HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 108

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49072

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2009-09-09

A Medvenyúzó

A Medvenyúzó

Élt egyszer egy nagyon fekete ember, de azt már senki nem tudta, hogy miből. Hétszámra csatangolt Kinnaurban vagy Lahaulban, a Himálaja előhegységeiben, egészen addig, amíg el nem fogott egy medvét. Akkor karikát fűzött az orrába, lement vele a sík vidékre, a népes városokba. Egy ideig a piactereken táncoltatta a medvéjét, és amikor elunta, megnyúzta elevenen. Az emberek nem tudták más nevét, mint Medvenyúzó, féltek tőle, mint a tűztől, de mégis a gyerekek féltek a legjobban, akiket mindig azzal riogattak, ha rosszak lesztek, elvisz a Medvenyúzó. Már pedig jó gyerek éppen annyi volt a Pandzsáb városaiban, ahány medve túlélte a nyúzást - vagyis egy sem.

De a Medvenyúzó nemcsak a véres látványossággal kedveskedett a Pandzsáb polgárainak. A megnyúzott medvét és a bőrét szépen ott hagyta a piactéren, maga pedig elillant, mint a kámfor. A szörnyű illatok és a ragadozó madarak egy-kettőre elkergették a piacozókat, az emberek nem akartak megmaradni azokban a városokban, ahol megfordult a Medvenyúzó, és követelték, hogy a király tegyen rendet.

A király visszaüzente, ő bizony nem fog medvevért söpörni, medveszőrt lapátolni; lakik a falu szélén éppen elég svapáka, takarítsanak a Medvenyúzó után. A polgárok persze azt szerették volna elérni, hogy a király küldje el a katonáit, fogják el a Medvenyúzót, vessék a legsötétebb tömlöcbe, vagy kössenek a nyakába egy alkalmas hurkot. A király azonban nem akarta megérteni a polgárok jámbor óhajtását; éppen hadat viselt a szomszéd királyság ellen, mert valami különös véletlen folytán kiürült a kincstár, és azt csak hadizsákmánnyal lehet feltölteni. A katonák is a rablott aranyba markoltak szívesebben, dehogy akarták Kinnaur vad völgyeiben, Lahaul havas hegyei között kergetni a Medvenyúzót. És még ha csak a medvékkel kellene szembeszállni, de a lahauliak nagy része buddhista, és mindenki tudja, hogy a buddhisták milyen alávaló gonosztevők; azt állítják, hogy a nagy Siva csak egy szolgaféle isten, és a szél meg a víz imádkoznak helyettük.

Ezért aztán, amikor a Medvenyúzó megjelent Rúpanagarban egy újabb termetes mackóval, a polgárok tudták, hogy a hatóságoktól kérni ugyan lehet a segítséget, ami majd megérkezik sohanapján, ezért összeszedték minden bátorságukat, és elmentek a varázslóhoz. A varrás-ló egy kis házban lakott a városon kívül, és a ház környéke tele volt titkos jelzésekkel, keresztbe tett karókkal, kék fonálra fűzött csókatollakkal, lefelé fordított, lyukas sajtárokkal; ezek mind arra figyelmeztettek, hogy eddig és ne tovább, tilos helyhez közeledtek, forduljatok vissza, amíg a fejetek a helyén van. Tudták, hogy a varas ló nem tréfál, ha rossz napja van, de nincs mit tenni, a Medvenyúzó még csak táncoltatja a medvéjét a piactéren, a medve még vígan brummog; és csak a váras ló ismeri azokat a mantrákat, amelyek elveszik a nyúzó erejét.

Jó napja volt a varrós lónak, fülig ért a szája. Mindössze fél órán át mesélte az élete történetét (amit mindenki ismert), már az apja is varázsolló volt, az anyja varázskanca; fiatal korában arab hadihajókon szolgált; egy tengeri ütközetben ellőtték az egyik lábát, falábat kapott helyette; a falláb belül üres, és abban mindenfélét el lehet rejteni, ki lehet szedni belőle mindenfélét, ha szükséges; a varázslovak nem tudják, mit vesztenek, ha nincs legalább egy farlábuk, és így tovább. A fiát is mágusnak neveli, még csak 9 éves, de máris nagyon ügyes, az egészen makacs démonokat is elkergeti.

