HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48400

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: jerrynostroFeltöltés dátuma: 2009-09-03

Így megy ez 2.




Az újabb találkozás



Másnap, pontosan délután négy órakor, Kaczor András gitárral a kezében várt Szilviára a megbeszélt helyen.
Valami fölötte különös, vegyes érzés uralkodott el egész testében.
Ez arra hasonlított, amikor valaki egy nagyon hosszú, legyőzhetetlennek hitt görcstől szabadult meg, és ennek következtében egy teljesen új szakasz kezdődött meg az életében.
Egyértelmű változás állt be, de hogy ez jót, esetleg határozottan rosszat jelent, még senki sem tudhatta előre.
Mindenesetre már a tegnapi búcsúval kezdetét vette és folytatódott akkor, amikor Szilviát újfent közeledni látta a margitszigeti pad felé.
Sokkal szebbnek látta a lányt, mint az előző nap. Ezúttal alaposan megfigyelte arányos, középmagas termetét, kimondottan csinos, nőies alakját, makulátlanul sima arcát, aranyszőke haját, és csillogó, zöld szemét.
Sőt egy pillanat erejéig vonzóbbnak találta, mint Deák Sárát. E gondolatot persze azon nyomban el is hessegette magától, hiszen hogy is lehetne egy ilyen Szilvia féle átlagos lány Deák Sáránál, a múzsánál, az istennőnél csodálatosabb!
Mégis olyasvalamit kezdett e lány iránt érezni, amit a zöldfülű, tapasztalatlan tizenévesek szerelemnek, a tapasztaltabb, idősebb emberek belehabarodásnak neveznek.
Tehát egyértelműen kijelenthetjük: Kaczor András belezúgott Szilviába.
És Szilvia Kaczor Andrásba?
Biztosíthatom a kedves olvasót, hogy a történet folyamán ez mindenki számára maradéktalanul ki fog derülni.
Egyelőre azonban maradjunk annyiban, hogy Szilvia meglehetősen zaklatottan érkezett a találkozóra.
Amint egyre közelebb ért a padhoz, kezével hirtelen mind gondosabb takargatni kezdte az arcát, mintha ott valamilyen súlyos sérülés, esetleg fizikai bántalmzás nyoma éktelenkedne. Valójában szó sem volt erről. Szilvia előtt ugyanis egyetlen szándék lebegett: Kaczor Andrást minél jobban megtéveszteni, a naiv fiú pedig már az első perctől fogva hagyta magát átverni.
Ahogy helyet foglalt a padon, mindössze ennyit szólt Andráshoz:
- Az a szemét!
- Kicsoda? Csak nem én?
- Ugyan már! Hogy mondhatsz ilyet? Hiszen te maga vagy a földreszállt angyal! Az az undorító Feri! Róla beszélek.
- Mégis mi történt köztetek?
- Megütött az a nyomorult! Volt mersze megütni egy szerencsétlen, védtelen nőt!
- Hát ez aljas pofátlanság.
- Az. Ráadásul kelepcébe csalt az átkozott. Azért hívott, mert állítólag sürgős, halaszthatatlan ügyben akart beszélni velem. Erre se szó, se beszéd, ütlegelni kezdett, mint valami idegbeteg állat! Szakítottam vele. Vége. Ennyi volt.
- Sajnálom Szilvi. Segíthetek neked valamiben?
- Gitározz légy szíves! Semmi mást ne csinálj! Csak játssz nekem valami vidám, gyengéd, lélekemelő melódiát! Hadd enyhüljön meg bennem ez a mérhetetlen, gyilkos fájdalom!
Andrásnak nem is kellett több, azon nyomban elkezdte pengetni a gitárján a leggyönyörűbb dallamot, amit csak ismert.
A lány egy darabig szájtátva figyelte e tizenhat éves srác félreérthetelen zenei tehetségét, mennyire könnyedén, magabiztosan, a legabróbb hiba nélkül játszik a hangszeren.
Bezzeg az ő Ferije! Hatalmas izmokkal rendelkezik ugyan, ám az ilyen érzéki dolgokhoz az ő tehetsége a nullával egyenlő.
- Ó, az én kis művészem!- sóhajtotta már szinte szenvedélyesen. Már nem fáj semmi sem. Odasimulhatnék egy kicsit a válladhoz?- kérdezte akaratos, majdnem rámenős hangon a fiútól.
Persze, hogyne- válaszolta az gyengéd, engedékeny stílusban, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
A leány rögtön oda bújt hozzá, s míg András egyik kezével továbbra is a szívmelengető dallamot játszotta, a másik kezével észrevétlenül simogatni kezdte Szilvia haját, aki mint egy kiscica, úgy dorombolt barátunknak, nehogy véletlenül úgy döntsön a srác, hogy abbahagyja az érzelmes, andalító gitárjatékot.
Kicsivel később András már aprócska csókokat is nyomott Szilvia selymes, szőke hajára.
A lány mindezt ellenkezés nélkül tűrte el neki, sőt szemmel láthatóan még élvezte is a helyzetet!
Így került hősünk életében először igazán bensőséges kapcsolatba egy nővel. Mégha ez a hölgy egy vele egykorú kamaszlány is, az öröme és a megkönnyebülése mégis leírhatatlan volt.
Eddig még a szüleit és a tulajdon testvéreit sem engedte magához sohasem közel.
S most egyszerre mennyi mindent megenged Szilviával szemben!
A vak fiúnak a leghalványabb tudomása sem volt arról, hogy e leányzó, akár egy engedelmes kutyával, úgy játszik vele, és ha netán meg találná unni a játékot, azonnal eldobja magától.
Az egész Feri ügy egy ravaszul kitalált, önző érdekek által vezérelt hazugsághistória volt.
Egyszer csak azon kapták magukat mind a ketten, hogy hevesen csókolóznak egymással. András végleg befejeze virtuóz gitármutatványát, hangszerét egy időre félretette, hogy teljesen átadhassa magát az édes élvezetnek.
Majd kiugrott a szíve a helyéről, ahogy a lány hazug, ám mézédes ajkát csókolta. Nem sok hiányzott, hogy felfalja Szilviát gyönyörűségében.
Ugyan, hol van már Deák Sára, kiért annyi hónapon át reménytelenül epekedett? Hiszen új kedvese mindenben pótolja őt, a boldogsága pedig már nem lehetne ennél hatalmasabb!
Néhány perc múlva aztán belecsapott a bűn és a felelősség rideg, éber tudata.
- Ne haragudj- szólt András- ezt nem kellett volna megtennem. Nem szabad.
- Nem számít. Olyan jól esett! Csináld még!
És a fiú ha lehet, még szenvedélyesebben csókolta biztatója száját, a leány pedig legalább ugyanakkora szenvedéllyel viszonozta a csókot.
Hát igen, nagy úr a szenvedéy, még akkor is, ha adott esetben szerelemről még a legnagyobb jóindulattal sem beszélhetünk.
A rohamot végül Szilvia tárgyilagos hangja szakította meg:
- Mondd, ugye nincs barátnőd?
- Nincs.
- Jól van. Megnyugodtam. Akkor mégsem követtünk el jóvátehetelen bűnt. Már nekem sincs ott a Feri. Volna egy javaslatom. Mit szólnál hozzá, ha mi mától kezdve egy pár volnánk? Te vagy a legkedvesebb ember a földön, akit valaha megismerhettem. Minket az Isten is egymásnak teremtett! Ferit meg egyszer és mindenkorra kitörlöm az emlékezemből. Egy goromba, brutális barom, semmi több. Veled viszont olyan jól el lehet beszélgetni mindenről, ráadásul mindketten imádjuk a rockzenét, és a romantikát sem vetjük meg, tehát kifejezetten hasonlóak vagyunk! Elfogadod a javaslatomat?
- Elfogadom Szilvia, és hihetetlenül boldog vagyok.
- Én is. A mai naptól kezdve a tiéd vagyok, kedves András.
András ekkor még valóban boldognak képzelte magát, a bűntudat legparányibb szikrája is kiégett lelkében, és meg sem fordult a fejében, mit tett Deák Sárával, akinek, mégha csak gondolatban is, örök hűséget fogadott.
Hát ennyit a hűségről!


folyt köv.
-





2009. augusztus

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
jerrynostro
Regisztrált:
2009-01-22
Összes értékelés:
1744
Időpont: 2009-09-16 11:21:58

Kedves Noémi!

Ez is a mű mondanivalójához tartozik: itt se a fiú, se a lány nem hűséges, és talán nem árulok el nagy titkot, hogy a végén mindketten bukni fognak.
De ezt majd a történet végén.
Köszönöm szépen a hozzászólást és az osztályzatot.

Üdv.:Tamás
Alkotó
Nagy Noémi
Regisztrált:
2008-06-11
Összes értékelés:
1166
Időpont: 2009-09-15 19:22:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A hűség az erény!
Szenior tag
jerrynostro
Regisztrált:
2009-01-22
Összes értékelés:
1744
Időpont: 2009-09-04 09:23:39

vagyis üdv.:Tamás
Bocsi
Szenior tag
jerrynostro
Regisztrált:
2009-01-22
Összes értékelés:
1744
Időpont: 2009-09-04 09:23:20

Kedves fátyolfelhő!


Nem véletlenül írtam, hogy vak fiú, természetesen a szemével lát, azt viszont nem látja, hogy Szilvia kihasználja. Vagyis érzelmileg vak és fogalma sincs, mit akar.
Remélem így már érthető.

Üdv.: fátyolfelhő


Alkotó
Regisztrált:
2009-08-27
Összes értékelés:
418
Időpont: 2009-09-03 12:43:04

Kedves Tamás!
A történeted folytatása is nagyon jó, csak ellentmondás van benne, eddig látott a fiú, most meg azt írtad a "vak fiú"...Eltévesztetted?
Üdv: fátyolfelhő

Legutóbb történt

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Miért írok megtörtént eseményeket? című alkotáshoz

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy Sztár Áruház című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Szeressél szeretni életet! címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Három lány 12. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Cseppjein a múltnak című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Feleki Sándor: Május / Mai címmel

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)