HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2009-08-07

Elsüllyedt világ

Elsüllyedt világ

Néhány évvel ezelőtt Gválijarban éltünk, és persze hogy többször is körüljártuk a kilát, a hatalmas erődöt, amelyet Man Szingh Tomar építtetett.

Ma már senki nem gondolkodik ilyen gigantikus méretekben. A nem túl magas, de annál meredekebb várhegy sokkal inkább akadály az építész számára, mint kihívás. De a rádzsa számára semmi sem volt lehetetlen. Sőt, ha úgy ítélte, hogy valahol nem elég meredek a szikla, rászabadította a kalapácsos és vésős emberek hadát, akik aztán kiformálták a rádzsa által megkívánt függőleges falat.

Nagy várakat máshol is építettek, de a gválijari nemcsak félelmetes, hanem gyönyörű is; az egyetlen Dzsaiszalmert kivéve nincs hozzá fogható Indiában.

Az erődön belül is van elég látványosság, hindu templom, szikh gurudvára, muszlim mecset. Mindent alaposan megnézhettünk, mivel jó barátom volt a kildár. Még az oszlopokra faragott kínai sárkányokat is megmutatta, ami errefelé elég szokatlan látvány. Állítólag a kínai kereskedők ragaszkodtak hozzá, úgy vélték, hogy az ő sárkányuk szerencsét hoz. Én azonban nem hiszem, hogy a rádzsát érdekelte volna holmi kalmárok véleménye. Talán volt egy kínai felesége, ami nem olyan lehetetlen, mint ahogy hangzik, mert a középkorban sok hindu meg volt győződve arról, hogy a csinák - a kínaiak - eredetileg Indiából vándoroltak ki a mennyei birodalom területére.

A kivándorlás pár tízezer vagy pár százezer évvel ezelőtt történt, de ilyen kérdésekben a hindukat nem szabad komolyan venni, mert a legszívesebben évmilliókban gondolkodnak.

Sosem vitatkoztam a kildárral, amikor belebonyolódott az évmilliókba, mert az igazság szép dolog, de a barátság még szebb.

Az erődöt könnyen körbe lehet járni, legföljebb 6 mérföld. Gyalog természetesen, mert néhol olyan magas lépcsőfokokat vájtak a sziklába, hogy a ló ott le nem megy. Morogtak is a rádzsputok, hogy mire jó ez a séta, körüljárni nem a hegyet szokás, hanem a templomot, ami azonban nem igaz, mert a Kailászát, a Mandarát és a Góvardhant igenis körüljárják a zarándokok. A rádzsput azonban nem válik meg szívesen a lovától. Félembernek érzi magát a paripája nélkül.

Közben gyorsan telt az idő. A trópusokon hamar sötétedik. Megnyújtottuk a lépéseinket, hogy mielőbb visszaérjünk oda, ahol a lovakat és a szolgákat hagytuk. Rajtunk kívül csak egy nagyobb társaság járt a hegy aljában. Csupa gyönyörűség volt nézni, hogyan gyújtják meg egymás után a fáklyáikat. Talán maga a herceg érkezett haza, az egész napos vadászat után, és fáklyafényben igyekszik a palotájába, ahol a lótuszvirágszemű szépségek várják.

Ezek nem fáklyák, mondta zavartan a kildár. Ez a sahaba.

Mi az ördög az a sahaba?

Egykor itt nagy harcok voltak, válaszolt vonakodva. Milliószámra estek el a rádzsput harcosok. De néha visszajönnek, különösen az esős évszak után, szép, kora őszi éjszakákon, mint ez a mai.

