HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48420

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: matyiFeltöltés dátuma: 2009-09-05

Végül

Végül



Hát, elmentél.
Majdnem azt mondtam, hogy végre, de erre még nem vagyok képes.
Neked talán megkönnyebbülés, nekem, ....... nagyon nehéz. Bármennyire sokat szenvedtem melletted, - még folytatnám.
Mert szerettelek.
Szerettelek, mikor elviseltem annak a sok nőnek a lekezelő pillantását, akik megfordultak az ágyadban. Büszkék voltak a hódításukra, mert nem tudták, hogy milyen könnyű dolguk volt. Az asszonykereső tüzet nem ők szították, az mindig benned égett. Az ő szemükben te a csúcs voltál, én csak a feleség. Ők a vad szeretőt ismerték benned, de előttem megmutattad a sikerre éhes kisfiút, a játékos, gyengéd társat, a mindent elnéző apát. Én láttalak, és szerettelek.
Szerettelek akkor is, amikor a betegség megtámadta az agyadat. Nem voltak többé sziporkázó ötletek, de a néha felvillanó fényben még önmagad voltál. Újra nem érdekeltek a pillantások, melyek már szánakozóak voltak. Azt hittem, most már csak az enyém leszel. Nem így történt. Bezárkóztál valahová, a múltba, a sötétbe, és ennek a múltnak én nem voltam részese. A jelen szikráiból meg nem érzékeltél semmit. Csak ültél a fotelban, és viaskodtál a semmivel, ami egyre jobban uralta az agyadat.
Hát, elmentél. Az utolsó pillanatban még visszatért a fény, megismertél, megsimogattad a kezem. Megbocsátottad, hogy szerettelek.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2009-09-09 10:21:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
És ez talán tömörebb és megrázóbb, mint a többi egypercesed. Pedig azok se semmik. Ez egy rövid gondolatsor. Valkinek a gondolatsora. Akárkié, egy átlagemberé. Neki nem kell tudnia szépen, stílusosan fogalmazni. Ő beszélhet a saját szavaival, pongyolán, ahogy eszébe jut. Ha pl a házmesternénk szájába adok egy önvallomást, nem fogom úgy fogalmazni, mintha a házmesterné lenne Eco. Nekem igazából problémáim inkább magával a műfajjal vannak. Felvillant valamit az egyperces, egy hangulatot egy érzést, egy gondolatot, egy tájat, egy helyzetet. De én, mint olvasó, akit megragadott pl. az a gondolat, többet szeretnék tudni...előzményt, utózmányt, kibontakozást. De jó azért az egyperces persze. És Te jól csinálod. Ezért is a szavazatom: 5 Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2009-09-06 20:21:44

Köszönöm mindkettőtök véleményét. Tudom, hogy a jó szándék, a segíteni akarás mondatta ki a véleményeteket, ami sokat jelent számomra. Köszönöm. - matyi
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-09-06 19:13:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
válasz antonius (2009-09-06 17:46:39) üzenetére
Én viszont szívesen vitatkozom, mert az előbbre visz. Nem veszekedésre gondolok, mert az más. :-) Tudom, és látom, hogy ma már sokat változott az irodalom, a szabályok is. Az és-sel való mondatkezdést használom, mert azzal elérhetem, hogy megfordítom az előző mondat jelentését. Itt csak a saját véleményemet fogalmaztam meg. Mi sem természetesebb, ha nem mindenki ért ezzel egyet. Ildikó írásait mindig szívesen olvasom, mert nem lehet benne csalódni. Fantasztikus félpercesei vannak.
:-)
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-09-06 17:46:39

Nem szívesen vitatkozom Artúrral, mert kedvelem is, tisztelem is. Mégis úgy gondolom, hogy a "hát"-tal kapcsolatban tett megjegyzése ingatag talajon áll. Számtalan példa van a "hát"-tal és az "és"-sel való mondatkezdésre az irodalmunkban. Az előbb olvasgattam Fűzfa Balázs egyetemi tanár (irodalom) blogjait. Az egyiket így kezdi: "Hát sikerült. Gratulálunk nagyon! Mostanában nagyobb dicsőség aligha érte városunkat," (Pusztai János Prima Primissima-díjas kollégájának sikeréről írt.)
Néha szigorúbbak vagyunk egymáshoz, mint az irodalmunk nagyjaihoz, vagy éppen azokhoz, akik azt tanítják. Ez persze nem baj. Csak érdekes.
Mint mindig, most is tetszett az írásod.
Gratulálok. a.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-09-06 11:27:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
válasz matyi (2009-09-06 07:07:44) üzenetére
Értem én, hogy miért kezdted "háttal":-))), csak én elolvastam anélkül is, és ugyanolyan jó volt, mély volt a mondanivaló. Ez csak egy apróság, de ideírtam, mert ez a véleményem. További jó alkotást kívánok!
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2009-09-06 07:07:44

Igen, tudom, hogy "hát"-tal nem kezdünk mondatot. Ezzel én egy tétova, még nem összeszedett gondolatsort próbáltam leírni. Azt az állapotot, amikor átélünk valamit, de még nem tudjuk felfogni ésszel, amire számítottunk, de amikor el kell viselni, úgy érezzük, hogy még mindig nem állunk készen. Hát, ezt próbáltam elmondani. Köszönöm a kritikát. -matyi
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-09-05 18:56:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Szia!
Azt hiszem, az ilyen típusú szeretetre csak a nők képesek. Mi férfiak ezért nem fogunk benneteket sohasem teljes mértékben megérteni. Rövidsége ellenére a szokásos sűrű mondanivalóval rendelkezik az írásod. Szavakkal ívelsz át roppant korokat, Két mondat összecsengésével fogalmazol meg éveket. Ebben nagyon jó vagy. Nekem személy szerint egyedül az nem tetszik most ebben az írásodban, hogy "hát"-tal indítod. És a végén is ott van egy mondat elején. Nekem "hát" nélkül is tökéletesen érthető volna. Gratulálok!
Üdv.

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A hívás című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ti régi lombok! címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Harmonika címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 14. címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Fagy, ha fog... címmel a várólistára

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Apokrif című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékeimen merengve címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)