Az ember...

Dorma, kedves Dorma!!
miért nem öltözöl csadorba?
üdvözöl Jakarta amúgy...

s benne a muszlimok...

mióta itt vagyok-
nézz- ki- csodák az arabok?
ál-nők meg csak rabok

életet takarnak-

szép arcot akarnak,
most is mindig ráncot varrnak
mosollyal, vakarnak

életet maguknak-

mindent rendben tudnak...
egyszer omlanak az utak
is, addig az urak

osztják magjaikat...

szép a szaporulat,
kétszázhúsz milliós áhítat,
nincs visszamordulat-

máshogy, mindent másképp,

agarakkal hátrébb,
al- majmokkal meg előrébb,
szádba turkálnak épp.

?kinél van?

így- úgy- amúgy örvény,
patikusnál fénylik a vény,
a betegség kevély,

nem ugyanaz a láz...

nem hasonlít a csontváz,
fejükön fekete kalász,
ál-majom vakarász.

ez is KULTÚRA...

össz- tabulatúra...
fal- hegyről fakult a túra,
s vad vaddisznó túr a

tó mellett, előttem.

túrja az értelmem.
vér csavarodik vér ellen.
cselekvéskép...

2007. június, Jakarta