Ki mondta neked, hogy üldöz a rém?
Ebben a csatában nincs más, csak én!
Ha van súlyos bűntett, én követtem el,
Hazudtam magamnak: nem jöhettem el.
Nyitva állt előttem a megújuló rét,
De mégis meghátráltam, mert nagy volt a tét!
A rózsa illatát elfojtotta a halál bús szaga,
Hazudtam, pedig kegyesen bánt velem az élet maga!


Hová mennél, Kincsem, késő éjszaka?
A szívem teérted rögvest szétszakad!
Nem látod, gyilkosod épp kertünk előtt ás?
Tudom, nem voltam elég, jön valaki más,
Kiben bízhatsz, de most várj, kérlek, holnapig!
Van fogalmad arról, a boldogság hol lakik?
Te sem vagy több, mint kényes, törékeny baba,
Elszámolhat veled az élet egymaga!


A cselédlányok ma zsíros tányérokat visznek,
Fatörzsek mögül várják a kiéhezett tisztek,
A sárga vakond mikor takarodik el, hogy étkezzenek,
Ütött az idő, még három percük van, hogy éhezzenek!
Aztán barnamedvék nyomják bele őket a mézes csuporba!
Szép, szőke lányok tisztelegnek az öreg agytumornak,
Doktor Bubó serényen gyógyít, viszont most jön a java,
Mert a beteglistára föliratkozott az Élet maga!


Ursula kinyitja az ajtót: Kérem a következőt!
Csinos rémet, ha lehet, valami ölelkezőt!
Csőrmester hunyorog, majd pajkosan mosolyog,
A páciens már őrjöng: Kisasszony, szaladok!
Először a nevét!- kacsint cinkosan Ursula,
Kövér lábamra sajnos nem megy a korcsolya!
Bár az egyensúlyból kizökkent, égnek állt a nemlétező haja,
Mikor kiderült, hogy a tisztelt beteg nem más, mint az Élet maga!


Nézd, milyen búval bélelt fazon!- suttog a vipera,
A folyosón dalra is kapott egy vidám citera.
Üdvözlöm, Élet Úr, mi a panasza?- kérdezi a medve.
Oly derűs az augusztusi ég! Tán élni nincs kedve?
Nincs annál pedig csodálatosabb, nekem elhiheti!
Ugyan, gyászos téveszmékkel magát miért hitegeti?
Mire jó ez a baljós tekintet? Nem lehet komoly baja,
A legértékesebb ajándék úgyis az életünk maga!


Lépjen csak ki, szerezzen bizonyságot,
Felejtse már el a fránya öngyilkosságot!
Ölelje inkább keblére társait, hiszen Ön az Élet!
Érzelmeire, barátom, miért tesz szándékosan féket?
Nevessen, élvezzen, itt a nyár végtelen derűje,
Nincs más orvosság, csak a pimasz rosszkedvet kerülje!
Válságban semmi nem eshet jobban, mint egy barát kedves, jól eltalált szava,
Ez az igazi segítség, melytől jó útra térhet az egész világ maga!


Csőrmester így szól bátran az Élethez: Pajtás, te közénk tartozol!
Gyere, meghívlak egy italra, a csárdában nem vár rád pokol!
Aztán a Doktor is beszáll az ablakon, s engem kérdez meg: Te nem jössz?
Velünk pompás s kiváló társaságban leszel, a jótól el miért szöksz?
Jött a sárga vakond is, én meg nem tudom, hogy kerültem a mesébe?
Reggelre félholtan zuhantam a cselédlányok ringató kezébe.
Bubó és társai? Jó vicc! Gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmsorozata!
Jól összezavarta a fejem, na meg a versemet is az életem maga!


Most ébredtem föl, micsoda álom!
Elbűvölten kék szemedet látom.
Sötétszőke hajad koszorúzza be mellkasom.
Talán elszúrtam a tervem, ám veszni nem hagyom!
Ne menj el, még mindent helyrehozhatunk,
Új esélyt kaptunk, s egymásnak itt vagyunk!
Nem kábít el többé a halál vad szaga,
Csodálatos vagy, mint az életed maga!