Egy hong-kongi utazóra

Nem szavakkal írod le: színekkel,
Sárga, vörös, zöld és kék tobzódnak,
Nagyobbak, mint a házak, eltakarnak minden szennyet,
Erősebbek az éjszakánál, lámpából van szívük és veséjük.
Csodával komponált jelek: Kung és Lao-ce hívnak,
A Jade császár elnézően nyújt kezet,
Reklám ő is: bronz meg sárgaréz.
Suzie Wang és Sákjamuni együtt kóborolnak,
Vedd meg, vedd meg, olcsó, olcsóbban adom,
Végy szappankő pagodákat, korall láncot, kagylót és csigát,
Végy tengeri herkentyűket, bambuszfüggönyt és üvegharangot,
Vedd meg, VEDD MEG, olcsó selyem, Benareszben sincs ilyen,
Kasmírban se szőnek ilyen szép kasmíri sálat,
Csillagokat végy az égről, marék port a holdról,
Szépleányt és szépfiút, vagy kétfejű kutyát,
Porcelánból törött sárkányt, zöld teát és mandarint,
Vedd meg, hiszen OLCSÓ, legolcsóbb az ember.
Eddigre már el is bűvölt a Koronagyarmat,
Behatolt a bőröd alá, felfalt és kiszívott.
Itt az úszó restaurant-ok és a görbe csónakok,
Itt az étket, itt a vétked, alszol itt, és alszol ott örökre.
Vancsaiban vinnyognak a bárok és a kabarék,
Nemzetközi, nemzetközi, vedd meg, VEDD MEG, olcsó
A mulatt lány, a kínai, törékeny japán,
Végy ezüstön hegyvidéki, ártatlan meót,
Tekints át a hosszan elzárt bambuszfüggönyön,
Lok Ma Csauban vagy Kam Thinban légy egy kicsit résen,
Taoista templomokkal szédítik az idegent,
Vigyázz, mert a szobrokat se mutatják ingyen.
Gyere velünk Makaóba, csak egy ugrás, MACSKAUGRÁS,
Tömd a játékkaszinóba pénzed maradékát,
Olcsó, nagyon OLCSÓ, végy még egy zsetont.
Holiday Inn Golden Mile a Nathan Road-on,
Kowloon Arany Mérföldjén a legszebb szálloda,
Mindenféle éttermekkel, és szobádban nemcsak egy szék, hanem két fotel,
Ámulj rajta: homokszínű, két kövér fotel,
Piros kockás takaró az ágyon!
Ki nem utazná be érte a világot?
Két fotel és piros kockás takaró - -
Ki ne vágyná Kantonban a Nádsíp Grottát látni?
Éppen olyan mészkő, mint Ennepetalban,
Épp olyan, csak sokkal messzebb, olcsó, végy belőle,
Végy levegőt, mészkövet, végy sok képeslapot.
Kveilinben a dombok sokkal magasabbak,
Végy a Lijang folyón egy kis csónakot
Akkor is, ha nem akarnál Jangsuba utazni,
Olcsó az is, vedd meg a várost, minden ELADÓ.
Eladó a szépség magányos sziklája,
Törj le belőle egy darabbal, jól mutat majd
Otthon a plasztik rózsák és a tevének
Formált öngyújtók között.
Ne mulaszd el Aberdint, a dzsunka-kikötőt.
Eddigre már tudsz a fapálcákkal bánni,
A sáfrányrizst vígan elszemelgeted,
Kóstoltad a fecskefészket, az agar-agart,
Szakértő vagy lótuszgyökér s bambuszrügy terén,
THE CHALLENGE WORKS, kívüled és benned,
Arany Mérföld, itt is van helyed,
Végy aranyat, rubint és smaragdot,
Gyöngyöket, hogy legyen mit a disznók elé szórni,
Disznókat, hogy legyen kinek szórni gyöngyöket,
OROSZLÁN vagy, a világ ura,
És KORONAGYARMAT.
Vedd meg. Amit nem látsz, nem létezik.
Mi, leszakadt népek, többé nem vagyunk
A létezők között. Térdhajtásunk észre sem veszed.
A parfüm tőled víz lesz és ecet.
Még savanyúbb az emlék. Nemlét
Cicázik alig létezőkkel. Múltat kergetőkkel
Nincs joga szólni az itt-nek és a most-nak.
Megkérdezted az I GING-et? Máris visszakoznak
A teknőchéjból és a csontból jósolók,
Aki eljött, elmegy újra, aki elment, visszatér,
Ez a fajta szent bölcsesség egy garast sem ér.
Nem neked szól a könny: a múltnak.
Zingsan felé utazol te: hozzá nincs szavad,
Nem akad a sárkány függönyén se rés,
Rések helyett darabokra foszlott az egész.
Én legalább önmagamnak, álmaimmal még elég vagyok.
Te mit hiszel? Derűs a csillagod, ragyog?

1989, Köln