Április elseje, bolondos nap.
Süt a nap, szél fúj, szép a tavasz.
Zümmög a bogár, virágra száll,
Fényben fürödvén, zöld a határ.

Szárcsa mély tavon úszik elénk,
Ragyogó kéken kacag az ég.
Víz tükrét fűzfa bámulja rég,
Zöld a ruhája, tetszik a kép.

Csalán alig hajt, oly zsenge még,
De jól vigyázz, mert csípése ég!
Fiss szél fodrozza a tónak vizét,
Benyúl az ember, s hűsíti kezét.

Hal-rajok úsznak víz tükre alatt,
Pikkelyen csillan a tavaszi nap.
Vízipók szalad a tó tetején,
Ragyog a fény boglárka kehelyén.

Április elseje, oly üde a lég,
Suhan a kerékpár, ragyog az ég.
Jöjjetek ti is, mert hajtani jó,
Minékünk énekel minden rigó.

Olyan szép a tavasz, ezt vártuk már,
Gurul a biciklink, szabadon száll.
Virágok nevetnek ránk szerte szét,
Ne menjünk még haza, maradjunk még!