HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 21 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51278 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2009-08-03
JúliaJúlia Te nem tudtad, a bozótban új élet fogant, Nem tudtad, hogy szíved alatt van a gyermek, Rettegtél a pusztítástól, hitted, vége lesz, Hitted, a sors megkönyörül, a kést kiragadja Sovány kezedből, elintézi a Bolond helyett, Megszabadít, s üres leszel, mint voltál azelőtt. Jaj-jaj, azok a bokrok, Azok a rekettyék, Azok a vízbe hajló, Sírva lehajló Fűzek! Nem tudtad, a tettek magva könyörtelenül kihajt, Sarjvessző lesz, lombos bokor, fává serdül, s érlel Keserű meg édes gyümölcsöket. Beleéltél a jövőbe Tágult szemekkel, nem törődve és magányosan, Létezték a pusztulásban, halálod volt a létezés, Nem tudtad, mit kezdj magaddal, és vele, velük. Hol találjalak meg? Nem jössz el már. Azt sem tudom, Milyen volt az arcod, A tested. Számodra nem volt holnap, csak ez itt, És csak a most. Mire mentél volna félős Látomással, késő lázadással, könnyed se volt, Összeszorítottad a fogad, és hallgattál, Hallgattál, mint cselédlány-elődöd, Ó, a Tisztes Úriház, és Zola, aki ismert téged is. Jaj, mivel érdemeltem? Jaj, Uram, engem Miért vertél Ostoroddal Kegyetlenül? Túl voltál már rajta, s ott feküdt Pőrén és kihűlő testtel, ott feküdt a nem-kívánt, Nem-akart, és el nem ismert Névtelen. Ott feküdt és tiltakozott ellened, az apja Ellen, egyetlen lázadás volt, puszta NEM. Vetted a kést. Féltél. Fájt. Reszketett kezed. Eltüntetem. Kitörlöm életemből Azt a napot, Azt a kilenc Hónapot. Aztán: sötét. Ott feküdtél, tétován, szelíden. Mindennek vége volt: benned s a világban. Tudtad, ő megmaradt. Ők ketten megmaradtak. És feküdtél istállódnak szalmás padlatán, Békésen, mint az állat: túl vagytok rajta. Mit tegyek most? Élve maradt. Elítélnek? Nincs igazság, Jaj, igazság nincs sehol. Te nem tudtad: azért nincs igazság, Mert annyi van: bozótnak és rekettyésnek igazsága, Testnek, szándékoknak igazsága, szegénységnek igazsága, Félelemnek, lázadásnak, fájdalomnak, megaláztatásnak, Közönynek mind egy-egy igazsága, melyiket kívánod? Melyik vagy te, s melyik szerint ítéljenek? Sajnáljatok Ti emberek, Sajnáljatok, Mert szenvedek, S magam vagyok. Nem tudod, hogy temiattad szorult össze torkom, Nem tudod, hogy temiattad félek s gyilkolok. Azt hittem, hogy nem vagy többé, elsöpört az Új szele, Elsöpörtek fények s forradalmak, hittem, hogy szabad vagy, Büszke, nem bizonytalan. Azt hittem: tudod. Itt állsz széttárt karokkal. Bűnös vagy, mégis bűntelen. Ezután se lesz jobb Nekem már soha, Ki törődik Az elesettel, A szegénnyel? Én, én törődnék, s nem tudom, hogy mit tegyek. Elmennék hozzád: szólj, merre vagy. Kiáltanék: Irtsatok ki minden bokrot, minden elleplező szál füvet, Tegyetek mindent pusztasággá inkább, ahonnan messze látni, Védjétek meg őt és őket, de tudom, hogy nem lehet. Nékem senki se kell, Nincs énnékem társam. Gúnyolnak engem, Megvetnek engem Bajomban. Te nem tudod, hogy az öröm jobban méltó Megvetésre, nem tudtad, hogy mit se gúnyol Jobban a lét, mint a boldogságot. Mennyi mindent Nem tudtok még, hogyan magyarázzam el? Nincs szavam: elszorult torokkal és remegve Állok csak, mennék, tennék, lennék, s nem tudok, Egy hibától megkímélve másba zuhanok. Hozzád mennék tanácsokért, tőled tanulnék Alázatot, belenyugvást és türelmet: rám férne. Jaj-jaj, azok a bokrok, Azok a rekettyék, Azok a vízre hajló, Sírva lehajló Fűzek! Nem, nincs tanácsom. Mit mondhatnék? Ne tedd? Ostoba korlát, gát és kényszer, mondanád te, s joggal. Nem zárhatunk arany rácsok mögé, Nem zárhatunk el, már csak azért sem, Rabok vagyunk, te voltál szabad - Bárcsak tudtad volna szabadságodat. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Varjú Zoltán alkotást töltött fel EGYÜTT, EGYMÁSBAN EGÉSZEK címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz Varjú Zoltán bejegyzést írt a(z) Jó lenne hinni című alkotáshoz Varjú Zoltán bejegyzést írt a(z) Jó lenne hinni című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz csiszkovics bejegyzést írt a(z) Kérem! című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Emlékzés Szuhanics Albertra címmel Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kérem! című alkotáshoz csiszkovics bejegyzést írt a(z) Kérem! című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 64. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 64. című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |