HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48265

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: Nem TomFeltöltés dátuma: 2009-08-21

Ej, mi a kő?

Egy történet arról, hogy a gyors felfogás akár életet is menthet. Ha az ember felismeri a problémák gyökerét, sok bajt megelőzhet. De azért ne feledjük el azt sem, hogy mi villant át a muslica agyán, amikor nekiment a szélvédőnek! Igen - a popsija.



Ej, mi a kő?





Tompa Jancsi tetőfedő volt. Illetve tetőfedősegéd. Immár harminckét éve. Más ebben a korban már miniszter szokott lenni. Ennek az ő esetében csak két akadálya volt. Az egyik, a kevésbé fontos, hogy nem volt egy szellemi intercity, mit szépítsük, még tehervonatnak is lassú lett volna. Szóval, nem volt bejáratos a Tudományos Akadémiára, aminek csak az lehetett az oka, hogy az épületnek hibátlan volt a teteje.
A másik ok, hogy nem lett miniszter, az már nyomósabb. Valószínűleg azért, mert népes rokonságában sem akadt egyetlen árva miniszter.
Tompa Jancsi már kiskorában sem volt szép gyerek. Olyannyira nem, hogy kicsúfolni is alig-alig tudták. Nem volt mivel. Egyszerűen el volt rajzolva. Picasso megőrült volna egy ilyen modellért. Öröm volt elnézni mellette.
Ámbár, legénykorában, egy ideig kapós volt a lányok között. Senki nem tudta megfejteni a titkát, de akkoriban terjedt egy suttogó pletyka, hogy Párizsban meghalt valami felmenője. Állítólag toronyőr volt.
Elvégezte a nyolc általánost. Szinte elrepült az a tíz év. Apja pályát választott neki. A papa, aki csak enyhén volt butus, úgy tudta, hogy a magasan kvalifikált magyarul annyit jelent, tetőfedő.
- Legyen tetőfedő - mondta meggyőződéssel -, legalább nem lesz szem előtt.
Így lett belőle tetőfedő. Imádta a szakmáját. Nap mint nap boldogan ébredt, és alig várta, hogy a tetőn legyen. Szorgalmas, pontos és kötelességtudó volt. Szerették a főnökei. Néhány éve már új mesterével járta a tetőket. Szinte egyívásúak voltak, alig tíz év volt köztük, Jancsi javára.
A tanúk szerint keddi napra esett, amikor is megtörtént a baj, a nagy baj, emlékeznek vissza azok, akik aznap találkoztak vele. Erősen bicegve, lehajtott fejjel ment hazafelé.
János aznap még visszament az építkezésre. Ahogy kerülgette a sóderhalmokat, hirtelen éles fájdalom nyilallt a talpába.
- Hű, a nemjóját - dörmögte magában.
Máskor is előfordult, hogy nyilallt a lába, hiszen a sok lépcsőzés megtette a magáét, de ez most más volt. Folyamatosan fájt, és szinte mindig máshol. Valahol olvasott az áttétes rákról, és most biztos volt benne, hogy ő ezt a betegséget kapta el. Törte is a fejét, hogy vajon merre járt, és kitől kapta el, ám, csakúgy, mint máskor, most sem jutott az eszébe semmi. Ettől egy kicsit megnyugodott. De a lába továbbra is nagyon fájt.
- Mi lesz velem, ha nem tudok felmenni a tetőre? - morfondírozott.
Jancsinak mindene volt a tető, ami most szinte elérhetetlen messzeségbe került tőle.
- Nem tudok tetők nélkül élni! - nyögte -, és lassan elindult a lépcsőház felé.
Fájdalomtól megkínozva, keservesen tette meg a kilenc emeletet, mígnem felért a tetőre.
Még utolszor végigsimogatta szemével a palákat, majd, ahogy eddig is tette, hogy el ne csússzon, kifűzte a cipőjét és levetette. Egy kavics esett ki belőle, és pattogva az utcai betonra esett. Tompa Jancsi utánabambult, majd tett egy lépést a tetőn...
Az utolsót... lefelé.
A betonra zuhant, a cipőjéből kiesett kavicsra, és még érezte, hogy beleszúr az oldalába az ismerős fájdalom.
Egy hét múlva csendes kis kabinettemetésen búcsúztatták el Jancsit.
Kollégája egy marék köves rögöt dobott a koporsójára.
- Nyugodj békében, mester - mondta a segédnek.





Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-09-27
Összes értékelés:
517
Időpont: 2009-10-07 10:32:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
szerintem kapásból megállapítható, hogy nem szokványos írással állunk szembe, ezért maxolom.
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2009-09-29 07:05:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Nem Tom!
Örülök, hogy idekeveredtem az írásaidhoz...Olyan vicces volt ennek a kezdése, hogy hangosan nevettem...Szomorúan, ám tanulsággal végződött...Majd jövök még, ha van olyan amin lehet nevetni!...Gratulálok!...Lyza
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1524
Időpont: 2009-09-09 18:07:22


Igen, igen!!! Isteni, humoros a kezdés, nagyon jókat derültem / jó: röhögtem/.
Azután hirtelen átvált komolyra...nagyon komolyra.
Különleges vagy, mármint ez az írásod. Nagyon tetszik!
Alkotó
Regisztrált:
2009-06-22
Összes értékelés:
96
Időpont: 2009-08-28 12:58:58

válasz Lenabuci (2009-08-28 10:31:58) üzenetére
Szia Lena! Hát ez most így sikerült.Tudod az a baj, hogy nem sok ídőt tudtam erre rászánni, és mégis jelen akartam lenni a lapon.
Tamás
Alkotó
Regisztrált:
2009-06-22
Összes értékelés:
96
Időpont: 2009-08-28 12:57:22

válasz Rozán Eszter (2009-08-23 10:05:11) üzenetére
Köszönöm, hogy tetszett, de minketten tudjuk, hogy ez csak egy férc.
Tamás
Alkotó
Regisztrált:
2009-06-22
Összes értékelés:
96
Időpont: 2009-08-28 12:56:32

válasz Artúr (2009-08-22 11:52:10) üzenetére
Szassz Artúr. Mi van a fényképedet felismerte a vírusírtó?:-)
Alkotó
Lenabuci
Regisztrált:
2009-01-11
Összes értékelés:
259
Időpont: 2009-08-28 10:31:58


Nem Tom!

Nem tuom, de nagyon el lehetsz keseredve............
Ez most fájt, de nem rekeszizomból, hanem szívből! Mondanám, hogy csak így tovább, de inkább nem!
Én a humoros Nem Tom-ot szeretném!!!!

L
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-08-23 10:05:11

Írásod nagyon tetszik.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-08-22 11:52:10

Szia!
Körülbelül a feléig olvasva, gurultam a röhögéstől. Utána egyre komolyabb lettem. Ezt ne csináld velem, mert az ilyen hirtelen klímaváltozásokat nem bírja a szívem, aztán mehetek a Tompa Jancsi után.
Gratulálok! Remek novella!
Amúgy én az öccsét ismerem csak, de az nem tetőfedő, hanem bányász. Az sincs szem előtt.
Üdv.

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Csak úgy címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Sakkjátszma címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

Vox humana alkotást töltött fel Visszanéző címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)