HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 17 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51309 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2009-09-03
Orpheus vagy a nemvárt szerencseOrpheus vagy a nemvárt szerencse Orpheus felesége, Eurydiké egy folyó partján játszadozott az erdei istennőkkel, nagyon fiatal lehetett még, talán csak 8-10 éves, mert később a lányok már nem játszadoznak, egészen más elfoglaltságot találnak maguknak. Valami efféle járhatott Aristaios fejében is, amikor a játszadozó kislányokat látta, és eldöntötte, hogy az egyiküket, Eurydikét beviszi a bokrok közé. Eurydiké megértette, hogy mit akar az ifjú pásztoristen, és rémülten menekült a magas fűben. Nem vette észre a lappangó mérges kígyót, a kígyó megmarta, Eurydiké meghalt. Monteverdi azt mondja, Orpheus megsiratta a játszadozó gyermek-feleséget, addig könyörgött az isteneknek, amíg megengedték, hogy Eurydiké visszatérjen a felvilágba. Offenbach úgy tudja, egyáltalán nem rendítette meg a haláleset, és csak a közvélemény nyomásának engedett, amikor lantot ragadva könyörgött Eurydiké életéért. Monteverdi szerint az ének és a lantszó meglágyították Persephoné szívét, Offenbach gúnyosan megjegyzi, már nem bírta tovább hallgatni Orpheus siralmait; beleegyezett abba, hogy Eurydiké visszatérjen, csak egyetlen feltétele volt, egy egészen kis feltétel: Orpheus megy elől, és nem tekint hátra, ameddig vissza nem értek a felvilágba. Az alvilág urai nem szívesen engedik el a zsákmányukat; Persephoné talán azt gondolta, ezt a feltételt úgysem lehet teljesíteni, talán valami egészen mást gondolt; sűrű fátylat adott Eurydikéra, Orpheus akkor sem látott volna belőle semmit, ha véletlenül hátrapillant. De ez alkalommal Orpheus nagyon állhatatos volt, hiába táncolták körül a boldog lelkek. Nem nézte meg az olyan helyi nevezetességeket sem, mint az oroszlánokkal teli folyó, az emberfej gyökerű fa vagy a beszélő gránitszikla; kitartóan menetelt a hosszú úton a felvilág felé, és közben mindegyre a lantján játszott, főleg azért, hogy ne hallja Eurydiké könyörgését. Eurydiké előbb csak halkan esdekelt, nézzen rá egy pillanatra, miféle szerelem az, hogy rá sem néz a feleségére, hetek óta nem látták egymást, és most nem kap tőle még egy pillantást sem. Az istenek egymásnak szánták őket, ezt az üzenetet hozta Eros vagy Ámor, valamelyik a kettő közül. Az istenek azt akarják, hogy együtt éljenek a felvilágban, Persephonét pedig nem kell komolyan venni, nagyon jól tudjuk, hogy miért lett az alvilág istennője. Elrabolta őt Hades vagy Pluto; senki sem jött érte a felvilágból, a barátai nem törődtek vele, nem hiányzott senkinek, csak a mamájának. A mamája követelte vissza a föld alól, de akkor már késő volt, Persephoné megette a gránátalma magját, azt állította, hogy a gránátalma egyetlen magjától esett teherbe, és a mamája még el is hitte a mesét. Orpheust nem érdekelte az alvilági pletyka. Apollón és Kalliopé múzsa fia vagyok, gondolta büszkém, nekem az a dolgom, hogy zenéljek, és zenélek is, amíg egészen fel nem érünk, vagy még azután is, ez teljesen attól függ, hogy sikerül-e meghosszabbítani a lemezgyárnál a szerződésemet. Eurydiké már nagyon dühös volt, fölemelte a hangját. Hiába beszélek neked? Minek jöttél utánam, ha ennyire nem vagyok fontos? Nagyon jól éreztem magam odalent, nagyon jó a társaság, nagyon szeretek az asphodelos réteken bolyongani; egy szem mérges kígyó sincs a magas fű közt, csakis és kizárólag asphodelos. De Orpheust az alvilági flóra és fauna sem érdekelte, sőt meggyorsította a lépteit, mert valahol, nem is olyan messze, már látott egy kis fényt derengeni, ott van a felvilág. Vedd tudomásul, hogy azonnal visszamegyek, rikácsolta Eurydiké. Orpheus nem válaszolt, csak gondolatban megvonta a vállát. Tőlem akár vissza is mehetsz, én megtettem, amit az istenek elvártak tőlem. Megszelídítettem a Cerberus kutyát, megvesztegettem Kháron révészt, megígértem a fúriáknak, hogy fellépek velük a Wembley Stadionban, kihoztalak az alvilágból, ha te vissza akarsz menni, innentől kezdve a te problémád. Persze hogy Eurydiké nem ment vissza, szerencsésen megérkeztek a felvilágra, ott volt az összes riporter, paparazzo meg minden, a rajongók visítottak, mackókat és intim ruhadarabokat dobáltak Orpheus lábai elé. Végre megfordult a nagy sztár, és a kamerák kereszttüzében kibontotta Eurydikét a sűrű fátylak közül. Eurydiké boldogan mosolygott, mint mindig, amikor fényképezték. Leffedt ajkai közül összesen egy odvas fog villant elő... Ragyás képét ráncok barázdálták, orra az álláig lógott, csipás szemei hunyorogtak a szokatlan világosságban. Ez nem Eurydiké, ez egy rút boszorkány, ez maga Erichto Thessáliából, ez La Kyteler vagy Samwell anyó, az ördög nagyanyja személyesen. Ezt a vénséget varrta a nyakamba Persephoné, hát ezért kellett a sűrű fátyol, ezért nem volt szabad hátranéznem? Ez nem gilt, ez nem fair, ez szerződésszegés! Vissza az egészet, kezdjük előlről onnan, hogy Eurydikét megmarta a kígyó, a Monteverdi-variációt akarom, a Gluck-variációt, mert jobb elveszteni egy szépséget, mint megnyerni ezt a bányarémet. Persephoné azonban jól szórakozott az alvilágban, és gyorsan megette a gránátalma többi magját. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Pecás alkotást töltött fel Az Álomtündér mesél - mese címmel a várólistára Tóni alkotást töltött fel W. Busch: Wenn alles sitzen bliebe / Ha meg maradna minden címmel Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz Alkonyi felhő alkotást töltött fel Mazsolásszőke napsugár címmel a várólistára aLéb bejegyzést írt a(z) Szakaszjegy négy megállóra című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lidérces című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csodabogár című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lenn és fenn című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nemzeti ünnep címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |