HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49057

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2009-08-06

A Nagyúr 14

XIV.
Változások egy kapcsolatban

Tyr ledöbbent. Furcsa volt ezt a szót újra hallani Antonia szájából. Már nagyon régen nem szólította így.
- Tudod, milyen jól esik ezt újra hallani tőled?- kérdezte. - Már nem is emlékszem, mikor szólítottál így utoljára.
- Apának? Fogalmam sincs, miért mondtam ezt, de kicsúszott a számon. Ugye nem baj?
- Nem, sőt jól esett ez a megszólítás! Úgy látszik, kezdesz rendbe jönni!- nevetett fel a hadisten.
Tyr elengedte a lányt, majd mélyen a szemébe nézett.
- Most mennem kell, de este együtt vacsorázhatnánk.
- Rendben.
- Jó. Ja, majdnem elfelejtettem. Ezeket jó lenne, ha átnéznéd.
Azzal néhány borítékot adott oda a lánynak.
- Mik ezek, Tyr?
- Meghívók mulatságokra.
- És nekem mit kéne tennem velük?
- Válogass közöttük. Szeretném, ha jól éreznéd magad, és erre egy bál a legalkalmasabb.
- Én... azt hiszem, még nem állok készen erre! Ne haragudj, de nem szeretnék még emberek közé menni.
- Akkor írj néhány sajnálkozó sort, és egyéb elfoglaltságra hivatkozva ments ki minket.
- És mik legyenek azok az okok?
- Találj ki valamit, arra van a fantáziád, nem?- kérdezett vissza könnyedén a férfi, majd magára hagyta a lányt.
Sietnie kellett, mivel videokonferenciája volt néhány királlyal, köztük Vincettel.
Antonia felment a szobájába, ahol letette a borítékot az asztalra, majd eszébe ötlött, milyen régen nem hallott semmit Vincent felől, s utoljára az esküvőn látta. Úgy döntött, ír neki egy levelet. Leírt neki mindent, ami az esküvő óta történt vele, ám azt, hogy megerőszakolták, gondosan elhallgatta. Még nem volt hozzá ereje, hogy elmondja. Leginkább a férjét dicsérte, igyekezett megnyugtatni a nevelő apját, hogy minden a legnagyobb rendben van köztük, és ő nagyon boldog mellette. Ez nem volt hazugság, mert tényleg jól érezte magát a férfival. Érdeklődött az otthoni állapotok felől, majd
befejezte a levelet. Épp azon gondolkodott, miképp juttathatná el a levelet Vincent-nek, amikor az ablaka felé nézett, és meglátta a tökéletes megoldást erre a problémára. Az erkélye korlátján egy galamb ült. Tyrpolisban hivatásos postagalambokat tartottak, melyekre általában titkos hadüzeneteket bíztak. Antonia ismerte ezt a hófehér alapon, vörös foltos állatot. Sokszor látta már Vincent-nél, aki általában hadüzenetet kapott. Most neki is jól fog jönni. Megfogta a kézhez szokott madarat, a lábára erősítette a levelet, majd útjára bocsátotta. Nézte, ahogy eltűnik a sivatagban.
Egy hónap múlva Tyr megkérdezte az istennőtől:
- Mit szólnál, ha a hétvégén bált rendeznénk.
- Miért?
- Úgy vettem észre, mintha unatkoznál, és remélem, mostmár készen állsz a társasági életre.
- Kik lesznek a vendégek?
- A környékbeli királyságok urai és a feleségeik.
- Jó rendben. Azt hiszem, kipróbálom magam társaságban. Lássuk, mennyit fejlődtem.
- Örülök, hogy optimistán látod a dolgokat. Jól van, kislányom.- simogatta meg a lányt.
- Mondd csak, nem jött levelem?
- Leveled? Nem ma semmi sem jött. Miért?
- Írtam Vincent-nek, mivel már az esküvő óta nem hallott felőlem.
- Galambbal küldted?
- Igen, csak még nem jött válasz. Beszéltél neki a Szelim-ügyről?
- Nem, ne aggódj, majd te elmondod neki, ha akarod. Te vagy a lánya nem én.
- Nem vagyok a lánya! Őt is meghívod a bálra?
- A nevelt lánya, elnézést. Igen, hisz apósomat a világért se hagynám ki a mókából.- nevetett fel a férfi.
- Gondolom.
Tyr pár nap múlva szétküldte a meghívókat, s elkezdte szervezni a mulatságot, amiben Antonia is tevékenyen részt vett. Szombat este eljöttek a bálba a meghívottak. A bál nagyszerűre sikerült, Antonia remekül érezte magát, s ettől Tyr volt a legboldogabb. A lány épp az apjával táncolt. Tyr északi szomszédja, egy Aurelio nevű férfi megjegyezte:
- Nagyon csinos a felesége, Tyr, és nagyszerűen táncolt.
- No meg szemtelenül fiatal. Szinte még gyereknek látszik.- szólalt meg Aurelio felesége, aki szintén ott volt.
- Nagyon köszönöm a nevében is. A következő táncra felkérhetem, Allegra asszony?
- Persze.- mérte végig a harminc év körüli, fekete hajú nő tettet gőggel Tyr-t.
A hadisten kézen fogta az asszonyt, elvezette. Mikor a tánc véget ért, meghajolt az asszony előtt, s levezette a parkettről. Antonia és Vincent is odament hozzájuk. A hadistennő arca kipirult, a szeme élénken csillogott.
- Ez remek volt- mondta pihegve, és leült egy székre.
- Jól érzed, magad, kicsim?- kérdezte Tyr.
- Igen, remek ez a bál. Csak már ott járok, hogy holnap nem fogok tudni menni.
- Sokat táncoltál, és most fáradt vagy.
- Igen. Kimegyek, levegőzöm egy kicsit, nagyon meleg van itt benn.
- Menj csak, de előbb ígérd meg, hogy a következő táncod az enyém.- mondta Tyr.
- Megígérem.
Azzal kiment a teraszra. Nekidőlt a korlátnak, s nézte a mélykék égboltot, és a csillagokat, s a hold vékony sarlóját. Arra gondolt mennyi a csillag, de milyen kevés a jó ember. Bárcsak annyian lennének, mint a csillagok! Valaki a vállára tette a kezét, s Tyr hangját hallotta.
- Min töröd a fejed, kedvesem?
- Azon tűnődöm, miért van olyan kevés jó ember ezen a világon.
- Azokból mindig is kevés volt, szívem. De kár lenne egy ilyen szép estét ilyen sötét gondolatokkal elcsúfítani.
- Igen, igazad van. Neked hogy tetszik az estély?
- Remek, igazán. Rég mulattam már ilyen jól. De főleg azért is, mert te is jól érzed magad. Gyere, menjünk. Ez az este azért van, hogy felejtsünk és szórakozzunk.
Éjfél felé lassan menni készültek a vendégek. Biztosították a búcsúzáskor a házigazdákat, hogy remekül érezték magukat. Négy óra volt, mikor mindenki elment. Antonia és Tyr felkísérték Vincentet a szobájába. Mikor kettesben maradtak a férfi átkarolta a lányt.
- Megengeded, hogy az éjszaka hátralévő részét a karjaidban töltsem?- nézett mélyen a lány szemébe a hadisten.
- Én is ezt akartam tőled kérdezni. De megengedem, ha már ilyen szépen kértél.- nevetett fel a lány.
Mikor egymás mellett feküdtek, Antonia megfogta a férfi kezét.
- Mi a baj, kicsikém?- nézett rá a férfi.
- Semmi, csak megfogtam a kezed. Baj?
- Dehogy baj!- visszakozott nevetve a másik.
- Tudod, ahogy egyre jobban összeállnak az emlékeim, úgy változnak veled szemben az érzéseim is.
- Pozitív vagy negatív irányba?
- Az irány egyértelműen pozitív, csak már nem a férjemként, hanem az apámként tisztellek és szeretlek.
- Tudod, azt hiszem, most eljött az ideje, hogy tegyek neked egy vallomást. Én sose voltam szerelmes beléd, de nagyon szeretlek, és szerettelek. Csak azért feküdtem le veled, hogy a cselédség ne pletykáljon, meg hogy te se tartsd furcsának. Azt akartam, hogy minden úgy működjön, mintha egy normális házasság volna. Remélem nem haragszol rám ezért.
- Nem, nem haragszom, tudom, hogy csak nekem akartál jót.- mondta a lány, bár a szívében egy kis keserűség támadt. Nem tudta miért. Neki már az első perctől tetszett Tyr, csak gyáva volt hozzá, hogy ezt megmondja neki. Félt, hogy kineveti. De talán jobb, hogy így történt a dolog.
- Te félsz a cselédektől?
- Nem, de a nép közül valók, és ha híre megy, hogy nincs köztünk semmi, sőt még egy éjszakát sem töltöttünk együtt, akkor...
- Tudom, ne folytasd! A rossz nyelvek azt fogják híresztelni, hogy valami gond van, igaz?- mondta a lány, de a hangja ingerültnek tűnt. Tyr is ráérzett erre, mert gyorsan témát váltott.
- Pontosan. Na, de hagyjuk a témát.
Nem sokkal később Antonia már békésen aludt a hadisten karjában. Tyr gyengéden ölelte és nézte. Emlékezett rá, hogy milyen jó érzés volt így figyelni a lányt. Békét érzett, hatalmas békét. Reggel tízkor kelt. Nézte a mellette alvó lányt, majd óvatosan kimászott az ágyból, és átment a saját szobájába felöltözni. Mikor végzett, a reggeliért csöngetett, amit hamarosan meg is kapott. Antonia félóra múlva felébredt, és kábultan Tyr-t kereste.
- Tyr?- kérdezte halkan, s szomorúan és csalódottan konstatálta a mellette lévő üres helyet.
A férfi épp az erkélyen fejezte be a reggelijét, de hallotta a bátortalan kérdést, mivel a lány ablaka nyitva volt. Felállt és átment a lányhoz.
- Jó reggelt, Antonia.- szólt, és homlokon csókolta a még kábult leányzót, aki hozzábújt, s beszívta az illatát.
- Neked is jó reggelt!- fogadta a köszönést.- Jól telt az éjszakád?
- Remekül. Te jól aludtál?
- Csodásan, de annak még jobban örültem volna, ha melletted ébredhettem volna.
- Bocsásson meg, de ma sok munkám lesz. De azért remélem, megengesztelhetem egy reggelivel.
- És Vincent-tel mi lesz? Szerintem vele kéne reggeliznem.
- Oh, én ostoba!- kapott a fejéhez a férfi.
- Mi a baj?
- Teljesen megfeledkeztem róla, én hülye!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Születésnap az erdőben című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Madárcsontú öregasszony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/A tragédia című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Belső nyugalom című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Kutyából nem lesz... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Este Pesten címmel

Magdus Melinda alkotást töltött fel Holdfény szonáta címmel a várólistára

Balog Marianna alkotást töltött fel Lehet még... címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Boldognak lenni... című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Ősz van címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Üzenet (őszre, virágra, szívre) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) szégyen című alkotáshoz

Habib alkotást töltött fel MegtÉRTEM címmel a várólistára

Habib bejegyzést írt a(z) Játsz-Ma című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)