A polgárok tudták, mi az illendőség, egy szekér zabot, egy szekér szénát hoztak a veres ló famíliának, a zabot egyenesen a jászlakba öntötték, és már szerettek volna a tárgyra térni, mi a gondjuk a Medvenyúzóval. A véres ló nyerített egyet, aztán megjegyezte: Pontosan tudom, hogy miért jöttetek, nem kell magyarázni, indulhatunk ebben a pillanatban.

Felültették a varázslovat a zabos szekérre, aztán hallgathatták a rúpanagari piactérig, hogy ő milyen nagy ember, aranyat csinál, démonokat bűvöl, halottakkal jósoltat. A hideg rázta a polgárokat, amikor sok került a jóslás részleteire, szerencsére már majdnem ott jártak a piactérnél, és a városló figyelmét lefoglalta a Medvenyúzó.

De még nem mehettek egyenesen a piactérre, a parázsló előbb minden utcát lezárt, ami a piactérre vezetett, amelyek egyikén meg lehetett szökni onnan; állítólag négyszarvú kecskék zárták el az utat, de a polgárok ebből semmit sem láttak; a garázsló ide-oda mutogatott, meglengette a karját egyszer-kétszer, és közben magyarázott: Vigyáznunk kell, mert ez a Medvenyúzó roppant ravasz.

A szegény polgárok még jobban vigyáztak volna, ha tudják, mire és hogyan, csak remélték, hogy a négyszarvú nem egy kisebb kecske, hanem nagy kecs, és rendesen elállja az utat.

De most már a piactéren voltak, ahol a bumfordi medve táncolt a két hátsó lábán. Sokkal nagyobb volt, mint a Medvenyúzó, aki még sose látszott ilyen kicsinek és soványnak. A varázslő csak nézelődött, és nem értette, hogy a polgárok miért vannak úgy begyulladva. Hiszen ez egy kis emberke, vézna, mint egy szabólegény, élcelődött a varázsparipa, és tényleg egészen apró lett a Medvenyúzó, incifinci vagy nyüzüge, kinek hogy tetszik jobban. Közelebb megyek, hogy lássak is valamit, mondta a varázslé, és odasántikált, egészen a medve közelébe, aki mérgesen horkantott, látszott rajta, hogy nem a fekete művészetek barátja. A Medvenyúzó már csak akkora volt, mint az öklöm, aztán akkora, mint a hüvelykujjam, itt a varázslé lehajolt, és sutty, belevarázsolta a fallalába.

Ezzel megvolnánk, mondta derűsen, és hazavitette magát a zabos szekéren.

Mindenki nagyon elégedett volt, kivéve a hatóságokat; bevádolták a rúpanagari polgárokat, amiért megalapozatlan gyanú alapján jártak el, az önvédelem tiltott módszeréhez folyamodtak, és egy, a városból sokszorosan kitiltott egyént a saját szekerükön szállítottak a piactérre. Továbbá bevádolták a sánta mágust, amiért nyilvánosan sikeres zsugorítási kísérletet hajtott végre, és a fűlábát nem használta rendeltetésszerűen. Még a medvét is bevádolták, mivel a táncművészeti előadást idő előtt abbahagyta, és nem adta vissza a belépti díjat. Viszont performance művésznek, ártatlan áldozatnak és vértanúnak nevezték a Medvenyúzót, és kevés hiányzott ahhoz, hogy kiutaljanak neki egy-két glóriát.

A polgárok kifizették a büntetést, sóhajtoztak, de aztán kiszámolták, hogy tulajdonképpen megérte, mert még mindig olcsóbb volt, mint a rituális nagytakarítás. A varázsló elleni elfogatási parancsot pedig visszavonták, mivel a törvény értelmében egy gazdátlan paci nem büntethető.

Azóta sem nyúztak medvét a Pandzsáb népes városaiban.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-09-20 06:55:30

Lehet, hogy jobb lenne szójátékok nélkül.

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Krémesség című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) kétbék szarkazmussal című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nemversek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) dadames című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Felhőkarcoló című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Egyik láb balra lépő - című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Extra zabpehellyel című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Két temető II. befejező rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Lehet még... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holdfény szonáta című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Válasz című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)