Lassú felszállás az óvatosság és biztonság kedvéért! Üres tekintettel figyeltem, ahogy a gép búcsút int a talajnak, a gravitáció súlyos erejének legyőzése közben. Én meglehetősen hátul ülök, keskeny, nem túl hosszú utasfülke ez és ez az egyetlen. Kevesen vagyunk, többre számítottam. Talán elenyésző számban bontakoznak ki sorstársaim, sorscsapásai.
Szörnyű gondolat! Miközben mélységes magasságokat döntünk meg együtt, tudván hogy a gép bármelyik pillanatban, finálészerűen lezuhanhat, elmém hatalmas terméskővé válik a benne rejlő elveszett emlékek és elfojtott ösztönök révén! Próbálok a dolgomra figyelni, de nem megy. Folyvást elvesztem a fonalat, általam kigondolt elméleti utamon!
Eközben megbukkan a gép és a hangosbemondón keresztül egy kellemes női hang figyelmeztet, hogy légörvénybe kerültünk és nem kell aggódni.
Kinéztem. Az ablakon túl, finom, puha kék színben pihen az ég, felhőket foglalva magába. Nem válnak el egymástól, mintha már hosszú évek óta együtt lennének, lassan haladnak tova, ügyet sem vetve ránk. Jó barátok ők, s tudják, a legnehezebb helyzetben sem válnak el!
Újabb légörvény, a hangosbemondó ismét megtelik zajjal. Erősebb lett.
-Aggodalomra semmi ok, hamarosan véget ér-hangzott a férfihang. Talán a pilótáé. Elmúlt.
Elfektettem fejem egy puha, erre a célra szolgáló támlán. Könyvet olvastam. Hirtelen egy lány lépett elém és azt mondta :-szerettelek. Tudtam, ő az. Emlékeim, gondosan bezárt fiókjából bújt elő. Szólni akartam, ne menjen el, de egy hang sem jött ki a számon.
Felébredtem. Kinéztem, láttam hogy a felhők már fekete kabátban figyelik a gépet, amint az őket háborgatja. Erős lökések. A hangosbemondó figyelmeztet, de már nem nyugtatóan. - Kérem kapcsolják be öveiket és vegyék fel az oxigénmaszkokat, kényszerleszállást hajtunk végre- Ijedten, pánikba esve tette mindenki, amire kérték. Én nyugodtan ültem, nem mertem mozdulni.
A légszelő hatalmasan, bolyongva indult meg a földnek, mintha azt mutatná: a gravitáció az úr!
Vonaglott testem már képtelen volt mozdulni.
Lepihentem ide, itt talán nem zavarok senkit. Az emlékek elhagytak és magukkal vitték az érzelmeket sietve, nehogy visszakérjem. Üresen maradtam és csak arra tudtam gondolni, hogy lezuhantam...