Well, ha milliók nem is, de azért elég sokan voltak. A fények hol kialudtak, hol megjelentek egy másik helyen. Nem kétséges, hogy az esőzések után nagyon felázik a talaj, néhol olyan lesz, mint a mocsár. A víz kioldja a foszforeszkáló sókat a földből, mi pedig úgy látjuk, mintha fellobbannának vagy kialudnának a fáklyák. No, ez nem olyan rendkívüli. Előfordul odahaza is, Cambridgeshire-ban. Még ott is, ahol sohasem harcolt Boadicea, az icenusok királynője, a rómaiak ellen. Csak nálunk úgy nevezik, lápi lidérc. Vagy sokkal kevesebb tisztelettel, Lámpás Jancsi. Az öregasszonyok még tudnak róluk egy-két jó történetet. Nem fér a fejükbe, hogy mi az a foszfor.

A kildár angol iskolába járt, ahol barátságot köthetett a foszforral. A sahaba azonban nem ez... vagy nemcsak ez.

Hát mi az ördög? - kérdeztem én, meglehetősen hanyagul.

Nem tudom, vallotta be a kildár, mert még sohasem láttam közelről. Megmondom őszintén, nem is szeretném. Lehet, hogy mi hinduk babonásak vagyunk, de... Azt mondják, hogy a dhakun is ott él, ahol ez a... foszfor. És a dhakun nagyon gonosz teremtmény. Kiszívja az emberek vérét. Azonkívül... a hátán viszi a boszorkányt a szammelanra. Ezt csak hallottam, védekezett máris, lehet, hogy mindez nagy szamárság, de egyes dolgokról többet tudunk mi, hinduk, mint a szahibok. És ez is egy olyan dolog.

Szaggatottan és kedvetlenül beszélt, szégyellte is, meg hitte is a sahabát és a dhakunt.

Szívesen megnéznék egyet, mondtam, és odaintettem a legényemet, harcedzett rádzsputot, aki fél kézzel vágja oda az ellenséget. De a harcedzett bajnok csak a fejét ingatta. Emberekkel megütközöm, mondta nagy nyugalommal, miért zaklatnám azokat, akik csatában estek el?

A vámpíroktól nem félt. Szilárdan hitte, hogy a dhakun senkit nem mer megtámadni, akinek kard van a kezében. Az elesett hősök azonban nyugalmat érdemelnek.

Az erőd már régen nem volt vörös fölöttünk. Fekete volt, mint maga a hegy, amellyel egybeolvadt. Nem látszott, hol ér véget a szikla, és a kila hol kezdődik. A sárkányok már régen aludtak, csak a kóbor fények villogtak az erőd keleti oldalán. Ha egy kihunyt, fellobbant egy másik, Odin bolygó tüzei még sokáig játszottak velünk.

Csak a bomló szerves anyag, jegyezte meg a barátom. Foszfor.

Száraz hangja visszatérített abból a másik világból, ahol a sahaba és a dhakun még valóság. Egy egészen más dimenzió.

És nem kevés irigységgel néztem a kildárra. Ő még tud valamit, ami nekünk már csak foszfor és eves anyag.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-06 23:31:02

Sajnos ez a valóság: sokkal többet tudunk az elődeinknél, de bizonyos dolgokról sokkal kevesebbet, és ez nagy veszteség...és azt hiszem közel járunk ahhoz, hogy pótolhatatlan legyen.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-08-08 07:52:01

Kedves Judit!
Én is sajnálom, hogy ennyire felvilágosultak vagyunk. Szerettem volna abban a világban élni, amikor még voltak tündérek és manók. Talán éltem is.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5148
Időpont: 2009-08-07 22:34:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Müszélia!
A tudomány kiszorítja a képzeletet. Milyen találékonysággal foltozták ki eleink a tudomány hézagait. Mennyi érdekes, misztikus mesével, történettel. Megfűszerezték vele a világot.
Ahogy a tudomány kiszorítja ezeket a történeteket, a világ olyan lesz, mint a fűszer nélküli étel. Korrektül elkészült, csak éppen ízetlen.
Judit

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Akkor élünk mi igazán... címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Hová lettek? című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Az Igazság címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Éhség címmel a várólistára

Miléna bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)