Területe 60 négyzetkilométer, dombos vidék, amelynek középpontjában, a 705 méter magas Monté Titáno tetején pompázik San Marino köztársaság fővárosa. A kis köztársaságban mindössze 23 000 lakos él békében, biztonságban.
A Monté Titáno keleti oldala az Ad¬riára néz. A nyugati oldala lankásabb, itt találhatók a lakóházak, ide már kiskocsival, illetve autóbusszal is feljuthatunk s megnézhetjük a várrendszer által közrezárt kormányzati épületeket. A Monté Titáno csúcsairól letekintve pazar látvány tárul elénk, belátható az egész Köztársaság.
San Marino legendája és rövid története
Európa e törpeállamát Kr. u. 301-ben, egy Marino nevű keresztyén szerzetes alapította, aki dalmáciai kőfaragóként a Rimini kikötő építésénél dolgozott. A legenda szerint, Marino a keresztényüldözés idején a Monté Titánóra menekült, s ott egy keresztény közösséget szervezett. Utolsó szavaival arra intette San Marino lakosságát, hogy szabadságáról soha semmi áron ne mondjon le. Az 5-6. században egy Eugippio nevű szerzetespap is említést tett a Monté Titánon élő keresztény közösségről és egy szerzetes papról. Egy másik 885-ből származó dokumentum szerint, amely ma is megtalálható az állami levéltárban arról értesít, hogy a Monté Titánon egy olyan nép él, ahol egyenjogúság uralkodik és senki sem él azzal vissza. A 951-ben és 1126-ban keltezett okiratok, mint; erődítménnyel megerősített városról írnak. Garibaldi az olasz nemzeti hős 1849-ben 2000 emberével San Marinóban kapott menedéket, amikor fáradt csapatát az osztrák hadsereg üldözte. Napóleon egyenesen csodálta a kis ország hősiességét, és azt mondta: "San Marinót fenn kell tartani, mint a hősiesség és a szabadság szimbólumát". San Marino részt vett az olaszok összes függetlenségi háborúiban. Önkéntesei 1915-1918 között részt vettek Olaszország oldalán az első világháborúban, a második világháború idején 100 000 menekültet fogadtak be.
San Marino erődítményei
A Monte Titáno szikláin, mint három sasfészek emelkedik a három tornyos vár, amelyek védőfalakkal vannak összekötve s erős védrendszert alkotnak. Az első erődítmény a Girone della Guaita, a szikla legmeredekebb szélétől az antik templomig terjed. A második erődítményt a 13. században kezdték építeni és a 14. században fejezték be, ennek a fala körül öleli az egész várost.
A harmadik erődítmény a város három fontos részét köti össze, a Szikla kapuját, a Szent Ferenc kapuval és eléri a Titán Színház bástyáját. A harmadik torony érdekessége, hogy felépítésénél nem használtak maltert. Ennek ellenére ma is eredeti épségben vigyázza San Marino büszkeségét a Monté Titánot.
San Marino templomai és múzeumai
San Marinóban szinte megszámlálhatatlan megtekintésre méltó építmény, műemlék, múzeum, templom várja a látogatókat. Itt találjuk a Kormány Palotát, a Szent Ferenc Templomot, az antik festményeket tartalmazó Galériát, az Állami Múzeumot és Könyvtárat, a Szent Péter templomot, a Ouirini Templomot, a Kínok Múzeumát, a Modern Fegyverek Múzeumát.
A templomok és múzeumok jelentős történelmi értékeket, ereklyéket, művészi értékeket rejtenek, amelyek betekintést engednek a kis ország történelmébe. A Szent Ferencről elnevezett templom 1350 és 1400 között épült. Ebben a templomban találhatjuk azt az antik művészeti galériát, ahol megtekinthető Tizian Szent Ferencet ábrázoló híres festménye és Luca Girolamo Esopo nevű nagy alkotása.
A Szent Péter Templom sem kevésbé jelentős. Rendkívül értékes és szép díszítéssel ellátott márvány oltárát 1689-ben Antonio Tedeschi adományozta a templomnak. E templom kriptájában pihent 1713-ig az ország alapítója, Marino. A második toronyban található az antik fegyverek kiállítása, ahol bőségben láthatók régi fegyverek.
A modern fegyverek múzeumában is több mint 1000 darab 19-20. században gyártott fegyver van kiállítva.
A Kínok Múzeumában találkoztunk a legfélelmetesebb kínzóeszközökkel. Itt megtekinthető a fejet szétzúzó prés, a guillotine, az elektromos szék és sok más halálhozó kivégző eszköz.
San Marino szabad terei egy nagy múzeumra emlékeztetnek. Rengeteg szabadban elhelyezett művészi alkotás várja a kíváncsi turistákat. A legtöbb szobor, obeliszk a békét szimbolizálja, bizonyítva San Marino több évszázados, féltve őrzött semlegességi politikáját is. E szobrok közül említésre méltóak: "A béke emlékműve", a "Semlegesség" a "Mahatma Gandi" szobra.
San Marino utcáin csellengve észre sem vettük, hogy a láthatár távoli domb¬jai mögött a Nap leáldozott, és a városban kigyulladtak az esti világítás romantikus fényei. Sok mindent láttunk, de a legfontosabb konklúziónk, hogy a a posztkommunista államvezetőknek nem ártana többször ellátogatniuk San Marinóba, a valódi demokrácia iskolájába, de nem rulettezni, hanem demokráciát tanulni.