Úgy imádlak, te kis pajzán,
akár bálványát a hívő
áhítattal telve, némán.
szenvedélyem lángja csak nő.

Vágyakozásod száll felém,
ám te mégis gyötörsz egyre,
éj fátylat húzol szívemre,
majd térdre ereszkedsz elém.

Aztán a ragyogó szemed,
rám néz őrjítően, bűvöl
parazsát szívem veszi föl.
Boldogságtól arcom nevet.

Bőröd illata föléled,
mézédes bókod élvezem,
karod melegét keresem.
Nap sugarai így érnek

Fejem a válladra hajtom,
vágyaidat mustként forrjad,
bőszen nekem rontasz, te vad,
csókod tűzként száll ajkamon.

Úgy imádlak, te kis pajzán,
akár bálványát a hívő,
áhítattal telve, némán.
szenvedélyem lángja csak nő.