HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 13 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51252 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-09-01
Béla bácsi fojtogatásaBéla bácsi fojtogatása. Az olvasó rögtön ki fogja találni, hogy nem a Béla bácsi fojtogatásáról, hanem a történet folytatásáról van szó, -ami nem ugyanaz. Miért indítottam e félrevezető címmel mégis ilyen poénosan? Nos azért...azért, mert majd tetszenek látni, hogy a fojtogatás azért fennáll, még ha nem is testi értelemben vett fojtogatásról van is szó, még ha, mint tudjuk, ezt a Bélát nem is Bélának hívták, hanem Tamásnak hívták. De vágjunk a sűrűjébe. Úgy hagytam abba ugye, hogy azt mondtam: "ennyi a történet, nem sok, tudom". Bátran írhattam, hogy nem sok, mert a Béla bácsi fürdőkádas románca a vöröshajú lánnyal időben tényleg nyúlfarknyi, jelentőségét tekintve meg jelentéktelen volt, és tanulsága se volt, hacsak az nem, amit a macskákról, a nőkről és az ördögről úgy nagy általánosságban el lehet mondani és, amit, fenntartva a tévedés jogát, el is mondtam, és amivel Önök egyetértettek, vagy nem értettek egyet. Most azonban, tessenek jól megkapaszkodni a fotel karfájában, -megvan a folytatás!!! (A fojtogatás) A forrás ugyanaz....nem árulom el ki, vagy miii a forrás, nem lenne etikus, különben is egy kitalált történetnél, egy légből kapott mese esetében, mit számít a forrás léte vagy nem léte? (A forrás vize maga az?) (Ami tiszta?) (Vagy nem az, mert beleköptek!) Nos, az előző történetből tudjuk, sok hét telt el az sms váltás óta. A lány nem jelentkezett, és Béla bácsi a könyvtár magányában lassan hozzászokott a gondolathoz, hogy sose fogja látni többet. Rossz volt neki ez? -tehetjük föl a kérdést. Igen, rossz volt, minden bizonnyal rossz, felelhetünk, az előzményeket ismerve. Gyötrődött Béla bácsi? Talán. Igen. Igen, talán gyötrődött, valószínűsíthetjük, hogy gyötrődött, de a végzet, a macskák, a nő és az ördög ellen nincs orvosság. Asztán, tetszenek tudni, hogy megy ez, a gyötrődés asztán sok idő múltán egy ponton átcsapott közönyösségbe, fásultságba. Béla bácsit e ponton túl elkezdte nem érdekelni, mi van a lánnyal, megjelenik-e még valaha, vagy örökre eltűnt a múlt homályában. Olyan lebegő érzés az ilyesmi, -katarktikus. Az ember csak bámul maga elé, és azt mondja: igen, a kis dolgok is fontosak, az élet apró örömeiben meg lehet találni a létezés örömét, igen, igen. És, ahogy így gyötrődik az ember, vagy talán már nem is gyötrődik, s lelke mezején halotti nyugalom honol, egyszerre csak, mint derült égből a villámcsapás, lecsap maga a sistergő, kénköves mennykő. Béla bácsi kinézett az ablakon, és a filodendron két összeboruló, kéz formájú levele között a résben megpillantotta a lány fél arcát. Pontosan két óra volt. Sütött a bágyadt szeptemberi nap, és a troli behemót teste lassan elúszott a kép hátterében. A vöröshajú lány szeme sugarát Béla bácsira vetette. Leplezetlen élet-igenlés és kalandos kedvű érdeklődés csillogott e szempárban. Béla bácsi viszonozta a pillantást, nem tehetett mást, így nézték egymást hosszú-hosszú másodpercekig Asztán elment a lány. De ott volt másnap újra, és asztán minden nap ott volt. Esett mélán az unalmas őszi eső, és ő ott volt. Sűrűn hullott a pelyhes fehér hó, s ott volt prémgallér mögé bújva, kicsi szőrmesapkában. Kikandikált az első tavaszi napsugár a szeszélyesen vonuló felhők közül a tavasz első, kézzelfogható percében, és ott volt pontban kettőkor. Évszakok jöttek, mentek. Minden változott, a földeket kezdték