Az első szerelmet feledni nem lehet.
Emléke oly örök, nem ismer éveket.
Igaz hogy nem törvény, de van oly szigorú,
Hogy aki csalódik, az mindig szomorú.

Szomorúan tölti el fájó napjait,
S tagadja, hogy nemrég szeretett valakit.
De mikor rágondol, kit akar feledni,
Rádöbben, titokban még mindig szereti.

Inkább a sírást, szenvedést választja,
Csak első szerelmét ő meg ne bánthassa.
Gyűlölni akarja, s ereje nincs hozzá,
Szereti, gyűlölni hiába akarná.

Már csak az emlék él és nem a gyűlölet,
Most újra szeretné, de tudja nem lehet.
Még egy fájó könnycsepp mindent felidézhet,
De hiába, ő már vissza sose térhet.

Talán jön egy másik, egy szebb, új szerelem,
Enyhíteni fog majd a fájó sebeken.
Ez majd talán jobb lesz, igazabb, boldogabb,
De az első emléke örökre megmarad!