HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48555

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Smelka SándorFeltöltés dátuma: 2009-09-11

Kalandjaim a lakóban ... Egy éjszaka Gazsival

Ők kilencen pontosan olyanok voltak, mint mi segítők: huszonévesek, vidámak, lelkesek, sokszor neveletlenek, néha letörtek, olykor kíváncsiak, néhanapján szomorúak. Nekik is voltak terveik, félelmeik, vágyaik, humoruk, igényelték a szeretetet/szerelmet, az ölelést és végül nagyon, de nagyon szerették a kólát. Csak egyben különböztek tőlünk: valamennyien sérültek voltak. Két év adatott köztük. Róluk szólnak ezek a történetek.


Kalandjaim a lakóban - Egy éjszaka Gazsival




A villányi lovastáborban egy sátorban aludtam Gazsival. 2002 júliusát írtuk, és akkor már két hete dolgoztam az alapítványnál.
Takarodó után hanyatt fekve bámultuk a sátor kupoláját. Csend volt, néha áthallatszott egy-egy kuncogás a szomszéd sátrakból.
- Patkány! - mondta Gazsi (mindenkit így szólít, akit szeret). - Nem tudok aludni.
Halkan felsóhajtok, mert valahol ettől féltem.
- Próbálj meg azért - mondtam kényszeredetten.
Gazsi egy kis ideig hallgatott, majd újból megszólalt:
- A lovak miért ilyen nagyok?
Tüntetőleg ásítottam egyet, és csak egy nagy sóhaj után válaszoltam:
- Nem tudom...
- Patkány, mondd már meg!
Beletúrtam a hajamba, és Gazsi felé fordultam.
- A lovak azért ilyen nagyok - mondtam - mert sokat esznek.
- Mennyit?
- Hát... ötven kiló zabot és harmincöt kiló szénát...
- Tényleg?
- Hát persze!
- Az nagyon sok?
- Ühüm.
Egy ideig újra csend volt: Gazsi az elhangzottakat dolgozta fel, én pedig megpróbáltam aludni. A távoli vihar zajai átosontak a sátrakon és az istállókon. A lovak megcsörrentették láncaikat, egyik-másik prüszkölni kezdett. Gazsi megmozdult.
- Mi ez a zaj? - kérdezte.
A pokróc alól válaszoltam:
- A lovak.
- Mit csinálnak?
- Mocorognak.
- Miért?
- Mert félnek a vihartól.
- Miért?
- Mert az állatok félnek a vihartól.
- Miért?
- Mert. Csak!!! Ezt senki sem tudja... - mondtam ingerülten, de minden meggyőződés nélkül.
- Miért?
- Aludj! - suttogtam fejhangon, és nagy dérrel-dúrral a "fal" felé fordultam.
- Ne haragudj, de nem tudok!! - dörmögte, majd hozzátette: - Nem lehet ezt erőltetni. Ugye megérted?
Igen, abban a pillanatban én voltam maga a megértés. Az empátia szobra a következőképpen nézhet ki: egy sátorponyva alatt két alak. Mindkettő fekszik, mint a lőtt medve. A kövérebb vigyorog, és a fejét vakarja. A véznábbnak feltűnően karikásak a szemei és a vérnyomása agyvérzésgyanús.
Rendkívüli empátiámban a következőket tanácsoltam Gazsinak:
- Számolj bárányokat!
Erre az ötletre szinte felröhögött, majd egy kis fejvakarás után, szép hangosan nekiállt számolni:
- Egy, kettő, három, négy...
Ekkor már összeszedtem szociálisgondozói tekintélyemet. Rárivalltam:
- Magadban, Patkány!
A "Patkány" erre sértődötten elhallgatott, és magában folytatta a számolást. Megint jótékony csend töltötte be a sátrat, csak a tücskök ciripelését lehetett hallani. Újra megpróbáltam elaludni... Hamarosan azonban ismét megszólalt Gazsi:
- Te szerencsétlen, mi jön hatvankilenc után?
Vészes lassúsággal feltápászkodtam, és valami hosszúkás ruhadarab után kezdtem kotorászni, amivel megfojthatom Gazsit. Persze felfigyelt a mozgásra, magában kuncogott egy sort, majd megkérdezte:
- Mit csinálsz?
- Kosarat fonok, mit csinálnék?!
- Hatvankilenc után mi következik?
- Nem tudom.
- De tudod!
- De nem tudom!
- Százhúsz következik?
Ráhagytam, hogy igen, erre megnyugodott. Visszafeküdtem. Újabb két perc telt el tücsökciripeléssel. Vártam már a következő kérdését.
- Te Sanyi, mit szólna apám ahhoz, ha megkérem: vegyen nekem egy farmot?
Nem válaszoltam. Éjfél körül járhatott az idő. Gazsi várta a feleletet.
- Hallod?! Mit szólna?
Csendben voltam, ő pedig témát váltott:
- Ha a hajam nyolc méter hosszú lenne, és ha a lovam ötven kilométer per órás sebességgel menne, akkor mennyire lobogna a hajam?
Majdnem felröhögtem, mert elképzeltem a jelenetet, amint Gazsi nyolc méter hosszú haja lobog a szélben. Rendes körülmények között hemperegtem volna a nevetéstől, most is szerettem volna felvisítani, de nem volt szabad. Az is luxus volt, hogy a mellkasom remegett. Már-már a megfulladás réme fenyegetett. Gazsi néhányszor még próbálkozott: kérdezett, lapogatta a hátam, de makacsul hallgattam, így végül sikerült félálomba merülnöm. Egyszer Gazsi ebből is felrázott.
- Sanyi - suttogta - pisilnem kell.
A mobilom után matattam, hogy megnézzem, mennyi az idő. Pár pillanat után a kezembe is akadt. Fél egy volt. Sikerült fél órát aludnom. Két percbe került, míg Gazsi kikászálódott a sátorból. Hátulról segítettem neki, és mire észbe kaptam, már el is kezdte a sátortól fél méterre.
Egyből felébredtem:
- Menj kicsit arrébb legalább, ha már lusta vagy a vécéig elmenni - mondtam neki.
Abbahagyta, álmosan odébb csoszogott két métert, és egy fa tövébe újra elkezdte.
Befelé már előröl segítettem. Szinte begurult a sátorba.
Reggel persze elaludtunk, és a többiek nevetve leskelődtek be a sátrunk nyílásán keresztül. Vigyorogva, pimaszul fitten keltegettek minket. Jókedvükkel együtt széles pászmákban ömlött be hozzánk a vidám, július reggeli napfény.