parlagon hagyni a gazdák, és új kormány jött a régi helyére, csak a perc nem változott: jött a lány, megállt a Közművelődési Közkönyvtár 36. számú fiókjának rácsozott ablakánál, benézett, és Béla bácsi, mit mást tehetett volna szegény, visszanézett. De nem történt több, a lány soha többet nem ment be a könyvtárba. Béla bácsi szeretett volna beszélni a lánnyal, hogy legalább megértse, ha már megváltoztatni nem is tudja a történet folyását, a dolgok akkori állása szerint azonban erre vahjhmi kevés esélye volt. Egyszer mégis, meg nem mondható már melyik nyáron esett, de megesett a csoda és tudtak végre beszélni. Béla bácsi kiment valamiért az utcára. Egy könyv, amit egy kisfiú vitt a hóna alatt, pont az ablak előtt leesett, erre akarta Bála bácsi figyelmeztetni a legénykét, ezért szaladt ki nagy sebbel-lobbal az üzlet elé. Két óra volt, -Béla bácsiban nem tudatosodott minő időt hordoz éppen a fenn kevélyen járó nap, és egyenesen szembe találkozott a lánnyal. Szemhunyásnyi időre döbbenten álltak meg a sarkukon. A lány talált előbb magára. Bála bácsira nézett, és vidám hangon megszólította: -Szervusz Béla! Hogy vagy, minden rendben van? -s azzal két oldalról jó alaposan megcsókolta a derék könyvtárost. Asztán...asztán, mi is volt asztán, hát váltottak asztán néhány szót. Béla megkérdezte a lányt: -És veled mi van? És a lány felelt: -Semmi, az ég egy adta világon. Minden OK. Így beszélgettek néhány percen keresztül, nem túl illemedetlenül hosszú ideig, majd a lány elbúcsúzott. -Szervusz Béla, mennem kell most. Jó volt találkozni veled. Újra csak megcsókulta a könyvtárost jobbról is meg balról is és ez a két csők se volt kevésbé alapos, mint az előző kettő. Asztán elment lenge nyári ruhában, ledér bájt és szabadosságot árasztva minden könnyű lépésével. A találkozást és a beszélgetést nem lehetett könnyen megemészteni. Béla bácsi nem volt buta ember, vannak nála sokkal okosabb emberek is, de még ezek a sokkal okosabb emberek se tudtak volna választ adni arra a kérdésre, miért csókúlta meg a vöröshajú lány Bélát azon a nyáron, és miért beszélt vele vidám, barátságos, mi sem történt barétom hangon, ha az előző nyáron aszt írta neki: "rohadt alak vagy, tönkre tettél, nem akarlak látni többet". Mi változott? "Mi változott?" -írta Béla (akit egyébként, mint tudjuk, Tamásnak hívtak) sms-ben a vöröshajú lánynak. Választ nem kapott, írt hát egy másik sms-t és abban is megkérdezte, változott-e valami? A kétoldali alapos csók és a vidám, gondtalan cseverészés nem-e azt jelenti-e, hogy a lány ő iránta érzett negatív hajlandósága netán pozitívba kezdene átcsapni? (Béla bácsi művelt könyvtáros volt, tudta, hogy a "nem-e" kitétel katasztrofálisan magyartalan, mégis eszt alkalmazta, mert tapasztalatai arra utaltak, hogy az egyszerű népies beszéd sokszor jobban elhatol a szívekhez.) A második sms-re sem érkezett válasz, sőt a harmadikra se. Ekkor Béla bácsi vakmerő lépésre szánta el magát. Az egyik nap, péntek volt ez a nap, de nem 13-a, Béla elrejtőzött a sarok mögött 2 előtt 10 perccel és ott várta a lányt. Csiga-lassúsággal teldegélt a várakozás ideje, de elketyegett végre az utolsó perc is. A nagymutató rákkattant a 12-es számra. Béla bácsi kikandikált a sarok mögül. A lány ekkor érkezett az ablak elé és benézett. Béla ekkor, mint Damjanich Szolnokot, lesből megrohanta. -Szervusz, -mondta Béla. Szervusz, -mondta a lány és csodálkozott. -Hát te?! Béla bácsi ekkor kicsit kertelve, Ádámtól-Évától elindulva megkérdezte, amit akart: mire fel a csók és a nagy barátkozás? -Az