HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49056

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Michael JackobFeltöltés dátuma: 2009-09-03

Magányos dallamok

Lenyugvóban már a nap, bíborszínben áztatja az eget. Hűvös szél kavarog, felkorbácsolja a tenger hullámait, s azok ádáz küzdelmet vívnak a parti sziklák acélos hadával. Egy kiugró párkányon öreg hölgy ül kopott zongorájánál. Nincs más, csak a tenger, egy világítótorony és magányos hangszere a sziklán. Ráncos, megfakult ujjait lassan rácsúsztatja a billentyűkre, majd mélabútól álmosan játszani kezd. Tekintete a távolba réved, elmúlt szeleket vár vissza, melyek hitvesét egykor messzire sodorták. Élénk kék szeme ma is úgy lesi a horizontot, mintha kedvese csak tegnap intett volna viszontlátást. Hiányérzete mit sem veszített gigászi erejéből. A zöld-lobogós hajó felbukkanását várja, ami már lassan ötven éve hagyta el e partokat...
A szél megélénkül, belekap az öreg hölgy hosszú, ősz hajába, s a bágyadt dallamokkal száll tova. Messze repül, hírül viszi az özvegy fájdalmát, s óhaját. Tajtékzó hullámokon lovagol, átsiklik a tenger felett, majd végleg elnémul a víz morajában. E kín hallatán megvadul az óceán, őrjöngeni kezd, megzabolázhatatlanná válik, s az asszony, hogy ezt látja, maga is dühösebben kezd játszani. A két dallam találkozik, a tenger robajáé és a hangszeré, s együtt emelkednek az égig, ahol a nap fáradt sugaraiban lejtenek táncot. Meghajlik a vén világítótorony is, enyhén ringani kezd. Ha tehetné, királynőjét, magát a Napot kérné táncra, melynek fénye és pompája mellett az övé elenyészik A hűvös, esti levegőt átjárják a magánytól terhes dallamok, s egy sirály ereszkedik alá a felhőfoszlányokból. Üveges tekintete a billentyűket fürkészi, az élet kegyetlen hozzá, apránként fosztja meg szárnyaló életétől. Az öreg hölgy futó pillantást vet rá, majd tovább játszik, egyre vadabbul, ahogy a tenger is egyre gátlástalanabbá válik. Az eddigi szolid zene átcsap fékevesztett tivornyába, a párkány megremeg, félő leomlik, s véget vet a bálnak. A part menti magas szirtek olyannyira felerősítik a dőzsölő hangokat, hogy azok áttörik az égboltot, s távoli, fényes csillagok felé indulnak.
A tenger vize fortyogva felüvölt, az orgiától megrészegülten gőzölög. Egy férfi emelkedik ki a zavaros habokból, ki maga is ősz hajú már. Barna szeme csillogva tekint a zongoristára, majd lassan feléje száll. Az asszony, kinek ujjai nyomán tán most tobzódnak a legvadabb melódiák, felfigyel rá, de továbbra sem hagyja abba őrült játékát. Az idős férfi már egészen közel jár, tisztán hallja a hangok ádáz zsibongását.
A nap utolsó sugarait lövelli az égre, sajnálja, hogy oly hamar kell itt hagynia a mulató társaságot. De nem tétovázhat, még az ő kedvükért sem.
Az öregúr a zongora mellé áll, kezét táncra kérőn emeli a hölgy felé, ki könnyes szemmel fogadja párját. Feláll hangszerétől, keze lágyan simul a másikéba. A zongora pedig mintha önálló életre kelne, a természettel karöltve tovább ontja a vágyakkal telt muzsikát. Ám lassan megszelídül, s már csak andalító dallamokat enged szárnyra. A tenger moraja is elcsendesül, a tomboló hullámok feszes víztükörré csitulnak. Az ősz pár keringőre kél, s így emelkednek fel a szirtről, nem emészti őket immár a múlt, sem a jelen, még kevésbé a jövő. Csendesen a víztükörre ereszkednek, s e csillogó parketten járják tovább a táncot. A szél őrjöngő vonásait, puha, bársonyos szellők váltják fel. A világítótorony, bár irigyen, mégis csodálattal nézi a párost, s tudja, sosem felejti el ezt a napot. Azt kívánja, bár ember lehetne, s meghalhatna velük, akkor érhetne méltón véget a varázs. A hangszer ráérősen csendesebb zenére vált, s a pár lassan ereszkedni kezd. Fáradt arcukon már megnyugvás és béke honol, így tűnnek el a hűvösen hömpölygő vízben. A nap is e pillanatban bukik végleg alá, s átadja helyét a fagyos sötétségnek. A dallamok immár örökre elhallgatnak, nem versengnek többé a természet ritmusával. Előtűnik a Hold, s ezüstös fénye megvilágítja az egyedül hagyott, magányos zongorát...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Olvasó
Regisztrált:
2010-09-11
Összes értékelés:
10
Időpont: 2010-09-18 19:04:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
"...Azt kívánja, bár ember lehetne, s meghalhatna velük,..."én meghaltam,
Egy fénysugarat ígérsz,ahol a sötétséget féljük.
Köszönöm neked ezt a páratlan élményt,amit írásoddal szereztél.
Alkotó
Regisztrált:
2008-04-11
Összes értékelés:
35
Időpont: 2009-11-27 22:02:18

Kedves Arthemis!

Köszönöm a kedves szavakat! Igyekszem majd még hasonlókkal megörvendeztetni az ittenieket, amint lehetőség nyílik rá.

Üdvözlettel: Michael
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-11 00:28:43

Élete végéig reménytelenül várta az asszony a férjét...a múlhatatlan, örök szeretet, szerelem emlékműve lehetne a novellád.
Alkotó
Regisztrált:
2008-04-11
Összes értékelés:
35
Időpont: 2009-09-13 22:30:57

Kedves Poppy!

Forgatókönyvvel eddig még nem próbálkoztam, bár igyekszem minél szélesebb körben kipróbálni magamat az írás terén. Ebben a műfajban ez az első darab, ami a kezem nyomán látott "napvilágot". :)
Talán azért sikerült ennyire képszerűen leírnom a történetet, mert én magam minden apró részletét láttam írás közben.
Köszönöm, hogy nálam jártál!

Üdv. Michael
Szenior tag
Poppy
Regisztrált:
2007-02-10
Összes értékelés:
1659
Időpont: 2009-09-12 21:59:47

Nagyon plasztikus és részletgazdag, és szép is, nekem kicsit túl szép, túl romantikus, de ez egyéni ízlés dolga. Forgatókönyveket nem írsz? Mert nagyon képszerű, szinte láttam az egész jelenetet.
Üdv,
Poppy
Alkotó
Regisztrált:
2008-04-11
Összes értékelés:
35
Időpont: 2009-09-05 21:23:30

Szia artur!

Szép is lenne az a halál, ahol az elhunyt szeretteink jönnének értünk, hogy jobblétre kísérjenek...
Amúgy köszönöm, hogy elolvastad! Úgy tűnik, ezt sem sikerült hibátlanul megírnom, de nem sokon múlott... :-) Majd legközelebb! ;)

Off: Nyomon lehet majd követni a társulatotok munkásságát valamilyen formában anélkül, hogy élőben megnézném az előadásaitokat? :) Pl. Blogon vagy egy erre a célra létrehozott weboldalon?

Üdv. Michael
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-09-05 19:42:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Szia Májki!
" ... a párkány megremeg, félő leomlik, s véget vet a bálnak ... "
A "félő" szó után vesszőt tegyél, mert úgy helyes.
" ... A tenger vize fortyogva felüvölt, az orgiától megrészegülten gőzölög ... "
Az "orgiától" szó előtt felesleges a névelő, mert így szerintem, megkeveri a jelentését annak a résznek.
Egyébként nagyon jó a novellád. Tudod, az jutott az eszembe róla, lehet, hogy amikor életünk végére érünk, nem is a halál jön el értünk, hanem valaki, akit nagyon szerettünk. Aki korábban elment, mint mi. Gratulálok!
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2008-04-11
Összes értékelés:
35
Időpont: 2009-09-04 16:00:14

Kedves Selanne!

Köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted is! Úgy látom, tőled sem áll távol a zene... ;)

Üdvözlettel: Michael
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2009-09-04 15:53:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Mint egy zenedarab!Lassú melankólikus zenéből felpörög szinte fülsiketíően tombol, majd pianóra vált, és elhalkul.A természet maga a valós élet!Gratulálok !
Üdv:Selanne

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kis lak címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Születésnap az erdőben című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Madárcsontú öregasszony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/A tragédia című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Belső nyugalom című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Kutyából nem lesz... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Este Pesten címmel

Magdus Melinda alkotást töltött fel Holdfény szonáta címmel a várólistára

Balog Marianna alkotást töltött fel Lehet még... címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Boldognak lenni... című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Ősz van címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Üzenet (őszre, virágra, szívre) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) szégyen című alkotáshoz

Habib alkotást töltött fel MegtÉRTEM címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)