Beteg: Jó napot kívánok!
Nővér: Én meg savanyú uborkát.
Beteg: Terhes?
Nővér: Igen. A munkám. És felesleges is.
Beteg: Dehogy! Beteg ember mindig van.
Nővér: Éppen ez az! Annyi beteg van már itt a kórházban, hogy nincs hely. Sajnos, nem tudom felvenni.
Beteg: Ha leejtek valamit, akkor én sem.
Nővér: Reumatológiára jött?
Beteg: Nem. Urológiára.
Nővér: Vizelési panaszok?
Beteg: Igen, az. Nem sikerül.
Nővér: Mennyi folyadékot fogyaszt?
Beteg: Éppen ez a baj. Nem telik rá.
Nővér: Akkor ezzel miért ide jött?
Beteg: Ajjaj! Már csapvizük sincs?
Nővér: Hogyne lenne! De otthon nincs vezetékes vize?
Beteg: Csak vezeték van.
Nővér: Ha nem működik a csap, szerelőt hívjon, de ne szórakozzon itt velem.
Beteg: És a szerelő ad nekem kölcsön pénzt?
Nővér: Értem már! Azt hittem, a szaniterrel van gondja.
Beteg: Micsodámmal? Kérem, én mióta megszülettem, azóta egészséges vagyok. Egyébként igen. Sok gondom van.
Nővér: Az nekem is.
Beteg: Akkor segítsünk egymásnak. Szeretnék bejutni az urológiára egy hétre.
Nővér: A háziorvosa beutalta?
Beteg: Nem ilyen szépen mondta, de valahogy így.
Nővér: Akkor kérem a beutalóját.
Beteg: Most beszéltük meg, hogy a beutalóm, a háziorvosom. Ő utalt be.
Nővér: Csak adott magának valamilyen papírt?
Beteg: Adott. Igen. De csak egy sima jegyzetlapot, amire felírt pár sort.
Nővér: Mit írt rá?
Beteg: Nem tudom. Nem olvastam.
Nővér: Akkor honnan tudja, hogy ide kellett jönnie?
Beteg: Mert miközben odaadta ezt a cetlit, mondta, hogy amit írt, az itt lesz fontos.
Nővér: Na, mutassa azt a papírt!
Beteg: Tessék, de megkérhetem, hogy olvassa fel hangosan?
Nővér: Kérem! Tehát! "Amennyiben mindenképpen fel kívánja vetetni magát az urológiára, akkor először is, vigyen bonbont és virágot a betegfelvételen dolgozó boszorkánynak." Nahát! A maga orvosa ...
Beteg: Maga boszorkány? Tudtam, hogy kicsit lemaradt az egészségügy, de hogy ennyire?!
Nővér: Ha tovább szemtelenkedik, megnézheti magát!
Beteg: Már megbocsásson, ha szemtelen leszek, akkor mivel nézzem meg magam? Egyébként, nem akarok a szemészetre menni.
Nővér: Helyes! Oda a jövő hónapra sem tudnám előjegyezni. Szóval, akkor nem hozott bonbont?
Beteg: Nem. Akkor esélyem sincs?
Nővér: De van! Mihez ért?
Beteg: Pardon. Csak kicsit idetámaszkodtam, de ...
Nővér: Nem úgy! Mi a szakmája?
Beteg: Ez miért fontos?
Nővér: Rengeteg dolog akad a kórházban, amit ügyes kezű betegek elvégezhetnek, amennyiben nem akadályozza őket benne a betegségük.
Beteg: Nincsenek kórházi szerelők?
Nővér: Hol él maga?
Beteg: Kórházban biztosan nem.
Nővér: Igaza van. Itt nincs élet. Szóval? Festeni tud?
Beteg: Azt még nem próbáltam, de kitűnően szájharmonikázom.
Nővér: Falfestésre gondoltam. Na, mindegy. Akkor ez kihúzva. Villanyszereléshez?
Beteg: Gyerekkoromban egyszer megrázó élményem volt.
Nővér: Volt?
Beteg: Igen. Kettő húsz.
Nővér: Miket beszél? Még csak fél egy van. Kettő húszkor én már a buszon ülök.
Beteg: Hagyjuk.
Nővér: De ne hagyjuk! Már alig várom! Akkor nézzük tovább. Főzni tud-e?
Beteg: Sosem kellett ilyet tennem. Legfeljebb leölni az ebédnek valót. Disznót vágni, nyulat nyúzni, halat pucolni, csirkét belezni, ilyenek.
Nővér: A Mészáros doktor mellett már foglalt a segédasszisztens helye.
Beteg: Az előbb még konyhát tetszett mondani.
Nővér: A doktor úr sebész. Azt hittem, azért említi. Na, jó. Menjünk tovább, mert mindjárt itt a műszak vége. Miért nem árulja el inkább, hogy mi a szakmája?
Beteg: Nem szeretném.
Nővér: Miért.
Beteg: Nem akarom itt is azt csinálni, mint a munkahelyemen. Azért is menekültem ide, hogy egy kis nyugalmam legyen.
Nővér: Akkor legalább azt árulja el, mit tud csinálni?
Beteg: Van négy szép gyerekem, és ...
Nővér: De kérem!
Beteg: Nem fejeztem be a mondatot. Szóval sokat mesélek nekik. Saját meséim vannak. Például a "Világszép lábszárkisasszony", vagy a "Hófehérke és a hétalvó".
Nővér: Rendben. Ez jó lesz. Naponta, az esti lefekvés előtt átmegy a gyerekosztályra, és mesélni fog a kicsiknek. Plusz akkor, amikor az osztályvezető főorvos megkéri rá.
Beteg: Akkor végre felvesz az urológiára?
Nővér: Nem.
Beteg: Miért?
Nővér: Mert letelt a műszakom. Itt jön a kolléganőm leváltani. Próbálkozzon nála, de azt előre megmondom, hogy nem éri be bonbonnal és virággal.
Beteg: Azt nem is hoztam.
Nővér: Tudom. Ezért húztam idáig az időt.
Váltónővér: Nahát! Te mit keresel itt?
Beteg: Jé! Te itt dolgozol? Nem láttalak a legutóbbi osztálytalálkozó óta!
Nővér: Kérem! Miért nem kezdte mindjárt azzal, hogy ismeri a kolléganőmet?
Beteg: Honnan tudtam volna? Az iskolából annak idején helyreállítási managerként kerültünk ki.
Nővér: Az meg micsoda?
Beteg: Takarító. Most már tudja, miért nem akartam megmondani, mi a szakmám.