2002-2009

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2010-02-05 13:45:18

Köszönöm, kedves Lyza!
Üdv: Sanyi
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2010-02-05 06:15:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sanyi!
Remek, fordulatos, humoros az írásod! :)
Gratulálok!
Szeretettel: Lyza
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2009-09-14 07:54:59

Kedves Colhicum,
neked is köszönöm észrevételeidet, sokat segítettél vele. A sok átolvasás ellenére még mindig akadnak hibák, amit az ember egyszerűen nem vesz észre, mert már annyiszor látta a szöveget... :-) Köszönöm látogatásod, és kedves szavaid.
Üdv: Sanyi
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2009-09-14 07:48:07

válasz Selanne (2009-09-12 17:11:19) üzenetére
Köszönöm, kedves Marietta! :-))
Örülök, hogy olvastál.
Üdv: Sanyi
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2009-09-12 17:11:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Sanyi!
Nos!Várom mindig azt mikor rukkolsz elő egy újabb írással?Ez a műved is elérte nálam azt amit gondolok.Tudsz!Tudsz meríteni az életből, s ami a lényeg megtudod "énekelni" írni!
Szeretettel:Marietta
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2009-09-12 14:59:04

válasz dpanka (2009-09-12 10:37:14) üzenetére
Kedves Panka,
nagyon szívesen írok róluk, mert tényleg szeretnivalók. Köszönöm látogatásod, véleményed.
Üdv: Sanyi
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2009-09-12 14:56:26

válasz Artúr (2009-09-11 23:07:42) üzenetére
Szia Artur,
köszönöm észrevételeidet, hiába több szem többet lát...
"Befelé már előröl segítettem." - Háttal bújt vissza a sátorba, és én sátoron kívül, vagyis neki "előröl" segítettem. Ezt a történetet már ott a táborban papírra vetettem ezzel a mondattal együtt, és nekem olyan egyértelmű volt, hogy most, mikor a megjelenésre készítettem elő, nem is írtam át. Nem gondoltam, hogy más esetleg nem ért belőle semmit. Most már azért jó lenne az olvasó fejével is gondolkodni... :-))
"július reggeli napfény" Ez a bekezdés viszont most készült, rengeteg változatát írtam meg, és annyira bele akartam zsúfolni azt, hogy reggel van és június, hogy ez lett belőle. :-)) Tényleg rossz, mert van olyan, hogy péntek reggel, de viszont olyan nincs, hogy június reggel.
Még egyszer köszi az észrevételeket, sokat segítettél ezzel is. :-))
Sanyi
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2009-09-12 14:39:15

válasz Finta Kata (2009-09-11 20:39:51) üzenetére
Kedves Kata,
bizony jócskán kell hozzájuk humor és megértés. A lovastábor a legszebb emlékeim közé tartozik, örömmel írtam róla. Köszönöm látogatásod és kedves szavaid. Várom a verset. :-)))
Üdvözöllek: Sanyi
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5358
Időpont: 2009-09-12 10:37:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sándor!
Nagyon kedves történetet írtál! Van a rokonásgunkban egy értelmi sérült gyermek aki már felnőtt akármilyenek is ők egy biztos, nagyon szeretnivalók. Jól tetted, hogy megosztottad velünk. gratulálok!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-09-11 23:07:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Sándor!
"Befelé már előröl segítettem."
Ezt a mondatot nem értem. Nem helyes, és emellett nem is tudom elképzelni, mit jelent pedig három évig én is "közlekedtem" mozgássérülttel.
" ... hozzánk a vidám, július reggeli napfény ... "
Szerintem, nem kell ide vessző, mert így kicsit magyartalan a mondatod vége.
Írásodat olvasva az jutott az eszembe, hogy milyen jó dolog, amikor van kitől kérdezni. Mi, 'normális" emberek, egy bizonyos kortól ezt nem merjük megtenni, nehogy tudatlannak ítéljenek meg minket mások. Senki sem születik teljes tudással. Mindenki a saját tempójában tanulja az élet dolgait. Véleményem, hogy Gazsiék csak lassabb tempóra váltottak, de képesek bármit megtanulni, ahogyan mi is. Remek történetet töltöttél fel. Gratulálok!
Üdv.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12541
Időpont: 2009-09-11 20:39:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sándor!
Arra gondoltam, amikor olvastam, hogy jó humor, de sok megértés kell ahhoz, hogy valaki sérültekkel foglalkozzék. Azért mondhatom ezt, mivel nekem is adatott egy olyan gyerek.
Biztos vagyok benne, hogy mindenképpen emlékezetes maradt számodra az az éjszaka, hiszen azért öörkítetted meg mindezt írásban is.
Nagyon fontosnak tartom, hogy minden egészséges olyan érzéseket tápláljon azokkal szembn, akik sérülten élnek, hiszen ők is emberek: éreznek, örülnek és szomorúak is lehetnek.
Nekem van egy versem a sérültekről, címe: Ilyen vagyok. Majd fölteszem a közeljövőben.
Üdvözöllek: Kata

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A legangolosabb vers címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Savanyú képpel... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Galamb-szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 13. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 12. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 11. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 10. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 5. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 4. rész című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)