emberiség nagy családjához tartozunk mind a ketten, -válaszolt a lány rövid gondolkodás után. -Szeretnünk kell egymást felebaráti szeretettel. Nem szabad haragudnunk egymásra. Én nem haragszom rád, de a véleményemet fenntartom. -Ha jó értem, most is azt mondod tehát, amit a régi sms-ben írtál, hogy egy rohadt szemét alak vagyok, és látni sem akarsz többet? -kérdezte kétségbeesés szülte bátorsággal Béla. -Igen azt. Nem tudok többet hozzátenni. Jött a troli, kereke lisztszerűen finom nyári port vert fel, majd elment, bekanyarodott a sarkon. Jani, a nősténymacska az ablakpárkányon ült és a talpát nyalta. Hogy került oda? Janinak nem volt szabad kijönnie a pultos részhez, még kevésbé volt szabad felülnie az ablakpárkányra, de hát a macskák (az ördög és a nők) ritkán tartják be a szabályokat. -Úgy értsem tehát, hogy te úgy érted, összepuszilkodunk és vidám beszélgetéseket folytatunk, ha véletlenül összetalálkozunk, s tesszük mindezt csak azért, mert az emberiség nagy családjához tartozunk, és emígyen a felebaráti szeretet jegyében szeretnünk kell egymást? -Nem tudok többet mondani, -szólt a lány. Jött a következő troli, fura volt, hogy ilyen gyorsan máris követi a másikat. Jani még mindig a talpát nyalta, ez is fura volt. Mármint az, hogy, hogy Ica nem veszi észre, s nem kergeti vissza a raktárba. -Én ilyen ismeretséget nem akarok, -mondta Béla bácsi elhatározva magát hirtelen a vöröshajú lánynak. -Nem fogsz többet látni, még ma felmondok a könyvtárban. És, ha az utcán véletlenül összetalálkozunk, elfordítom a fejem. A lány komoly volt, hangja is visszafogottan csengett. -Ez a te döntésed Béla. -Én elfogadom a te döntésed. Nem lenne poénos, ha most újra azt írnám: ennyi a történet, nem sok tudom. De nem tudok mást írni, muszáj megismételnem akar poénos, akar nem: Ennyi a történet nem sok, tudom. A tanulság? A tanulság úgy gondolom nem változott az első Béla bácsi-történetben levont tanulsághoz képest, tudják, amit a tévedés jogát fenntartva a macskákkal, a nőkel és az ördöggel kapcsolatosan közösen, Önök, mint olvasók és Én, mint a történet kiagyalója hűvös aggyal összehoztunk. (Ja. Tudják min rötyögök magamban? Hát azon, hogy mi lenne, ha a Béla bácsi történetét most úgy mondaná el valaki, mint ha az a középkorban játszódott volna le, Béla bácsi mondjuk templomos lovag lett volna, mondjuk egy igazi Tankréd, a vöröshajú lány pedig nemes, nemzetes várkisasszony. Vajon akkor így reagált volna Béla? Ilyen bumfordi módon?) Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
gleam bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz csiszkovics alkotást töltött fel Tükör címmel a várólistára Madár alkotást töltött fel Két szó címmel a várólistára sailor alkotást töltött fel a közös vágyak találkoznak címmel a várólistára Kankalin bejegyzést írt a(z) Mesélj nekem című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Mesélj nekem című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Havazás címmel a várólistára szilkati bejegyzést írt a(z) A tisztaszoba hűvösében című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Talán egy fának... című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Talán egy fának... című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Talán egy fának... című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Talán egy fának... című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Őszi bogarak című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mesélj nekem című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |