"Hibakereső"


Nézd, én nem ezt akartam. És nem is így akartam. Tudom, hogy mit jelent a barátság, és nem állt szándékomban felrúgni egy több éves jó kapcsolatot. Bocsáss meg, én teljesen elveszítettem a fejemet. Tényleg, nekem te vagy a fontos, nem a férjed. Az, csak úgy jött. Csak pillanatnyi elmezavar volt. Csak egy pillanat volt. Tényleg. Nem akartalak megbántani. El tudom képzelni, milyen érzés volt, amikor beléptél a szobába, és ott láttad a férjedet és engem. Szörnyű élmény lehetett. Meg tudsz nekem bocsátani? Csak állsz, és nem szólsz. Nem baj, tudom, mit mondanál. Mindig tudtam, mit mondanál! Ismerlek, olyan vagy, mint egy jégcsap. Ezért is sajnáltam meg a férjedet. Szegény, egy ilyen rideg nő mellett! Kellett neki egy kis melegség, egy kis kedvesség. Hát tőlem megkapta! Mondta is mindig, hogy számára én vagyok az ideális szerető, nem te. Hát igen. Akkor tudd meg, hogy ez nem is egy pillanat volt! Sok pillanat volt. És hogy élveztük mind a ketten! Megérdemelted, amit kaptál! Egy ilyen jégszobor! Most is csak állsz, és szó nélkül mutatod az ajtót! Hát, nincs benned érzés? Elveszíted a legjobb barátnődet, és csak szoborként az ajtóra mutatsz? Jó, én elmegyek. De tudd meg, hogy te vagy az oka! És hiába hívnál, nem veszem fel! Nem érdemled meg a barátságomat!