HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KalinaFeltöltés dátuma: 2009-08-31

Állatságok

Mottó: Az állatok olykor tökéletes paródiáját mutatják be egy-egy emberi tulajdonságnak - avagy hogyan ismerhetnek magukra a teremtés koronái hűséges alattvalóikban

I. A kutyafáját neki!

Nemrégiben egy nagyon jópofa jelenetnek lehettem tanúja: ahogy hazafelé közeledtem a Lechner tér oldala mentén egy hatalmas kutya és a gazdája között lezajló patália kellős közepébe csöppentem. A fiatal, törékeny lány gazdi vöröslő fejjel próbálta indulásra bírni szoborszerűre dermedt ölebét, akinek lerítt a pofájáról: márpedig én innen egy tapodtat se!
A hosszas könyörgés végére a gazdi türelme igencsak elfogyott, és dühösen fújtatva közölte jószágával, hogy elege volt, ő elmegy most már ha törik, ha szakad; és elmenőben még odamorogta maga elé, hogy lehet elmenni kóbor kutyának. Szófogadatlan négylábúnk nagyjából addig bírta tartani a fapofát, amíg gazdi kisasszony át nem ért a tér másik felére (bölcsen tette, hogy egyszer sem nézett vissza), ekkor a szobor egy szempillantás alatt összeomlott - csak úgy lobogtak azok a kajla fülek, ahogy rohant a lány után; nekem pedig óhatatlanul eszembe jutott egy nagyjából tizenkilenc évvel ezelőtti kislány, aki nagy határozottan hanyatt vetette magát a fűben, hogy ő ugyan nem hajlandó tovább menni; de édesanyja magabiztos léptei végül ráébresztették, hogy egyedül ott maradni - noha felettébb pihentető - nem is olyan jó móka.

II. Sértődött Scoefield

Aki tartott már otthon rágcsálót, az tudja, hogy a gyűjtőszenvedélyük eltörpül a szabadulás iránt érzett olthatatlan vágyuk mellett. Ha pedig valamilyen csoda folytán sikerül elhagyniuk az egyébként atom biztos lakhelyüket, nagy valószínűséggel keresnek új otthont a sparherd vagy a szekrények mögött.
Barnabás, a hörcsög emlékére álljon itt ez a szívmelengető történet: az államelmélet vizsgám reggelén édesanyám zaklatott hangja vert ki az ágyamból: Barnabás megszökött! A vizsga sajnos nem várhatott, ezért be kellett érnünk annyival, hogy tudjuk, melyik szobában van a kedves, aztán mikor hazaértem, indulhatott a hajtóvadászat. A szekrény kimozdíthatatlan volt, Barnabást pedig még magokkal sem lehetett előcsalogatni (bár mihelyst pár percre kimentünk, beporszívózta őket, így már ellátmánya is volt a rejtekhelyén). Végül kipattant a fejemből az Isteni szikra: Barnabást ki kell füstölni! Édesanyámat a szekrény egyik végéhez rendeltem, én a másik végéhez tartottam a hajszárítót, és tüzeltem.
- Ez jó lesz! - örvendezett anyu - Meleg, mint a pokolban. Csak ne fújná a port a pofámba!
No igen, áldozatok nélkül nincs győzelem, de a szerencse végre mellénk állt: Barnabás végül borzolt bundával előcammogott - innen már nyert ügyünk volt - csak gyorsan el kellett kapni a grabancát, és fél nap távollét után újfent élvezhette hűs terráriumát.
Senki ne higgye, hogy a hörcsögöknek nincs mimikája. Soha olyan sértődött pofát nem láttam még.

Igaz történetek

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-09-01 10:04:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Mindkét történet ismerős, hörcsögöm is volt már, és kutyáim is voltak (vannak). Nagyon jól, élvezetesen fogalmazod meg, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12014
Időpont: 2009-08-31 21:51:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Kedves Kalina!
Rövid "állati" töréneteidből nyilvánvaló lett előttem, hogy szereted őket, amit bizonyít a fénykép is, amit föltettél az adatlapodra. Élvezettel olvastam mindkettőt, mert én is gyűjtöttem életem folyamán több hasonló történetet, és gyakran gondolkodom azon, milyen érdekesek is az állatok. Nekik is az ábrázatukból, a szemükből szinte olvasatjuk a gondolataikat (?), és érzéseiket. Én ugyanis biztos vagyok benne, hogy ők is gondolkodnak, és éreznek.
Szerintem mindegyik külön "egyéniség". Mindkét történet jól mutatja be a különféle állatok természetét.
Örülök, hogy elolvastam.
Szeretettel: Kata

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) A megkopott szerelem című alkotáshoz

Ready alkotást töltött fel "Bogária" 01. - A bennünk élő gyermek címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Keresd a jót című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A megkopott szerelem című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Száguldhatsz... című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Remélem címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)