döntés a Te jogod, hogy kijavítod-e.

"Pár" a legkisebb - helyesen: bár a legkisebb.
ha "megmutassák" - helyesen (mivel nem felszólító mód, megmutatják).
nem is bánta, hogy "nem lássa" (mint előbb, helyesen: nem látja).
Bement a "munka helyre," - helyesen egy szóba írandó: munkahelyre!
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2009-08-02 16:31:32

Ez már valamivel jobb, mint az előzőek. Fejlődtél. Bár, a Helyesírási szabályzat még mindig nem rongyolódott el a sok lapozástól.

Legutóbb történt

Marcsy bejegyzést írt a(z) Hová lettek? című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Az Igazság címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Éhség címmel a várólistára

Miléna bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Érzéki csalódás címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = O címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) penészírtó című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)