HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 21 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51281 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Smelka SándorFeltöltés dátuma: 2009-09-11
Kalandjaim a lakóban ... Egy éjszaka Gazsival Ők kilencen pontosan olyanok voltak, mint mi segítők: huszonévesek, vidámak, lelkesek, sokszor neveletlenek, néha letörtek, olykor kíváncsiak, néhanapján szomorúak. Nekik is voltak terveik, félelmeik, vágyaik, humoruk, igényelték a szeretetet/szerelmet, az ölelést és végül nagyon, de nagyon szerették a kólát. Csak egyben különböztek tőlünk: valamennyien sérültek voltak. Két év adatott köztük. Róluk szólnak ezek a történetek.
Kalandjaim a lakóban - Egy éjszaka Gazsival A villányi lovastáborban egy sátorban aludtam Gazsival. 2002 júliusát írtuk, és akkor már két hete dolgoztam az alapítványnál. Takarodó után hanyatt fekve bámultuk a sátor kupoláját. Csend volt, néha áthallatszott egy-egy kuncogás a szomszéd sátrakból. - Patkány! - mondta Gazsi (mindenkit így szólít, akit szeret). - Nem tudok aludni. Halkan felsóhajtok, mert valahol ettől féltem. - Próbálj meg azért - mondtam kényszeredetten. Gazsi egy kis ideig hallgatott, majd újból megszólalt: - A lovak miért ilyen nagyok? Tüntetőleg ásítottam egyet, és csak egy nagy sóhaj után válaszoltam: - Nem tudom... - Patkány, mondd már meg! Beletúrtam a hajamba, és Gazsi felé fordultam. - A lovak azért ilyen nagyok - mondtam - mert sokat esznek. - Mennyit? - Hát... ötven kiló zabot és harmincöt kiló szénát... - Tényleg? - Hát persze! - Az nagyon sok? - Ühüm. Egy ideig újra csend volt: Gazsi az elhangzottakat dolgozta fel, én pedig megpróbáltam aludni. A távoli vihar zajai átosontak a sátrakon és az istállókon. A lovak megcsörrentették láncaikat, egyik-másik prüszkölni kezdett. Gazsi megmozdult. - Mi ez a zaj? - kérdezte. A pokróc alól válaszoltam: - A lovak. - Mit csinálnak? - Mocorognak. - Miért? - Mert félnek a vihartól. - Miért? - Mert az állatok félnek a vihartól. - Miért? - Mert. Csak!!! Ezt senki sem tudja... - mondtam ingerülten, de minden meggyőződés nélkül. - Miért? - Aludj! - suttogtam fejhangon, és nagy dérrel-dúrral a "fal" felé fordultam. - Ne haragudj, de nem tudok!! - dörmögte, majd hozzátette: - Nem lehet ezt erőltetni. Ugye megérted? Igen, abban a pillanatban én voltam maga a megértés. Az empátia szobra a következőképpen nézhet ki: egy sátorponyva alatt két alak. Mindkettő fekszik, mint a lőtt medve. A kövérebb vigyorog, és a fejét vakarja. A véznábbnak feltűnően karikásak a szemei és a vérnyomása agyvérzésgyanús. Rendkívüli empátiámban a következőket tanácsoltam Gazsinak: - Számolj bárányokat! Erre az ötletre szinte felröhögött, majd egy kis fejvakarás után, szép hangosan nekiállt számolni: - Egy, kettő, három, négy... Ekkor már összeszedtem szociálisgondozói tekintélyemet. Rárivalltam: - Magadban, Patkány! A "Patkány" erre sértődötten elhallgatott, és magában folytatta a számolást. Megint jótékony csend töltötte be a sátrat, csak a tücskök ciripelését lehetett hallani. Újra megpróbáltam elaludni... Hamarosan azonban ismét megszólalt Gazsi: - Te szerencsétlen, mi jön hatvankilenc után? Vészes lassúsággal feltápászkodtam, és valami hosszúkás ruhadarab után kezdtem kotorászni, amivel megfojthatom Gazsit. Persze felfigyelt a mozgásra, magában kuncogott egy sort, majd megkérdezte: - Mit csinálsz? - Kosarat fonok, mit csinálnék?! - Hatvankilenc után mi következik? - Nem tudom. - De tudod! - De nem tudom! - Százhúsz következik? Ráhagytam, hogy igen, erre megnyugodott. Visszafeküdtem. Újabb két perc telt el tücsökciripeléssel. Vártam már a következő kérdését. - Te Sanyi, mit szólna apám ahhoz, ha megkérem: vegyen nekem egy farmot? Nem válaszoltam. Éjfél körül járhatott az idő. Gazsi várta a feleletet. - Hallod?! Mit szólna? Csendben voltam, ő pedig témát váltott: - Ha a hajam nyolc méter hosszú lenne, és ha a lovam ötven kilométer per órás sebességgel menne, akkor mennyire lobogna a hajam? Majdnem felröhögtem, mert elképzeltem a jelenetet, amint Gazsi nyolc méter hosszú haja lobog a szélben. Rendes körülmények között hemperegtem volna a nevetéstől, most is szerettem volna felvisítani, de nem volt szabad. Az is luxus volt, hogy a mellkasom remegett. Már-már a megfulladás réme fenyegetett. Gazsi néhányszor még próbálkozott: kérdezett, lapogatta a hátam, de makacsul hallgattam, így végül sikerült félálomba merülnöm. Egyszer Gazsi ebből is felrázott. - Sanyi - suttogta - pisilnem kell. A mobilom után matattam, hogy megnézzem, mennyi az idő. Pár pillanat után a kezembe is akadt. Fél egy volt. Sikerült fél órát aludnom. Két percbe került, míg Gazsi kikászálódott a sátorból. Hátulról segítettem neki, és mire észbe kaptam, már el is kezdte a sátortól fél méterre. Egyből felébredtem: - Menj kicsit arrébb legalább, ha már lusta vagy a vécéig elmenni - mondtam neki. Abbahagyta, álmosan odébb csoszogott két métert, és egy fa tövébe újra elkezdte. Befelé már előröl segítettem. Szinte begurult a sátorba. Reggel persze elaludtunk, és a többiek nevetve leskelődtek be a sátrunk nyílásán keresztül. Vigyorogva, pimaszul fitten keltegettek minket. Jókedvükkel együtt széles pászmákban ömlött be hozzánk a vidám, július reggeli napfény. 2002-2009 Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Madár alkotást töltött fel A világközpontúságról címmel a várólistára Kankalin bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz koko bejegyzést írt a(z) Vágyom már című alkotáshoz csiszkovics alkotást töltött fel Tiszánál címmel a várólistára gleam bejegyzést írt a(z) Segíts építeni... című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Elfeledett lelkű szerelmes című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Elfecsérelt (haiku) című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |