Apám voltál, nem tagadhatom.
Szerettelek is téged nagyon.
Örök gyerek voltál te,
Aki felnőni nem tudott sohasem.

Mint apa nem remekeltél,
Férjként sem váltál be.
De mint barát igaz voltál,
S gyermekként birtokoltad a földet.

Szenvedélyeid rabja voltál,
Kudarcba fulladt életed.
De te is ember voltál,
S megismerhetted a létet.

Sajnáltalak, szerettelek,de
Mindez a múlt homályába fulladt......

Gondolatban néha látlak,
és akarom, hogy átölelj,
Hogy érezzem egyszer végre
Az apám,az apukám....

S ha nem is haltál még meg
Számomra már rég elhunytál,
Mert rég volt, mikor még igazán
Őszintén,gyermekként szerettelek.

Amikor kicsi voltam és nevemen szólítottál
Szívem nagyot dobbant, mert
Úgy éreztem fontos vagyok neked és
Te is nekem......

Vártam a csodát, hogy egyszer majd
Ketten legyünk
Elmond milyen büszke vagy rám, hogy
Nagyon szeretsz, és ha tudod segíted az életemet....

Vártam, hogy játsz velem, hogy elvigyél
Csodás helyekre, mesélj nekem tetteidről, és
Tanácsot adj, nekem.

Apám voltál, de nem az igazi,
Nekem nincs apám és te sem voltál az...

Azért mert egyszer egy nőt szerettél
És gyermeked fogant tőle, attól még te
Nem az vagy akinek sokáig hittelek.

Mert...mert sohase meséltél csodát,
Mert nem volt mit mondanod,
Soha nem támogattál,
Nem volt miből.....úgy tudom.

Nem mondtad, hogy büszke vagy rám
Azért aki vagyok,
Te csak a múltamban egy néma ember voltál
Aki csak állt és hallgatott.

Szerettem volna egy apukát,ki féltve őriz
S lesi minden szavam,aki mindig mellettem áll
S a bajban nekem ad igazat.

De te nem ilyen voltál, és álmokat kergettem.
Te már nem vagy az apám,
Ő meghalt akkor, amikor én megszülettem.