HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49064

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: eNeSZFeltöltés dátuma: 2009-08-31

A csábító

Savanykás mosollyal ülök az ágyon. Egészen megszoktam már új otthonom. Nem több néhány négyzetméternél, ablaka nincs, mesterséges fénnyel, a látszat kedvéért, jól el van látva. Összességében nem túl emberséges. Persze nem is arra tervezték.
Nagyjából két hete ülhettem a fogdában. Csütörtök este volt (egy igazán felejthető csütörtöki nap estéje), amikor az a két alak becsengetett hozzám. Az ilyen fickókra szokták mondani, hogy szűkszavú. Nem sokat teketóriáztak.
- Velünk kell jönnie. - mondta az egyikük (az, amelyiknek az arca valószínűleg kőből volt).
- Le van tartóztatva.
Nem vettem a fáradtságot, hogy gondolkodjak. Néhány másodpercig az agyam még arra is lusta volt, hogy ingereket küldjön. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy erre az adott helyzetben semmi szükség. Igyekeztem egy kérdést kipréselni magamból, de belém fojtották a szót.
- Jogában áll hallgatni...
Akkor hallottam először. Beleharaptam az ajkamba, és kifejezéstelen arccal bólogatni kezdtem. Hát így, gondoltam.
Némán tűrtem, hogy felrakják rám a bilincset. Soha nem volt még ilyen rajtam, de nem szokatlan az érzés. Az agyam eddig is mindig börtön fogja volt.
Fogalmam sem volt arról, hogy miért voltam a cellában. Akárhogyan is gondolkodtam rajta, kerülgettem egy szempontból, kerülgettem másikból, mindig csak arra jutott: nem tettem semmi rosszat. A rossz fogalmának azonban meglehetősen sok különböző értelmezése van.
Ötszáz évvel ezelőtt, egy fehér parókás férfitársaság boszorkányságért ítélt volna el. Máglya. Nagy népünnepély közepette alágyújtottak volna a száraz rőzsének, és rövid idő alatt vége lett volna az egész közjátéknak.
Az ítélet jogos. (El)varázsoltam. A szemeimmel, az érintésemmel, a szavaimmal, a mosolyommal.
De most nem ötszáz évvel ezelőtt van.
Ötven évvel ezelőtt államellenes bűncselekmény miatt ítéltek volna el. Szinte láttam a szemeim előtt, amint egy párttitkár kioktat.
- Maga bomlasztja rendszerünk egységét. Nálunk egy választás van, nincs több. Egy út van, nincs több. Az ön dolga, hogy jó munkásember módjára menjen ezen a kijelölt úton. Nem pedig, hogy válasszon, kérdezzen. Egy út van, amin közösen haladunk. És legfőképp a dolga legkevésbé sem az, hogy jó munkásember társait, választásra, kérdezésre bujtogassa! Egy út van, nem több.
Akasztás. Koszos börtönudvaron, hurokkal a nyakamban, zsákkal a fejemen várom, hogy véget érjen a közjáték. Hamarosan úgyis újratemetnek. A rendszer mártírja vagyok.
Az ítélet jogos. Nem csak hogy én magam akartam választani, és kérdezni, hanem jó munkásember társaimat is erre buzdítottam. Többször is. Visszaeső (el)választó vagyok.
De most nem ötven évvel ezelőtt van.
Nem éreztem szükségét annak, hogy akárkivel is szóba elegyedjek. Sokkal jobb érzés volt a gondolataimba merülni, még akkor is, ha a kérdések halmazából egyedül lehetetlen volt akármi biztosat is kihozni. De a legfontosabbat, a reményt tartotta bennem.
Néhány nappal ezelőtt lejött hozzám egy katona. Magasabb rangjára csak ruhájából, és mérhetetlenül lenéző közönyéből következtettem. Nem mutatkozott be, csak mélységes gyűlölettel végigmért. Biztos voltam benne, hogy a tudja, ki vagyok. Ismer anélkül, hogy látott volna. Megfojtana egy kanál vízben anélkül, hogy egyetlen kérdést is feltenne. Pedig nagyon szívesen válaszolnék. Miért? Elmondanám. Szemtől szemben. Nem meggyőzés céljából, (az tökéletesen hiábavaló kísérletezés lenne) csak hogy tudja.
Ez az ember azonban most valószínűleg azt gondolja, végre jó helyen vagyok. Legszívesebben leköpött volna, sőt mi több, fejében bizonyára válogatott kínzások sora fordult meg. De nem tette. Így is tisztában volt győzelmével. Gyűlöletének ilyen fajta kimutatásával csak még szentebbé avatott volna.
- Óvadék ellenében leléphet. - vetette inkább oda a fogai között.
- Mennyi az óvadék?
- Ebben az esetben nem pénzben mérik. Csak egyetlen mondat. "Boldoggá tettél".
Ez utóbbit úgy mondta ki, mintha az legalábbis szentségtörés, istenkáromlás lenne. Szemei vadul szórták a villámokat, a feje elvörösödött, az erek tisztán rajzolódtak ki a nyakán és a koponyáján. Mindjárt agyvérzést kap, gondoltam. Megérdemled. Saját magadra hoztad a bajt, te is és az összes hasonló bajtársad. Ha félelemre, és béklyókra építesz, törvényszerűen meg kell buknod.
- Ő tudja, hogy itt vagyok?
- Nem. - válaszolt a katona, és sarkon fordult.
- Milyen évet írunk? - kiáltottam utána. Arcom odanyomtam két rács közé, a távozó azonban csak nagy sokára méltatott válaszra.
- 2008. - sziszegte oda, majd pillanatnyi gondolkodás után mosolyogva hozzátette:
- Legalábbis a Gergely naptár szerint...
Intett az őrnek, aki kinyitotta a nehéz vasajtót. Egy pillanatra még visszanézett.
- Jogában áll hallgatni...
- Hát így... - sóhajtottam.
Egy napja egy középkorú őr váltotta fel a másikat, aki némileg megértőbbnek bizonyult.
- Miért kerültél ide? - kérdezte egyszer csak.
- Ez egy hosszú történet.
- Szerinted úgy nézünk ki, mint akiknek nincs ideje? - nevetett fel. Inkább erőltetett kacagás volt ez, mint felszabadult, és könnyed.
- Majd az ítélet után. Magamnak sem ártana egy kicsivel többet tudnom.
Az őr arcáról lefagyott a mosoly, határozottan nézett rám apró, mélyen ülő szemeivel.
- Hallgass ide. Talpraesett gyereknek tűnsz, szimpatikus vagy. Sok mindent beszélnek ám odafenn. Azt mondják, ha hallgatsz, rövid száműzéssel megúszod. De ha beszélni kezdesz, halálra ítélnek. Legyen eszed!
- Hát így...
Eleje és vége nélkül, csak úgy egyfolytában teltek a napok. Egyik sem különbözött a másiktól. Nem volt kedvem beszélgetni senkivel. Keveset aludtam, nem jött a szememre álom. A sorsom miatt nem különösebben aggódtam. Megírták már azt régen. Egy hónap, de akár másfél is eltelhetett így (az igazat megvallva nehéz lett volna számolni), amíg a katona újból meglátogatott. Bíróság elé visz. Biztos voltam benne. Továbbra is némán tűrtem, és rezzenéstelen arccal ballagtam őrzőm mellett. Lépcsőn fel, balra, jobbra, keresztbe és kasul. Senkivel sem találkoztunk útközben.
- Maga szerint mikor temetnek majd újra? - kérdeztem, egy pillanatig sem várva válaszra.
Felnézve egy hatalmas tölgyfaajtót pillantottam meg. Hát itt vagyunk, gondoltam. A katona nehézkesen nekifeküdt az ajtónak, mire az fájdalmas recsegéssel engedett. Már indultam volna, ám erőteljesen karon ragadott, és visszarántott.
- Jogában áll hallgatni. - sziszegte mélységes gyűlölettel még egyszer.
Kifejezéstelen arccal bámultam vissza rá, és beléptem. A nehéz tölgyfaajtó mély robajjal becsukódott mögöttem. Odabent a bírót kivéve egy lélek sem tartózkodott, mégis mintha szellemekkel lett volna tele a terem. Lassan megindultam az emelvény felé. Jobboldalt a fehér parókás férfitársaság, baloldalt a hithű pártemberek, morfondíroztam a sorok között lépdelve.
Hát így, sóhajtottam, és elkezdtem védőbeszédem, amelynek minden egyes szava a mai napig némelyek számára szentségtörésként hat.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Szeptember ködöt köpül című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Molyolós ribillió... címmel a várólistára

aLéb bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Krémesség címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Rózsa lakodalom címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszőrű nyulak című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Kutyából nem lesz... című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Polgár Tamás: Emberi Tényező című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Polgár Tamás: Emberi Tényező című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Két temető II. befejező rész című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Két temető című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Születésnap az erdőben című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)